7. fejezet

Másnap reggel boldogan keltem fel. Az első dolgom most az volt, hogy megnézzem a lányokat, hogy fent vannak-e. Szerencsére már fent voltak és készülődtek. Hamar elkészültünk és indulhattunk is a suliba. A lányok előre mentek. Én még beszéltem Hyun-nal, hogy próbáljon meg vigyázni a fiúkkal, nehogy valami baromságot csináljanak vele. Mondta, hogy vigyázni fog és rendet tart köztük, amíg vissza nem érünk. Már indultam volna a lányok után, hogy el ne késsek, amikor valaki megfogta a kezemet hátulról. Megfordultam és Jimin volt ott.

-Kérlek vigyázz magadra a suliba. És ha hazaértetek, akkor gyere be a szobámba, mert beszélni szeretnék veled.-mondta kicsit bánatosan.

-Rendben.-mosolyogtam rá és megöleltem.

Futottam a lányok után-már amennyire egy magassarkúba lehet. A suli sarkán összefutottunk MiHi-vel és EunJi-vel. Egész nap a lányokkal voltunk. Csak Sook nem volt ott velünk. Ő majdnem egész nap Sehun-nal volt és beszélgettek. Mielőtt bementünk volna ének órára elkezdtem egy kicsit izgulni, hogy a többiek hangjához képest a mi hangunk mennyire lesz jó.

-Nem kell izgulnod, biztos nagyon jó hangotok van.-nyugtatott meg MiHi.

-Remélem, hogy igazad van.-mosolyogtam rá.

Bementünk a terembe és MiHi mellé leültem. Mellém Min ült, mellé pedig Sook és Sehun. EunJi pedig MiHi másik oldalán ült. A tanárnő amikor bejött kedvesen üdvözölt és azt mondta, hogy ha be tudunk csatlakozni az éneklésbe, akkor csak nyugodtan, De az se baj, ha nem énekelünk még az első pár órán. Nagyon szimpatikus volt Min-nek és nekem. Amikor vége volt az utolsó órának megpróbáltam sietni haza, mert nem tudtam, hogy Jimin mit szeretne megbeszélni velem. Egész nap ezen gondolkoztam. Benyitottam az ajtón és Hyun a konyhából kiáltott nekem, hogy menjek be. A lányok addig beszámolót tartott a fiúknak.

-Mi az Hyun? Mi történt?-kérdeztem kíváncsian.

-Sikerült rendet tartanom a fiúk között, de nem tudom, hogy Jimin-nek mi a baja, mert egész nap alig láttam.-mondta kissé zaklatottan.-Úgy gondoltam, hogy te talán tudsz vele beszélni róla. Felmennél hozzá és beszélnétek?

-Nekem még reggel mondta, hogy suli után szeretne velem beszélni. De nem tudom, hogy miről.-vallottam be neki.

Gyorsan felrohantam. Izgultam, hogy mi lehet vele, ezért nem foglalkoztam azzal, hogy még a sulis egyenruhám van rajtam. Bekopogtam hozzá.-Jimin. Én vagyok az Eun. Bemehetek?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Csak te vagy itt?-kíváncsiskodott.

-Igen, csak én. A többiek mind lent vannak a nappaliban.-nyugtattam meg.

-Akkor gyere be.

Kinyitottam az ajtót és gyorsan bementem. Amikor beléptem egy tipikus fiú szobát láttam magam előtt. A ruhák nagyja a földön volt szétdobálva. De most nem ez foglalkoztatott a leginkább, hogy mekkora rend van. Hanem az, hogy mi van Jimin-nel. Az ágyán ült lehajtott fejjel. Leültem mellé és megöleltem.

-Mi történt? Miről szeretnél beszélni velem?-kérdeztem tőle, hogy megszakítsam a kínos csendet.

-Rájöttem valamire és egész nap azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el ezt neked.-válaszolt rá.

-És már tudod, hogy hogy mondjad el?-kérdeztem kíváncsian.

-Igen, nagyjából. De nagyon nehéz lesz elmondani neked.

Pár percig csendben ültünk egymás mellett. Éppen amikor rákérdeztem volna, hogy mikor mondja el megszólalt.

-Nagy nehezen, de elkezdem elmondani. Csak annyira kérlek, hogy hallgass végig és amikor befejeztem a mondandómat akkor szólalj meg.-mondta határozottan.

-Rendben. Csöndben maradok.-mosolyogtam rá biztatóan és vártam, hogy elkezdje.

