2015. 01. 24.

6. fejezet

A kocsiban úgy ültünk, mint amikor megérkeztünk és minket hoztak haza a reptérről. Útközben zenét hallgattam és Jimin vállára dőltem. A fiúk egész úton baromkodtak a lányokkal. Másfél óra kocsiút után végre megérkeztünk. Úgy pattantam ki, mintha valaki kirugott volna. Amikor beértünk a reptér épületébe első dolgom volt, hogy megnézzem, hogy mikor és hova érkezik meg Hyun gépe. Most volt dél. Az ő gépe pedig 1-kor érkezik. Amire odaértünk a várakozó részre, ahol majd kijön már csak 15 perc volt hátra az érkezéséig. Fel alá sétáltam. Volt, hogy Hopi is jött velem és próbált nyugtatni, hogy mindjárt itt lesz és nem kell aggódnom. Ránéztem az órára és 5 perc volt hátra az érkezésig. Alig bírtam már a lábaimon állni, ezért leültem Min ölébe. Már csak 1 perc volt hátra. Szinte már magamban számoltam vissza. Már 10 perc telt el azóta, hogy leszállt a gép. Nagyon izgultam, hogy mikor jön. Egyszer csak nyílt az ajtó és rögtön felpattantam, de sajnos még nem Hyun jött. Negyed óra várakozás után már kezdtem azt hinni, hogy lekéste a gépet és azért nem jött még. De aztán elkezdett kinyílni az ajtó és Hyun ott állt felpakolva bőröndökkel mosolyogva. Abban a pillanatban, ahogy megláttam kitört belőlem a sírás. Hyun elkezdett futni a bőröndökkel együtt. Én is csak futottam, hogy tudtam. Amikor végre odaértem hozzá a nyakába ugrottam és csak sírtam. Éreztem, hogy ő is sírt az örömtől. 5 percen keresztül lógtam rajta és csak öleltem. Alig hittem el, hogy tényleg itt van és velünk fog lakni. Aztán nagy nehezen elengedtem és megfogtam pár cuccát. Odavittem őt a többiekhez. A lányok is boldogan megölelgették, majd Min apuja is kedvesen köszönt neki. Végül a fiúk illedelmesen meghajoltak. Aztán egyesével bemutatkoztak neki. Hyun mindenkire kedvesen mosolygott. Elmondtam neki, hogy a 7 fiúval is együtt fog ám lakni. Furcsán nézett rám, kicsit döbbenten. Aztán látszott rajta, hogy nem lesz vele semmi baja. Elindultunk a kocsi felé. Amikor elkezdtünk beszállni rájöttünk, hogy nincsen elég hely, hogy mindenki beférjen.
-Majd beülsz az ölembe.-kacsintott rám Jimin.
-Nekem olyan mindegy, hogy valaki ölébe ülök vagy a csomagtartóba, csak férjen be mindenki.-nevettem.
Végül beültem Jimin ölébe. A többiek csak nevettek rajta. Hyun egész úton mesélt, hogy milyen volt az út. Végre hazaértünk. Az út végére már kezdett kicsit kényelmetlen lenni azt, ahogy Jimin ölébe ültem-ugyanis másfél órán keresztül ugyan abban a pózban ültem. Amikor kiszálltunk a kocsiból Hyun hirtelen lefagyott. Nagyon megtetszett neki a ház és alig kapott levegőt, annyira ledöbbent, hogy milyen nagy. Én csak nevettem rajta, mert mi is ugyan ilyen arcot vágtunk mint most ő. Amikor bementünk a nappaliba leültettem a kanapéra és elmondtam neki, hogy RapMon szobájával szembe lesz ő. Felvittük a cuccait és mondtam neki, hogy hagyom egy kicsit, had pakoljon ki. Szép lassan lesétáltam a többiekhez. A fiúk azt mondták, hogy nagyon szimpatikus nekik Hyun. ÉS remélik, hogy jól kifognak jönni vele is. RapMon bevállalta azt, hogy majd ő körbevezeti a lakásban és ha valamiben segíteni kell Hyun-nak, akkor ő szívesen segít. Én már itt tudtam, hogy RapMon totál beleesett a nővéremben. Tudtam, hogy beszélnek kell Hyun-nal arról, hoy ő mit gondol a fiúkról. Meg hát azt is tudtam, hogy intézkednem kell azzal kapcsolatban, hogy összehozzam őket. Felordítottam Hyun-nak, hogy jöjjön le vacsizni, aztán majd még nyugodtan pakolhat. Vacsorázás közben jókat nevettünk, mint mindig. Utána bevállaltam, hogy elmosogatok. A lányok felmentek, hogy segítsenek a nővéremnek. Addig a fiuk elmentek Min apujával egy kicsit énekelni-ugyanis a házon belül is volt egy saját stúdió, ahol tudnak gyakorolni. Annyira odakoncentráltam a mosogatásra, meg elkalandoztam a gondolataimban, hogy fel se tűnt, amikor RapMon odajött mellém.
