2. fejezet

Másnap szinte rohantam a suliba , hogy elmondhassam a lányoknak azt, hogy apu elengedett. Mire beértem, már az osztály fele bent volt, köztük Min és Sook is. Kíváncsian odajöttek és elkezdtek faggatni, hogy mehetek-e vagy sem. Az már kiderült, hogy Sook-ot nehezen, de elengedték a szülei. Elkezdtem nekik mesélni.

-Megvártam, amíg apu hazaért, aztán egyszerre mondtam el mindhármuknak. Apuval veszekedtünk, mert azt mondta, hogy nem mehetek. Otthagytam őket és hátrarohantam. Aztán hátrajöttek és apu azt mondta, hogy meggondoltam magát és elenged Koreába. Úgyhogy úgy néz ki, hogy utazunk mindhárman.

Örömünkben megöleltük egymást és sikoltozva elkezdtünk ugrálni. Közben mindenki megérkezett az osztályból. Matek óra előtti szünetben Éva nénit megkértük, hogy had mondjunk valamit az osztálynak. Azt mondta, hogy rendben. Izgultunk, hogy hogy fogják fogadni a többiek azt, hogy elmegyünk. Mindhárman kiálltunk az osztály elé és elmondtuk nekik, hogy kiköltözünk Koreába. ÉS hogy vasárnap reggel utazunk. Olyan csönd volt, hogy rá se lehetett ismerni az osztályra. Mindenki lefagyott, még Éva néni is. Pár perc múlva felálltak és odajöttek megölelni minket. Éva néni egyik pillanatról a másikra eltűnt.. Nem sokkal később azzal a hírrel jött vissza, hogy az igazgató odaadta a pénteket és így egész nap együtt lehetünk. Megbeszéltük, hogy egy kicsit játszóterezünk, aztán valakihez felmegyünk és bulizunk. Reggel olyan háromnegyed 10-kor taliztunk a Margit-szigeti játszótér előtt. Kb. 1-ig ott voltunk, utána meg a Gabiékhoz mentünk fel. Tök jól elbaromkodtunk. 8 körül mindenki elindult haza. Nehezen ment az elköszönés. Mi hárman megbeszéltük, hogy másnap 1-kor talizunk Újpesten a metrónál, ahova Min kijön elém és Sook elé. Hazasiettem, hogy még egy kicsit mamáékkal legyek és el tudjak köszönni tőlük. Beszélgettünk kb. fél órát, aztán hátra mentem, hogy elkezdjek pakolni. A nagyját összepakoltam a cuccaimnak. Alig tudtam elaludni este. Reggel már 8-kor fent voltam. A maradék cuccomat is összeraktam. Felöltöztem, aztán miután mindenkitől elköszöntem elindultam Min-ékhez. Újpesten összeszedtük egymást. Amikor Min-ékhez értünk az volt az első dolgunk Sook-kal, hogy megköszönjük Min apukájának azt, hogy mi is mehetünk Koreába. Annyit mondott, hogy ez semmiség. Szívesen tette, mert tudta, hogy ez fontos nekünk. Bementünk Min szobájába zenét hallgatni és fanolni. Fél 9-kor lefeküdtünk aludni, hogy reggel fel tudjunk kelni. Hajnalba Min apuja keltett minket, hogy készüljünk, mert lassan indulnunk kell. Mielőtt kiment volna a szobából hozzátette.-Nem baj, hogyha egy kicsit csinosabban öltözünk fel. Olyan gyorsan elkészültünk, mint még soha. Rajtam egy kék trikó volt és rávettem egy bővebb barna hosszú ujjút, egy fekete farmernadrágot és egy barna telitalpú magassarkút vettem fel. Min egy zöld pólót és szürke pulcsit vett fel, hozzá egy fekete farmert és egy fekete magassarkút. Sook pedig szokás szerint fekete trikót és piros kockás inget vett fel, farmernadrágot és ő is egy fekete magassarkút. Kicsit kisminkeltük magunkat, megfésülködtünk és már készen is álltunk az indulásra. Amikor kiértünk a repülőtérre elkezdett görcsölni a hasam az izgalomtól. Hamar túlestünk a bőröndök leadásán és az igazolványok ellenőrzésén. Fél órával indulás előtt voltunk. Elkezdtek beengedni minket a repülőre. Egy óriási gépen voltunk. Én az ablak mellé ültem le. Mellém ült Min, mellé pedig Sook. A mögöttünk lévő sorba ült Min apuja. Az a fél óra olyan gyorsan eltelt, hogy fel se tűnt az, hogy 2 perc múlva indulunk. Egyszer csak elindultunk. Elég könnyen szálltunk fel. Furcsa volt olyan magasból nézni a várost. Lassan olyan magasan voltunk, hogy csak a felhőket lehetett látni és a fekete eget. Kb. 2 óra út után elkezdtünk leszállni. Berlinben átszálltunk egy másik gépre. Felszálltunk és várt ránk egy egész napos út egyenesen Szöulba. Beszélgettünk, hogy mit csinálunk majd, ha leszálltunk. Sook megkérdezte Min apuját, hogy hol fogunk lakni. Ő csak annyit mondott.