5. fejezet

-Szió Hyun. Hogy vagy? Sook mondta, hogy valami fontos dolgot szeretnél elmondani? Valami baj van?-kérdeztem izgatottan.

-Szió hugi. Jelen pillanatban remekül vagyok. Csak nagyon hiányzol.

-Te is nekem.

-Na de térjünk a lényegre, amiért hívtalak. Mivel már rég találkoztunk, ezért lett véve egy repülőjegy, hogy találkozhassunk.-mondta boldogan.

-És kinek lett véve az a jegy?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Miért kérdezed így? Nem akarsz találkozni velem?-érdeklődött.

-Dehogynem szeretnélek látni, csak én hétfőn kezdek a suliba és van még egy dolog, ami miatt nem szeretnék most elmenni innen.-válaszoltam neki.

-Oksi, megnyugodtam. Amúgy meg nekem lett véve a jegy. Ugyanis utazok Koreába hozzátok.-kezdett el ujjongani.

-Ugye most csak viccelsz? Komoly kijössz ide hozzánk?

-Igen. De nem csak látogatóba megyek ám, hanem kint is maradok veletek. Nem szabadulsz tőlem.-nevette el magát.

-Biztos, hogy nem csak viccelsz?-kérdeztem sírva.-Alig hiszem el. És mikor jössz?

-Ma esti géppel megyek, ami nálatok számítva holnap délutánra ér oda azt hiszem.

-Akkor mindjárt megint találkozunk. Nagyon örülök neki.-mondtam boldogan neki.

-De aztán időbe legyél kint a reptéren előttem.-nevetett.

-Természetesen kint leszek. Ne aggódj. Akkor holnap találkozunk.-köszöntem el tőle.-Szeretlek.

-Én is téged. Pusziiiii.

Örömömben a földre rogytam és elkezdtem sírni. Persze csak a boldogság miatt sírtam. Annyira örültem, hogy megint találkozok Hyun-nal. Befutottam a házba, hogy elmondjam a lányoknak a hírt. Mindenki azt hitte, hogy szomorú vagyok és azért sírok. Aztán miután megtudták a hírt, már tudták, hogy csak örömkönnyek folynak le az arcomon. Odamentem Jimin-hez és a nyakába ugrottam. Nagyon boldog voltam. Este alig bírtam elaludni. 2 órát forgolódtam az ágyba, miután meguntam fogtam magam és lementem a konyhába. Halkan mentem le a lépcsőkön, nehogy valaki felkeltsek. Kinyitottam a hűtőt és észrevettem, hogy ott van egy doboz fagyi. Gyorsan kivettem és elkezdtem enni. Amikor megfordultam majdnem elejtettem a fagyit. Jimin állt ott mögöttem.

-Megijesztettél. Nem hallottam, hogy itt vagy.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni.-mondta kedvesen.-Hallottam, hogy valaki lejön és kíváncsi voltam, hogy ki az. Aztán észrevettem, hogy te vagy az. És gondoltam idejövök hozzád.

-Te se tudtál elaludni, hogy még fent vagy? Vagy én keltettelek fel?-kérdeztem kíváncsian.

-Nyugi, nem te keltettél fel. Én is fent voltam, mert gondolkoztam.-nyugtatott meg.

-Elmondod, hogy min gondolkoztál?-kíváncsiskodtam mint mindig.

-Ez még egyenlőre titok, de ha eljön az ideje, akkor megtudod.-mosolygott.

-Rendben. Nem tudom, hogy mit csináljak, mivel nem tudok elaludni.

-Nekem van egy ötletem. De nem tudom, hogy te benne lennél-e.-nézett rám kérdőn.

-Attól függ, hogy mi az ötleted.

-Meglepetésnek szántam, de annyit elárulok, hogy fel kell öltöznöd rendesen és egy kicsit sétálnunk kell hozzá.-adott megfelelő választ a kérdésemre.

-Akkor várj 5 percet és kész leszek.-nevettem és felrohantam a szobámba.

Gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, ami jó az esti sétálásra. Mivel nem volt kint annyira hideg, ezért egy kék pulcsit vettem fel, hozzá egy fekete gatyát és egy kék tornacipőt.

Amikor leértem egy rendkívül fontos kérdést tettem fel Jimin-nek.

-Ugye jó lesz ez a ruha ahoz, amit csinálni akarsz.

-Persze.-mosolygott.

-És semmi olyat nem akarsz csinálni ugye?-érdeklődtem óvatosan.

-Nyugi, az engedélyed nélkül soha nem. És semmi azzal kapcsolatosat nem fogunk csinálni.-nyugtatott meg.

-Rendben.-öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.-Akkor indulhatunk.