-Lehet egy kérdésem? De nem akarok vele tolakodónak tűnni.-kérdezte félve.
-Csak nyugodtan.-mondtam neki kedvesen.
-Hyun mennyi idős? -mosolygott.
-21 éves, pont mint te.-kacsintottam rá mosolyogva.
-Én majd csak leszek.-vigyorgott.-Köszi, hogy elmondtad.
-Igazán nincs mit.
Amikor végeztem a mosogatással felmentem a lányokhoz megnézni, hogy mennyire fárasztották le Hyun-t. Szerencsére még nem fárasztották le annyira. Hyun kicsit átjött hozzám, hogy beszélgessünk. Nagyjából elmondta, hogy mi történt vele azóta, hogy nem beszéltünk. 1 óra után elköszönt és elment lefeküdni. Már mindenki bement a szobájába, hogy pihenjen. Én elmentem fürdeni. Amikor végeztem lementem a nappaliba. Elkezdtem filmet nézni, mert nem tudtam aludni. Hallottam, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. V volt az. Leült mellém.
-Szerinted Min szeret? Mármint úgy értem, hogy tetszem neki és hogy lenne a barátnőm?
-Nagyon is tetszel neki. Amíg nem jöttünk ki Koreába folyton csak rólad beszélt. A múltkori csók után nagyon felpörgött. Ha megkérdezed, tőle, hogy lesz-e a barátnőd, akkor biztos elájul örömében.-nyugtattam meg.
-Áááááá, rendben. Megnyugodtam. Csak nem voltam benne biztos, hogy úgy érez-e irántam, mint ahogy én iránta. De így már sokkal jobb. Köszii.-mosolygott rám és megölelt.
-Szívesen.-öleltem vissza.
V elindult a szobájába, hogy pihenjen egy kicsit. Pár perc múlva én is elmentem, hogy aludjak. Amikor lefeküdtem eszembe jutott, hogy mindjárt mennünk kell suliba. Rájöttem, hogy addig Hyun-nak a fiúkkal kell lenni. Bele se mertem gondolni, hogy mit fognak művelni szegénnyel. Reggel arra ébredtem, hogy zenét hallok. Gyorsan felvettem egy melegítőnadrágot és egy pulcsit, aztán kimentem a szobából, hogy megnézzem, hogy honnan jön a zene. Halkan a lépcsőhöz osontam és lenéztem a nappaliba, hogy van-e ott valaki, mert a lányokat nem találtam a szobába. Furcsa volt, mert senki nem volt lent. Lassan lementem a konyhába, de senkit nem találtam. Körbejártam az egész lakást, de sehol senki. Kezdtem megijedni, amikor eszembe jutott, hogy a stúdióba még nem is voltam, ami a lakásba van.Gyorsan lefutottam az emeletről, végig a nappalin és amikor már majdnem a stúdióhoz értem hirtelen megálltam és lefagytam. Hallottam mindenki hangját bent, de ami miatt lefagytam az az volt, hogy Jimin megmutatta a többieknek azt a dalt, amit egyedül énekeltem egyik este a másik stúdióba. Szép lassan elkezdtem sétálni az ajtó felé. Amikor odaértem óvatosan bekukucskáltam és mindenki bent volt. Kicsit félve, de továbbmentem és megálltam az ajtóban. Olyan arcot vághattam-amikor megbizonyosodtam arról, hogy ez az a szám, amire gondoltam-mintha egy gyilkosságot láttam volna.
-Eun, mi a baj? Mi történt?-kérdezte ijedten Min.
-S...s...s...semmi nem történt.-dadogtam-Csak ledöbbentem, hogy arra kelek fel, hogy azt a számot hallom, amit én énekelek. Elég furcsa érzés erre ébredni, hogy mindenki itt van és hallgatja, ahogy énekelek.
-Nem tudom, hogy miért nem akartad megmutatni eddig ezt a számot, mert rohadt jól énekelsz benne.-mondta kedvesen Suga.
-Köszi, aranyos vagy. De én nem is mondtam soha, hogy nem akarom megmutatni.-vágtam rá. Bár magamba átgondoltam, hogy nem nagyon akartam volna magamtól megmutatni nekik, csak ha szóba került volna és ők megkérnek rá.