-Majd megtudjátok, de nagyon fogtok örülni annak a helynek, ahova költözünk. Most ettől még jobban elkezdtünk izgulni. Pár percig még beszélgettünk és programokat találtunk ki. Sook elaludt, Min és én zenét hallgattunk. 30 perc múlva Min is elaludt. Én folytattam a zenehallgatást és közben azon gondolkoztam, hogy vajon hova fogunk költözni, aminek nagyon örülünk majd. Elképzeltem, ahogy elmegyünk életünk első BTS koncertjére és személyesen találkozunk a fiúkkal. Nagyon jó érzés volt erre gondolnom. Itt persze még nem tudtam, hogy hamarabb is találkozhatunk a fiúkkal, mint ahogy én azt elgondoltam. Kinéztem az ablakon és csak a felhőket láttam és a fekete eget. Kis idő múlva én is elaludtam. 1 óra alvás után felkeltem és oldalra fordultam megnézni a lányokat, hogy ők alszanak-e még. Természetesen még mindig aludtak. Elővettem a tabletemet és megnéztem a facebook-omat, hogy írt-e valaki. Hyun már írt is, hogy eddig milyen az út. Beszélgettem vele egy kicsit. Közbe a lányok is felkeltek és üzentek neki, hogy nagyon élvezik eddig az utat és már nagyon izgulnak. Aztán elkezdtem képeket nézegetni és a telefonomra pedig még több képet töltöttem le. Nemsokára bemondták, hogy 30 perc múlva le fogunk szállni. A Lányokkal egymásra néztünk és majdnem sikítottunk egy nagyot. Gyorsan írtam Hyun-nak, hogy fél óra és leszállunk. Ő közbe elköszönt tőlem, had dumcsizzunk még a csajokkal. Sook megint elkezdte faggatni Min apuját arról, hogy hol fogunk lakni. Megtudtunk annyit, hogy akiknél lakni fogunk, már a reptérre kijönnek elénk, hogy kicsit ismerkedni tudjunk. Most már tényleg nagyon izgultunk. Egyre inkább vártuk, hogy leszálljunk. Egyszer csak éreztem, hogy a gép elkezdett ereszkedni. A lányokkal megfogtuk egymás kezét és csak vártuk, hogy a felhők alá érjünk, egyenesen a Szöuli reptérre. Kinéztem az ablakon és észrevettem a tengert. Aztán megpillantottam a koreai tengerpartot. Szóltam a csajoknak, hogy nézzenek ki ők is. Egyre lejjebb kerültünk és már majdnem látni lehetett a házak tetejét. Becsuktam a szemem és csak próbáltam elképzelni, hogy hogy néz ki a reptér, vagy maga Szöul. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mennyiben különbözik a város az elképzeléseimtől. Végre leszálltunk. El se hittem, hogy itt vagyunk. Az utasok nagy része rögtön felpattant és leszállt a gépről. Mi megvártuk amíg mindenki leszállt és csak utána indultunk el. A lányokkal úgy szálltunk le, hogy megfogtuk egymás kezét és leugrottunk a lépcsőkről. Elkezdtünk ugrálni és sikoltozni.

-El se hiszem csajok, hogy itt vagyunk.-mondtam nekik.

-Csípjetek meg, hogy tudjam nem csak álmodok.-kért meg minket Min.

-Szedjétek össze magatokat és induljunk a bőröndökért, hogy megismerjétek azokat, akiknél lakni fogunk.-siettetett Min apuja.

Mikor beértünk a reptér épületébe elállt a szavunk. Odamentünk a bőröndökért. A kijárat felé mentünk, hogy elinduljunk a ház felé, ahol mostantól lakni fogunk. És egyszer csak megtorpantunk a látványtól, ami előttünk volt. Alig kaptam levegőt és csak kerestem a lányok kezét, hogy meg tudjam szorítani és tudjam, hogy ők is látják azt amit én.