-Amikor megtudtuk, hogy Min apuja lesz az új menedzserünk kíváncsiak voltunk rá, hogy mennyire fogunk kijönni vele. Aztán kijött hozzánk pár napra, hogy egy kicsit ismerkedjünk és mondta, hogy a lánya, Min imád minket. És van még 2 barátnője, akik szintúgy imádnak minket.-kicsit csendben maradt, hogy erőt vegyen magán a folytatáshoz.-Megkérdezte, hogy mit szólnánk ahhoz, ha ti is kijönnétek vele együtt és itt laknátok. Mi azt mondtuk, hogy nem zavarna, ha kijönnétek. Aztán mutatott rólatok képet és amikor megláttalak nagyon megtetszettél és beléd szerettem. Alig vártam, hogy a reptérre menjünk és találkozzak veled. Amíg nem jöttetek ki egy csomószor gondolkoztam azon, hogy írok neked üzenetet, de aztán mindig valamivel lebeszéltem magam róla. Amikor megérkeztetek a repülővel és megláttalak már biztos voltam abban, hogy veled szeretnék lenni. Mikor az ajtó előtt megkérdeztem, hogy eljössz-e velem sétálni este nagyon izgultam, hogy mit válaszolsz. Aztán amikor azt mondtad, hogy eljössz felrohantam a szobámba és örömömben elkezdtem ugrálni. Alig vártam, hogy találkozzunk este és beszélhessek veled. Amikor elmentél fürdeni és én benyitottam igazából nem tudtam, hogy mit akarok csinálni. Azért mentem ki szinte rögtön, hogy ne gondolj bolondnak.-pár percig csendben volt és csak nézett rám-Nem vártam akkor, hogy utánam jössz és kérdőre vonsz. Akkor csak úgy egy hirtelen erő vezérelt és azért csókoltalak meg. Aznap este szinte semmit nem aludtam, annyira boldog voltam, hogy megtettem. Az a csók óta folyamatosan te jársz az eszembe és mindig veled akarok lenni. Nem tudlak kiverni a fejemből. Tegnap este jöttem rá, hogy igazából én...én...én...-annyira izgult, hogy egy ideig csak maga elé meredt és nem szólt egy szót se-Én rájöttem, hogy SZERETLEK. Azóta, hogy megláttalak azon a képen és hogy személyesen láttalak. Az a csók volt az, ami igazán rádöbbentett arra, hogy mennyire szeretlek. És tudni szeretném, hogy te hogy érzel irántam?! Hogy van-e értelme arra várnom, hogy a barátnőm legyél és együtt legyünk.-nézett rám nagy szemekkel és izgult amiatt, hogy mit fogok válaszolni.

Én mindeközben annyira meghatódtam attól, amit mondott, hogy elkezdtem sírni.

-Még sose mondott nekem senki ilyen kedves és megható dolgot.-szipogtam mosolyogva-Örülök, hogy elmondtad ezt nekem. Amikor Min mutatott tőletek számokat és megnéztem hozzá a klippeket, eleinte Jin volt az a ki tetszett. De aztán kis idő múlva rájöttem, hogy te sokkal jobban tetszel. Minden videóba téged néztelek. Egy csomó képet letöltöttem rólad, szinte már betegesen sokat. Folyamatosan rólad beszéltem Min-nek és Sook-nak. Amikor otthon voltam mindig rád gondoltam és arra, hogy milyen jó lenne veled lenni. Esténként veled álmodtam. Aztán amikor egyik reggel Min azzal fogadott, hogy az apukája lett az új menedzseretek és kijövünk alig hittem el. Azt vártam, hogy találkozzak veletek, de leginkább veled életünk első BTS koncertjén. De amikor a reptéren megtudtuk, hogy hozzátok költözünk nagyon boldog voltam. Amikor elmentem veled sétálni azt se tudtam, hogy mit mondjak neked és hogy viselkedjek annyira zavarban voltam. Mikor zuhanyzás közben beléptél meg se tudtam szólalni. Aztán nem tudtam, hogy mit csináljak és ezért inkább utánad rohantam, hogy kérdőre vonjalak. A csók után én se tudtam aludni és vissza kellett fognom magam, hogy ne sikítozzak.-kicsit gondolkoznom kellett, hogy mit mondjak neki, aztán folytattam-Aznap este jöttem rá igazán, hogy szeretlek téged, jobban mint azt addig gondoltam volna. És hogy tudd, én is szeretlek.-mosolyogtam rá kedvesen-Volt értelme erre várnod és még van is értelme rá várni. Mert szívesen lennék együtt veled.

-Komolyan mondod ezt?-nézett rám nagy szemekkel teljesen ledöbbenve.

-Igen, teljesen komolyan mondom.-válaszoltam neki.

Annyira ledöbbent ezen, hogy tátott szájjal ült le mellém az ágyon.

-Tudod, hogy már mióta szerettem volna így melletted ülni és kimondani, hogy szeretlek?

-Tudom, de én még jobban.-nézett rám kedvesen.

Odahúzott magához és szorosan megölelt, majd a fülembe súgta.-SZERETLEK és azt szeretném, hogy velem maradj örökre. Ránéztem és csak bólogattam.-Veled maradok ameddig csak akarod.