Hyun odajött hozzám és megölelt, majd mondta, hogy felmegy a szobájába és folytatja a pakolást. Sook elment hajat mosni, Min pedig az apujával elment valamit venni-azt már nem árulták el, hogy mit, csak annyit mondtak, hogy valamit vesznek. A fiúk a stúdióba maradtak gyakorolni, mert pár nap múlva lesz egy koncertjük. Én mivel egyedül maradtam eldönthettem, hogy ottmaradok a fiúkkal vagy pedig elmegyek sétálni egy kicsit. Végül amellett maradtam, hogy felmegyek a szobámba zenét hallgatni és olvasni. 2 óra múlva észrevettem, hogy a telefonom le fog merülni, ezért feltettem töltőre és lementem a fiúkhoz. Hallottam, hogy még mindig énekelnek, ezért lerángattam magammal Sook-ot, hogy énekeljünk a fiúkkal. Ugyanis Sook egész idő alatt, amíg én olvasta csak a telefonját nyomkodta. Szokása volt, hogy szerepezik a barátjaival. Bekukucskáltam az ajtón és láttam, hogy a fiúk valamit nagyon beszélnek. Már épp mentem volna el, hogy had beszéljenek, amikor hallottam, hogy Jin megszólal.
-Szió Eun. Mit szeretnél?
Úgy csináltam, mintha meg se hallottam volna.
-Eun, én is láttalak. Gyere be nyugodtan.-mondta Suga.
Itt már rávettem magam, hogy bemenjek.-Oké, megyek már.-válaszoltam és behúztam magammal Sook-ot.
-Mi a helyzet? Mit szeretnétek?-kérdezte kedvesen Jin.
-Gondoltam, hogy lejövök megnézni titeket, hogy mit csináltok. És Sook-ot is hoztam magammal.Ti mit csináltok most?-kérdeztem kedvesen tőlük.
-Épp azt beszéljük, hogy milyen számok legyenek a koncerten. És lesz majd egy meglepetés, amit most nem árulhatok el és azt beszéljük.-kacsintott rám mosolyogva Kooki.
-És mikor mondjátok meg azt a meglepit? Hátha mi is tudunk segíteni a szervezésében.-kérdezte kedvesen Sook.
-Igazából ez olyan meglepi, amiben nem tudtok segíteni. És akkor fogjátok megtudni, hogy mi lesz az, mielőtt még megtörténne.-mosolygott Hopi.
-Most még jobban elkezdtem izgulni, mint eddig.-közöltem a fiúkkal.
Egyszer csak hallottam, hogy nyílik az ajtó és odakaptam a fejem. Visszanéztem a fiúkra majd kirohanta a nappaliba. Min-ék jöttek haza a vásárlásból. Sook is jött velem, mert ő is kíváncsi volt, hogy mit vettek. Szép lassan a fiúk is kijöttek a nappaliba, mert nem tudták, hogy miért futottunk ki a stúdióból.
-Naaaa? Mit vettetek?-kíváncsiskodtam.
-Mit vettetek, hogy ennyi ideig nem voltatok itthon?-kérdezte kíváncsian Sook.
-Máris megtudjátok, csak maradjatok már csöndben és üljetek le végre.-teremtett le minket Min.
Gyorsan leültünk és vártuk, hogy megtudjuk, hogy mit vettek.
-Csukjátok be a szemeteket és ne lessetek.-mondta Min apuja.
-Remélem tetszeni fog nektek.-mondta kicsit félve Min.
Becsuktuk a szemünket és hallottuk, ahogy a fiúk azt mondják Min-éknek, hogy biztos tetszeni fog nekünk, de ha nem, akkor ők szívesen elfogadják. Egyre jobban elkezdtem izgulni, hogy mit vehettek.-Kinyithatjátok a szemeteket.-mondta Min.
Hirtelen elkezdtem sikoltozni, amikor megláttam, hogy mit vettem. Alig hittem el. Vettek nekünk a suliba táskát. De nem is akár milyet. Olyat, amit már régóta szerettem és bármit megtettem volna érte. Egy BTS-es táskát.Én egy világoskéket kaptam, Min zöldet, Sook pedig pirosat. Megnéztem jobban a táskát és amikor kinyitottam még jobban elállt a lélegzetem, mint a táskától. Egy BTS-es tolltartó volt a táskában. Nekem ebből is a kék jutott. Sook a sárgát kapta, Min meg a feketét.






