Amikor megpillantottam az eget, hogy milyen szép elmosolyodtam. Kicsit feketés-kék volt a teteje és ahogy egyre lejjebb néztem kezdett egy kicsit lilás lenni, aztán meg átment a sárga minden árnyalatába. Egyszerűen csodálatos volt. Kézen fogva sétáltunk és közbe arról beszéltünk, hogy Hyun szobája hol legyen. Vagy RapMon szobájával szemben lesz vagy pedig lent a nappalihoz közel. Arra gondoltam, hogy miért is ne legyen RapMon-nal szembe. Már vagy 1 órja sétáltunk, amikor Jimin mögém jött és eltakarta a szemem.

-Most miért takartad el a szemem?-érdeklődtem

-Mert nem láthatod, hogy hova megyünk be.

Elkezdtünk felfele menni egy lépcsőn, aztán bementünk egy ajtón. Pár lépés múlva leültem.

-Még ne nyisd ki a szemed, majd csak ha szóltam akkor.-kért meg kedvesen.

Hallottam, hogy kimegy az ajtón és hirtelen elkezdtem izgulni és félni, hogy egyedül vagyok egy olyan helyen, amit lehet, hogy nem is ismerek. Aztán visszajött.

-Most már kinyithatod a szemed.

Amikor kinyitottam a szemem el se hittem, hogy hova hozott.

-Ez most komoly? Ott vagyok, amire gondolok?-kérdeztem döbbenten.

-Igen, jól gondolod.-mosolygott.-Na, jó ötlet volt ide jönni?

-Nagyon jó volt. El se hiszem, hogy itt vagyok, ráadásul veled.-hitetlenkedtem, miközben próbáltam magamhoz térni.

A stúdióba voltunk, ahol az összes számuk fel lett eddig véve.

-És mire gondoltál, mit fogunk itt csinálni?

-Természetesen énekelni fogunk. És felvesszük.-nézett rám, hogy mit fogok majd erre válaszolni.

-Én benne vagyok, csak mit fogunk énekelni?

-Mondjuk a Born Singer?-nézett kíváncsian.

-Rendben, az jó lesz. És melyik részeket éneklem én?-kérdeztem érdeklődőn.

-Mi lenne akkor, ha én a rap részt te pedig a többit énekled?

-Nekem az jó.-mosolyogtam.

Amíg Jimin beállította a hangokat én egy kicsit gyakoroltam a szöveget. Először elég érdekes volt, amikor énekeltünk, de aztán egyre jobb lett. Le is döbbentem, hogy milyen jól hangzott, amikor visszahallgattuk. Jimin még valamit javítgatott a hangokon meg azt hiszem dalszövegeket keresett. Addig én is keresgéltem dalszövegeket és megtaláltam a Girl's Day- I Miss You szövegét. Nagyjából átnéztem a szöveget és mivel a telefonomon megvolt a zene elindítottam. Elkezdtem énekelni és csodálkoztam, hogy mennyire jól megy. Többször is elénekeltem egymás után és egyre inkább beleéltem magam. Amikor már 15 perce egyedül voltam és énekeltem észrevettem, hogy Jimin ott állt az ajtóba és nagy szemekkel mosolyogva néz.

-Nem is tudtam, hogy ilyen szép hangod van. Eddig hogy hogy nem énekeltél?

-Köszi, aranyos vagy.-mosolyogtam rá.-Eddig nem volt rá lehetőségem és senki nem tudta, hogy tudok énekelni.

-Otthon se hallotta senki a családodból?-csodálkozott.

-Otthon is énekeltem, amikor zenét hallgattam, csak tesóm folyton rám szólt, hogy ne énekeljek. Nagyim meg mindig azt mondta, hogy szép hangom van.

-Akkor a nagyidnak jó füle van.-kacsintott rám és elmosolyodott.

Megkért, hogy még egyszer énekeljem el egyedül a dalt. Aztán megmutatta, hogy amíg bent volt a stúdió technikus részén és hallotta, hogy énekelek és felvette. Azt mondta, hogy nem tudta visszafogni magát és muszáj volt, hogy felvegye. Így legalább be lehet bizonyítani, hogy hogy tudok énekelni. Csak mosolyogtam rajta, hogy felvette. Elindultunk hazafele. Mie a házhoz értünk, már elkezdett feljönni a Nap. Ránéztem a telefonomra és hajnali 5 óra volt. Tátott szájjal néztem magam elé. Nem is tűnt fel, hogy ilyen hamar elment az idő. Felrohantam a szobámba, hogy egy pár órát tudjak aludni, mielőtt a reptérre indulok Hyun elé. Már becsuktam volna az ajtót, amikor Jimin a lábával kitámasztotta. Megölelt, majd megcsókolt.

-Aludj egy kicsit, mert az hiszem, hogy ma is későn fogsz lefeküdni.-köszönt el.