Pár percig még szorosan öleltük egymást majd egy kicsit eltolt magától és megcsókolt. De nem csak egy sima csók volt ez. Éreztem, hogy ezt a csókot szenvedélyesen adta nekem. Kis idő múlva lementünk a többiekhez vacsorázni. Evés közben mindenki beszélt mindenkivel. Közben Min apuja is hazaért a munkából. Amikor végeztünk Hyun elvállalta a mosogatást. Kimentem segíteni neki és közben beszélgettünk.

-Na? Sikerült beszélned Jimin-nel?-kérdezte kíváncsian.

-Igen, sikerült. Megtudtam, hogy miért volt ma fent egész végig és hogy mit akart megbeszélni velem.

-És mi volt az oka? Miről beszéltetek?-kíváncsiskodott tovább.

-Tegnap este rájött valamire és egész nap azon gondolkozott, hogy hogy mondja ezt el nekem. Amire rájött az az volt, hogy mennyire szeret engem.

-De aranyos.-nézett rám nagy szemekkel mosolyogva Hyun.

Miután végeztünk a mosogatással félrehívtam Min apuját, hogy beszéljek vele.

-Az osztályból van egy lány, akivel nagyon jóba lettem.-kezdtem bele a mondandómba.-És azt szeretném megkérdezni, hogy holnap suli után átjöhet és itt aludhat nálunk.

-Ha az ő szülei megengedik, akkor igen. De időbe feküdjetek majd le aludni, hogy másnap eltudjatok menni suliba.-mosolygott rám.

-Rendben, köszönöm.-néztem rá kedvesen és megöleltem.

Felfutottam a szobámba és felhívtam MiHi-t, hogy lenne-e kedve átjönni hozzánk suli után. Gyorsan megkérdezte a szüleit, hogy átjöhet-e. Megengedték neki.

Reggel boldogan keltem fel. Mint az elmúlt 2 napban, most is a suli előtt találkoztunk MiHi-vel és EunJi-vel. Hamar elment a mai nap. Amikor mentünk hazafele arról beszéltünk, hogy milyen bandákat szeretünk. MiHi mondta, hogy imádja a BTS-t és JungKook a kedvence.

-Bármit megtennék azért, hogy találkozzak vele.-mondta mosolyogva.

Én csak néztem a lányokra és ők is arra gondoltak, amire én. Hagytuk, had lepődjön meg azon, hogy a fiúkkal lakunk. Benyitottam az ajtón és körülnéztem, hogy a fiúk lent vannak-e a nappaliba. Szerencsére senki nem volt ott. Hallottam, hogy a stúdióba vannak és gyakorolnak.

-Ti vigyétek be MiHi-t a konyhába, addig én kihozom a fiúkat. Kíváncsi vagyok majd a reakciójára, amikor meglátja őket.-mosolyogtam és elindultam a fiúkhoz.

-Sziasztok! Lenne egy kérésem. Csendben gyertek utánam és ne kérdezzétek, hogy miért.-mondtam nekik gyorsan.

-Szia Eun!-köszöntek kórusban a fiúk.

-Muszáj most mennünk?-érdeklődött Kooki.

-Igen, de maradjatok csöndben.

Közben Jimin odajött hozzám és köszönés képen adott egy puszit és megölelt. Kivittem őket a nappaliba és megkértem őket, hogy üljenek le és ne beszéljenek. Bementem a lányokért és megkértem MiHi-t, hogy csukja be a szemét és csak akkor nyissa ki, ha szólunk neki. Leültettem őt a fiúkkal szemben.

-MiHi! Bemutatjuk neked a lakótársainkat. Kinyithatod a szemed.-mondtam neki kedvesen.

Amikor meglátta a fiúkat elkezdett sikítozni örömében és a nyakunkba ugrott.

-Jézusooooom! Alig hiszem el. Ti komolyan velük laktok együtt?-kérdezte boldogan.

-Igen, komolyan.

A fiúk meghajoltak és egyesével kezet fogtak MiHi-vel. Kookie még kezet is csókolt neki és egy huncut mosoly ült az arcára.

-Szóval te vagy az a csini lány, akiről beszéltek egyik nap a lányok.-jelentette ki Kookie.

MiHi hirtelen azt se tudta, hogy mit csináljon, annyira zavarba jött.

-Kookie??? muszáj volt ezt?-teremtette le Min.

-Igazuk volt a lányoknak, te egy igazi bombázó vagy.-bókolt Kookie huncutul.

Ebben a pillanatban MiHi nem bírta tovább és elájult.

-Hozzám nyugodtan felhozhatjátok az ágyba, majd én gondját viselem.-kacsintott Kookie.

-Inkább nem. Majd itt lent marad a nappaliba. Te meg ne nyúlj hozzá.-mondta Sook.