Nagyon örültem nekik. Min apujának a nyakába ugrottam örömömben. Hyun is lejött, mert nem tudta, hogy miért sikítozunk ennyire. Fek is vittem a szobámba a táskát és a tolltartót és be is pakoltam. Akkor jöttem rá, hogy már vasárnap van és másnap megyünk suliba. Ebéd után kitaláltuk, hogy nézzünk meg egy filmet közösen. Ki is találtunk egy filmet, ami mindenkit érdekelt. Aztán már csak azt kellett kitalálni, hogy hogy üljünk le, hogy mindenki rendesen lássa a filmet. Suga az egyik fotelba ült, a másikba pedig Jin. Maradt a kanapé, ami 4 személyes volt, de mi voltunk rá 10-en. Min apuja mondta, hogy ő nem fogja nézni velünk a filmet, mert még el kell intéznie egy csomó dolgot a fiúk koncertjére. Így már csak 9-en voltunk a 4 helyre. V leült a kanapé egyik végére, Min pedig V elé ült le a földre. V mellé Kooki ült, előtte pedig Sook helyezte kényelembe magát. Kooki mellet Jimin foglalt helyet, mellette meg Hopi. Hopi elé leült RapMon, mellé meg Hyun. Én ott álltam és gondolkoztam, hogy hova üljek. Hyun mondta, hogy ő szívesen feláll, hogy le tudjak ülni. Mondtam neki, hogy nem kell, mert megoldom. Elindultam a konyha felé, hogy hozzak egy széket magamnak, amikor Jimin megfogta a kezem és odahúzott magához.
-Te szépen itt maradsz és az ölembe fogsz ülni.-”parancsolta” meg mosolyogva.
-Biztos jó lesz ez így neked?-kérdeztem.
-Ennél jobban még biztos nem néztem filmet, úgyhogy igen.-mondta nevetve, miközben átkarolta a derekamat.
Végre el tudtuk kezdeni a filmet. Kb. fél óra után láttam, hogy Hopi és Suga elaludt. Oldalra néztem Min-ékhez és láttam, hogy V a fejét rátámasztotta Min fejére és úgy ültek. Közben Min V kezét szorongatta. Kis idő múlva elkezdtem óvatosan helyezkedni. Sehogy se volt kényelmes, ezért fogtam magam és oldalra fordultam. A fejemet rádöntöttem Jimin vállára. Pár percig még néztem a filmet, de utána csak arra emlékszem, hogy Jimin felkeltett, amikor vége lett a filmnek. Sikeresen elaludtam a vállán. Eléggé zavarba éreztem magam emiatt.
-Nagyon aranyos vagy, amikor alszol.-mosolygott rám Jimin.
-Bocsi, hogy elaludtam. Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el. De tényleg bocsi.-mondtam szégyenlősen.
-Semmi baj. Így legalább tudtalak egy kicsit ölelgetni.-kacsintott rám és elnevette magát.
Vacsora előtt hazaért Min apuja is. Kérdezte, hogy milyen volt a film. A többiek helyettem is válaszoltak, hogy jó volt. Gyorsan megvacsoráztunk, aztán felmentem a szobába, hogy előkészítsem reggelre a ruhámat és a cipőmet. Közben a lányok elmentek fürdeni. Amikor végeztek én is elmentem zuhanyozni és hajat mosni. Megtörölköztem és felvettem a pizsamámat. Megszárítottam a hajam és kimentem a fürdőszobából. Amikor lefeküdtem az ágyamba alig vártam, hogy reggel legyen. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az első napunk a suliba. Izgultam egy kicsit amiatt, hogy a többieknek milyen hangjuk van. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Reggel korábban keltem mint a lányok. Így legalább nem kellett rohannom a készülődéssel. Felvettem a ruhámat és hozzá a cipőt. Kimentem a fürdőbe, hogy megfésülködjek és kisminkeljem magam. Amikor végeztem alig ismertem magamra. Nagyon furcsa voltam ilyen ruhába és így kisminkelve. Megnéztem a telefonomon az időt és láttam, hogy a lányoknak már negyed órája fent kellene lenniük, Gyorsan befutottam hozzájuk és felébresztettem őket. Siettettem mindkettőjüket, mert nem akartam már rögtön az első napunkon elkésni. Egész gyorsan elkészültek. Amikor már majdnem a sulihoz értünk hallottam, hogy valaki fut utánunk. Hátranéztem és egy ismerős arc volt az. Eszembe jutott, hogy amikor az osztállyal találkoztunk, akkor láttam. Már majdnem odaért hozzánk, amikor eszembe jutott, hogy MiHi az.
-Annyeong lányok. Hogy vagytok? Izgultok az első nap miatt?-kérdezte kedvesen.