Bólintottam, majd becsuktam az ajtót. Gyorsan felvettem a pizsamámat, majd az ágyba ugrottam. 9-kor már fent voltam. Az volt a legfurcsább, hogy nem éreztem fáradtnak magam. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem. Aztán eszembe jutott, hogy átmegyek Min-hez megkérdezni, hogy ő meg Sook eljönnek-e velem Hyun elé. Amikor kimentem az ajtón és a lányok szobája felé tartottam-pizsamában-természetesen nem úsztam meg anélkül, hogy összetalálkozzak valakivel. JungKook és Jin pont akkor mentek a nappaliba. Amikor észrevették, hogy pizsamában vagyok csak elmosolyodtak és kedvesen köszöntek. Kicsit elszégyeltem magam, hogy így kellett látniuk, de aztán rájöttem, hogy egyszer úgy is láttak volna így. Benyitottam óvatosan Min-hez, szerencsémre már fent volt.

-Szió! Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy kijössz velem Hyun elé a reptérre?-mosolyogtam rá.

-Persze, nagyon szívesen elmegyek.-mosolygott ő is.

-Rendben, akkor megkérdezem Sook-ot is, hátha ő is kijön. Majd olyna 1 óra múlva szerintem induljunk el, hogy inkább hamarabb legyünk kint. Mert nem tudom, hogy pontosan mikor érkezik. Átmentem Sook-hoz. Ő is fent volt már.

-Szia Sook. Azt szeretném megkérdezni, hogy kijössz velem és Min-nel Hyun elé a reptérre?

-Persze, hogy megyek. Mikor indulunk.-válaszolt kíváncsian és egy kicsit izgatottan.

-Oksi, én úgy gondoltam, hogy 1 óra múlva induljunk, mert nem tudom, hogy pontosan hányra ér ide.

-Rendben, akkor elkezdek készülődni.

Átfutottam a szobámba, nehogy megint valakivel összefussak a folyosón. Gyorsan magamra kaptam egy fekete harisnyát, rá egy farmer rövidnadrágot. Hozzá egy sárga felsőt és rá egy vékony zöld kabátot. Bementem a fürdőbe, hogy megfésülködjek és kifessem magam. Amikor mentem volna lefelé a konyhához összeütköztem Hopi-val.

-Hova ez a nagy sietség?-nézett rám kedvesen.

-Ma jön a tesóm és elé megyek ki a reptérre a lányokkal.-válaszoltam kedvesen.

-Ki fog kivinni titeket a reptérre?-kérdezte kíváncsian.

-Majd hívunk taxit és úgy kijutunk.

-Majd hívok nektek én egyet, addig is készülődjél.-tolt ki kedvesen a fürdőből.

Lerohantam a lépcsőkön egyenesen a nappalin át a konyhába. Közbe összefutottam a nappaliba Suga-val és RapMon-nal. Próbálták kérdezni, hogy hova futok ennyire, de nem volt időm válaszolni nekik, annyira siettem. A konyhába majdnem felborítottam Min apuját. Kicsit megnyugtatott, hogy nem kell ennyire kapkodnom, mert még időben vagyok. Csináltam magamnak és a lányoknak kávét. Megittam és egy kicsit jobban éreztem magam.

-Na és hogy fogtok kimenni Hyun elé?-érdeklődött Min apuja.

-Hopi azt mondta, hogy hív nekünk taxit és azzal kimegyünk.

-Szó sem lehet róla. Akkor már inkább kiviszlek én titeket és segítek Hyun-nak én is.-mondta határozottan és elindult a szobájához, hogy felöltözzön.

-Rendben, köszönöm.-ordítottam utána.

Min látta rajtam, hogy az izgalomtól remeg a lábam, ezért odasegített a kanapéhoz. Kicsit ledőltem, hogy megnyugodjak. Közben a fiúk szép lassan körénk gyűltek és kérdő pillantásokat vetettek ránk.

-Miért néztek így?-kérdeztem Sook kíváncsian a fiúkat.

-Hova akartok ti menni nélkülünk?-kérdezte V.

-Ma érkezik meg Hyun, Eun nővére.-válaszolt helyettem Min.

-És mi nem mehetünk ki elé?-érdeklődött RapMon.

-Nekem olyan mindegy, hogy ki jön, csak az a lényeg, hogy én időbe ott legyek és találkozhassak vele.-mondtam határozottan nekik.

-Akkor el is van döntve, hogy megyünk.-mosolygott Kooki.

A fiúk egyetértően bólogattak és elkezdtek készülődni. Nagy nehezen nekem is sikerült felállnom. Felvettem a barna magassarkú bakancsomat. Még gyorsan felmentem a szobámba egy sapkáért. Végre sikerült elindulnunk.