-Annyeong.-köszöntünk vissza egyszerre.
-Köszi, én jól vagyok. Te hogy vagyok. Kicsit izgulok, de nem nagyon.-válaszoltam.
-Én is jól vagyok. Alig vártam, hogy megint találkozzunk.-mosolygott rénk kedvesen.
-Megvagyok, csak izgulok a mai nap miatt.-mondta Sook.
-Én is félek egy kicsit, de megpróbálok nem rástresszelni.-válaszolt Min.
Amikor bementünk a suliba megkértük MiHi-t, hogy vezessen el minket a teremhez, ahol az első óránk lesz, mert egyedül nem találnánk oda. Útközben összefutottunk MiHi legjobb barátnőjével EunJi-vel. Emlékeztem rá, hogy ő is szimpatikus volt már a bemutatkozásnál mint ahogy MiHi is. Nagyon kedvesek voltak velünk egész nap. Az osztály többi tagja is kedves volt és nagyon jól elbeszélgettünk velük. Miközben mentünk hazafele Sook megszólalt.-Az osztályban van egy fiú, aki nagyon szimpatikus és tök jól elbeszélgettünk egész nap.-mosolygott ránk, miközben elvörösödött egy kicsit.
-Csak nem zúgtál bele?-kérdezte nevetve Min.
-Szimpatikus és kész. Ez nem jelenti azt, hogy belezúgtam.-válaszolta Sook kicsit idegesen.
-Akkor miért vörösödtél el? Nem kell szégyellned azt, hogy tetszik.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Jól van na. Tetszik egy kicsit.-vallotta be szégyenlősen.
-Az tök jó.-mosolygott rá Min.-És melyik srác az az osztályból? Hogy hívják?
-Szőke haja van, magas és nem nagyon szokott mosolyogni. És Sehun-nak hívják.
-Úúúúúú. Tudom, hogy ő melyik srác.-mondtam izgatottan.-Biztos jóba lesztek.
-Asszem én is tudom.-mondta Min.
Amint beléptünk az ajtón mindenki letámadott minket. Annyi kérdést tettek fel, hogy nem is tudtunk figyelni, hogy ki melyiket kérdezte.
-Fiúk!! Álljatok le egy kicsit.-teremtette le őket Min.
-Egyesével kérdezzetek és akkor minden kérdésre kaptok választ.-mondta Sook.
-Rendben, igazatok van.-vallotta be Suga és leült a kanapéra.
-Odataláltatok a teremhez?-tette fel első kérdését Hopi.-Valaki segített nektek odajutni?
-Az egyik osztálytársunkkal még az utcán találkoztunk össze és ő elkísért minket a teremhez.-válaszolta Min.
-És csinos az a lány? Hogy hívják?-tette fel a lehető legfontosabb kérdést Kooki.
-MiHi-nek hívják és nem tudom, hogy neked mi számít csinosnak. De szerintem az.-válaszolt tömören Sook.
-Majd találkozunk vele?-folytatta Kooki.
-Ha eljön az ideje, akkor igen.-mondta Sook.
-Milyenek voltak az órák?-tette fel a kérdést Jin.
-Nekem nagyon tetszettek, minden tanár kedves volt velünk.-válaszoltam neki.
-Az a lényeg, hogy kedvesek voltak a tanárok és jól éreztétek magatokat.-mosolygott RapMon.
-És van valaki, aki tetszik nektek az osztályból?-kérdezte kíváncsian V.
Közbe ránéztem Jimin-re és láttam rajta, hogy kíváncsi a válaszunkra.
-Megnyugodhatsz V, nem volt senki aki megtetszett volna.-mosolygott Min.
-És neked Eun?-tette fel a kérdését Jimin félve.
-Nekem se volt senki-mosolyogtam rá kedvesen.
Látszott rajta, hogy megnyugodott egy kicsit.
-Viszont Sook-ról ez nem mondható el.-nevettem el magam.
-Eun!! Ezt most miért kellett?-jött zavarba Sook.
-Tényleg? Mindent tudni akarunk a srácról!-kezdte el faggatni Sook-ot Suga.
-Igen, tényleg. Szőke hajú, magas és Sehun-nak hívják. De legyen ennyi elég, mert ezt se szerettem volna még elmondani nektek.-nyögte ki gyorsan Sook.
-Egyenlőre szerintem elég lesz nekünk ennyi is.-nevetett RapMon.

Kis idő múlva mindenki elvonult a szobájába, hogy pihenjen. Én megcsináltam a házit, amit kaptunk aznap és lefeküdtem aludni.

2 megjegyzés: