4. fejezet

Reggel már 8-kor fent voltam. Kikeltem az ágyból és kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, hogy milyen idő van. Gyönyörűen sütött a Nap. Felvettem egy fekete szoknyát, hozzá egy fehér trikót és rá egy fekete vékony hosszú ujjút. Cipőnek pedig egy fekete tornacipőt. Gondoltam, hogy a saját stílusom szerint öltözök föl, kicsit lazán, de mégis félig meddig csinosan.

Megfésülködtem, kisminkeltem magam és még egyszer átnéztem a szöveget. Nagyon izgultam már most, pedig még el se indultunk. Átmentem felkelteni Min-t. Segítettem kitalálni neki, hogy mit vegyen fel. Ő egy farmer rövidnadrágot vette fel, hozzá egy háromnegyedes ujjú zöld-kék kockás inget. Cipőnek pedig egy ugyan olyan tornacipőt mint én. Amíg én megfésültem a haját, ő kisminkeltem magát. Amire átmentünk Sook-hoz ő már teljesen kész volt. Közösen lementünk a konyhába, közbe hülyéskedtünk, hogy kicsit oldódjunk és nem izguljunk annyira. Min apuja már lent várt minket és mondta, hogy próbáljunk meg kicsit sietni, hogy időbe odaérjünk. Én mivel az izgalom miatt nem volt éhes, csak egy kávét ittam. A lányok gyorsan megkajáltak és már indultunk is volna. Csak a fiúk még megállítottak minket. Mindannyian sok sikert kívántak.

-Amikor hazaértek majd elmegyünk Bubu teázni.-mondta Suga.-Arra gondoltunk, hogy ezzel ünnepeljük meg, hogy felvettek titeket.

-Még egyáltalán nem biztos, hogy felvesznek minket, de azért nagyon kedvesek vagytok.-mondta nekik Sook mosolyogva.

-Ha felvesznek titeket, ha nem, akkor is elmegyünk.-mondta határozottam RapMon.

-Én benne vagyok.-vágta rá Min vigyorogva.

Végre elindultunk a suliba. Mivel pár percünk volt, hogy odaérjünk, így kocsival mentünk. Amikor az igazgató meglátott minket annyit mondott.-Örülök, hogy megint látlak titeket. Kíváncsi vagyok, hogy melyik szakot választottátok.

-Mindhárman az ének-zene szakra szeretnénk menni, mert imádunk énekelni.-válaszoltam neki rögtön hármunk nevében.

-Az ének-zene szak felvételijénél énekelnetek is kell, de ezt gondolom nem tudtátok.-nézett ránk csalódottan.

-Sejtettük, hogy kell énekelni és pont ezért tegnap meg is tanultunk egy számot.-mosolygott Min.

-Nagyon ügyesek vagytok. Máris ti vagytok a kedvenc tanítványaim. Örülök, hogy így feltaláltátok magatokat.-mosolygott ránk.-Felőlem akkor kezdhetitek is a számot, hogy minél hamarabb az iskola tanulói lehessetek.

-Előbb hallania kell, hogy elég jó-e a hangunk ahhoz, hogy felvegyen, De azért köszönjük, hogy ennyire szimpatikusak vagyunk és már most rögtön felvenne minket.-válaszolt kedvesen Sook.

Min apuja kiment és a suli előtt várt minket. Bementünk a suli stúdiójába. Még egyszer átnéztük a szöveget és elkezdtük. Annyira beleéltük magunkat, hogy fel se tűnt szinte, amikor vége volt a számnak. Nagyon megnyugodtunk, amikor befejeztük. Az igazgató meglepve jött be hozzánk. Teljesen le volt döbbenve.

-Egyik diákomnak se volt még ennyire jó hangja a felvételin. Van egy jó hírem számotokra lányok.-kis szünetet tartott majd folytatta.-Fel vagytok véve az iskola ének-zene szakára.

-Köszönjük.-mondtuk egyszerre, miközben elkezdtünk ugrálni örömünkben.

Az igazgató csak nevetett rajtunk, hogy milyen boldogak vagyunk.

-Ha szeretnétek, akkor bemutatlak az osztályfőnökötöknek már most. És talán még az új osztályotokkal is találkozhattok.-nézett ránk kérdőn az igazgató.

-Örülnénk, hogyha megismerhetnénk az osztályfőnököt, de annak még jobban, hogyha még az osztályt is.-mosolyogtam rá.

-Akkor induljunk is el megkeresni őket. Ha jól tudom, akkor most pont az osztályfőnökkel van órája az osztályotoknak.

Miközben az osztály felé mentünk azt próbáltuk kitalálni, hogy vajon milyenek lesznek az osztálytársak. 5 perc sétálás után oda is értünk a teremhez. A terem az egyik folyosó végén volt. Az igazgató bekopogott az ajtón és benyitott.

-Elnézést, hogy zavarom az órát, de hoztam 3 új osztálytársat. Arra gondoltam, hogy kicsit ismerkedhetnének, hogy amikor hétfőn jönnek ne legyen nekik idegen a társaság.-fejezte be mondandóját az igazgató.

-Semmi baj, csak nyugodtan. Nagyon jó ötlet szerintem is, hogy ismerkedjünk egy kicsit.-válaszolta az osztályfőnök.

Kiszólt nekünk az igazgató, hogy bemehetünk a terembe. Annyira izgultam, hogy alig bírtam felállni. Nagy nehezen bementünk az osztályba. Az osztályfőnökünk egy középkorú nő volt. Kedvesen bemutatkozott és megkérte az osztályt, hogy mindenki egyesével mutatkozzon be. Kb. 30-an voltak az osztályba. De mégis 2 lány volt, akik már az első pillanattól szimpatikusak voltak. MiHi és EunJi volt az. Mi is egyesével bemutatkoztunk. Az egész osztály nagyon kedves volt. Az ismerkedés után elköszöntünk mindenkitől.

-Még egyszer köszönjük, hogy felvett minket az iskolába.-mondtam az igazgatónak kedvesen.

-Annyit még el szeretnék mondani, hogy van egyenruha az iskolába. Ha azt hétfőig be tudnátok szerezni, akkor azt nagyon megköszönném.-figyelmeztetett minket az igazgató.

-Természetesen megvesszük hétfőig.-mondta kedvesen Sook.

Kirohantunk az iskolából Min apujához. Nagy szemekkel, reszketve az izgalomtól kérdezte tőlünk, hogy hogy sikerült.

-Nagyon jól sikerült az éneklés. És az igazgató felvett minket. Hétfőn kezdünk.-mondta Min.

-Büszke vagyok rátok.-ölelt meg minket Min apuja.

-És már az osztályt is megismerhettük.-tettem hozzá vigyorogva.

Gyalog indultunk el hazafelé. Útközben kitaláltuk, hogy úgy teszünk majd a fiúk előtt, minta nem sikerült volna a felvételi. Még Min apuja is benne volt ebben az ötletben. Benyitottam az ajtón és visszafogtam magam, nehogy elnevessem magam.

-Naaa?? Hogy sikerült?-kezdett el faggatni minket rögtön mindenki.

-Háát. Az a helyzet, hogy nem sikerült olyan jól a dal.-kezdte el Min.

-És ezért nem vettek fel minket a suliba.-fejezte be Sook.

-De ez nem lehet igaz. Hisz ti nagyon ügyesek vagytok.-mondta Jin.

Amíg a fiúk nagyba bánkódtak megbeszéltük, hogy majd én fogom nekik elmondani azt, hogy felvettek minket.

-Annak ellenére, hogy nem vettek fel titeket, most elmegyünk egyet Bubu teázni.-vidította fel a társaságot Kooki.

Mindenki indulásra készen állt.

-Én most nem megyek,-kezdte el Min apuja-mert van egy fontos elintéznivalóm.

Óvatosan ránk kacsintott. Mi ebből tudtuk, hogy az egyenruhánkat megy el megvenni. Elindultunk a teázó felé. Közben Sook beszélgetett RapMon-nal, Suga-val és Jin-nel. Min V-vel, Kooki-val és J-Hope-val baromkodott. Én eleinte egyedül sétáltam és azt próbáltam kitalálni, hogy mikor és hogy mondjam el a fiúknak, hogy felvettek a suliba.

-Min jár az eszed?-toppant mellém Jimin hirtelen ezzel a kérdéssel.

-Semmin.-mosolyogtam rá, miközben füllentettem.

-Látom rajtad, hogy valamin nagyon gondolkozol.-nézett rám komolyan, hátha így könnyebben kiszedi belőlem azt, amit tudni akar.

-Mindegy, nem fontos.-vágtam rá.

-Ha te mondod!-mosolygott rám és átkarolt.

Amíg oda nem értünk a teázóhoz úgy mentünk, hogy ő átkarolt. Közben arról beszéltünk, hogy milyen kis kori emlékeink vannak. Jókat nevettünk egy-egy emléken.Közben észrevettem, hogy Min és V kézen fogva mennek. Nem tudtam, hogy miről beszélnek, de biztos nagyon vicces lehetett, mert a nevetésüktől zengett az egész utca. Fél óra sétálás odaértünk a Bubu-hoz. Én szokás szerint a málnás fekete teát kértem. Mindenki más is azt kérte, amit szokott. Mivel sokan voltak, úgy döntöttünk, hogy nem ülünk le, hanem sétálunk még egy kicsit.

-Mi lenne, ha elmennénk a közeli parkba?-tette fel a kérdést Suga.

-Mi benne vagyunk.-helyeselt Min a fiúk helyett is.

-Ti Jimin?-kérdezte RapMon.

-Mi is benne vagyunk.-válaszolt gyorsan és közbe rám mosolygott.

Sétálás közben elmeséltem Jimin-nek, hogy hogy ismertem meg a lányokat. Aztán arra is kíváncsi volt, hogy őket hogy ismertem meg. Nagyjából elmondtam, hogy először magamtól hallgattam meg pár számukat, aztán meg Min mutatott még többet. Mosolygott egyet rajta és csak annyit mondott.-Örülök, hogy kíváncsi voltál a számainkra, mert különben most nem lehetnénk itt együtt.

-Én is örülök. Ezt mind Min-nek köszönhetem. Ha ő nem mutat számokat tőletek és az apuja nem hoz ki minket ide, akkor nem élhetném át veled soha ezt az élményt.-mosolyogtam rá és a vállára dőltem.

Amikor a parkba értünk leültünk csoportosan egy padhoz. 15 perc után észrevettem, hogy a parkban van egy játszótér, ami teljesen üres. Felálltam és odamentem. A többieknek fel se tűnt, hogy elmentem. Bementem a hintához és ahogy ráültem, hirtelen egy csomó emlék előtört, ahogy Hyun-nal közösen hintáztunk. 10 perc után hallottam, hogy keresnek a többiek. Mivel egy kis magányra vágytam nem szóltam nekik, hogy hol vagyok. Helyette elkezdtem énekelni. Kis idő múlva hallottam, ahogy kinyitották a kaput és elkezdtek magyarázni, hogy miért nem szólaltam meg, hogy hol vagyok. Én úgy tettem, mintha meg se hallottam volna.

-Mi szerintem hazaindulunk.-mondta V, és közben magán kívül mindenkire mutatott, kivéve Min-re és Jimin-re.

5 perc múlva haza is indultak. Miközben énekeltem láttam, hogy Min valamit beszélt Jimin-nel, aztán a többiek után rohant. Jimin felült a mellettem lévő hintára. Mivel a Let Me Know-ot énekeltem ő is elkezdett velem együtt énekelni. Én csak mosolyogtam rajta és éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon. Elkezdtem lassítani, aztán egyszer csak megálltam. Kitört belőlem a sírás. Jimin odajött hozzám, felállított és szorosan magához ölelt.

-Miért sírsz?-kérdezte kedvesen, de a hangján lehetett hallani, hogy félve teszi fel.

-Eszembe jutott egy csomó emlék a nővéremmel és rájöttem, hogy hiányzik. Még nem szoktam meg, hogy ilyen messze vagyunk egymástól.-válaszoltam neki sírva.

-Idővel majd megszokod és nem lesz ennyire rossz nélküle.-nyugtatott meg.-Gyere, mi is induljunk el haza.

-Köszönöm, hogy itt vagy velem és megvigasztaltál. Nagyon sokat jelent nekem.-öleltem át.

Miközben szorosan öleltem egy puszit nyomott a homlokomra. Szép lassan hazaértünk. Leültünk a többiekhez a nappaliba.

-Srácok. Lenne egy fontos mondanivalóm.-jelentettem be és közbe a lányokra kacsintottam. Ők már tudták, hogy mit fogok mondani.

-Mi az?-érdeklődött V.

-A suliról lenne szó. Ugye azt mondtuk, hogy elrontottuk a dalt, pedig nem. Hanem a lehető legjobban énekeltük el. És felvettek minket. Ti meg bevettétek, hogy elrontottuk és mehetünk másik sulit keresni.-fejeztem be a mondandómat nevetve. A lányok is nevettek. A fiúk meg lefagyva ültek.

-Mi most komoly bevettük, hogy elrontottátok a dalt, amikor rohadt jól énekeltek??-közölte döbbenten J-Hope.

-Hát ezek szerint igen.-nevette el magát Suga.

Itt mindenkiből kitört a nevetés. Min apuja pont jókor jött meg az egyenruháinkkal. Vacsora után amíg mindenki lefürdött és Hyun-nal beszéltem. Elmondtam neki, hogy felvettek a suliba. Kb. 15 percet beszéltünk. Utána amikor kinéztem az ablakon azt láttam, hogy Min kint áll a kertben. Aztán észrevettem, hogy V kiment hozzá. Beszélgettek egy kicsit, aztán egyszer csak V megcsókolta. Mosolyogtam rajta egyet. Olyan édesek voltak együtt. Végül elmentem fürdeni. Zuhanyzás közben megint elkezdtem énekelni. Teljesen beleéltem magam a számba, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Jimin nyitott be rajta. Úgy tett, mintha nem is tudta volna, hogy bent vagyok és csak ezért nyitott be. De közben egy huncut mosoly szökött az arcára. Mielőtt kiment volna annyit mondott:

-Gyönyörű hangod van, de te még annál is szebb vagy.

Teljesen elpirultam. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok és hogy mit csináljak. Gyorsan kimásztam a zuhanyzóból, magamra tekertem a törölközőt és felkaptam rá a köntösömet. Kiléptem gyorsan a fürdőszobából. Jimin még a folyosón volt és azt várta, hogy vajon mit fogok mondani.

-Ne mond, hogy véletlen nyitottál be hozzám.-kezdtem bele.

-Igaz, nem véletlen nyitottam be.

-Akkor elárulnád végre, hogy mégis mit akartál?-kérdeztem kétségbeesetten és közben furdalt a kíváncsiság.

-Máris megtudod.-mondta huncutul és egyre közelebb jött.

Magához húzott, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Örömömben egy könnycsepp folyt le az arcomon.

-Csak ennyit akartam.-mosolygott rám és elindult a szobája felé.

Én csak álltam ott döbbenten. Mielőtt bement volna az ajtón még visszanézett rám és egy puszit küldött. Majdnem összeestem, annyira boldog voltam. Gyorsan körbenéztem, hogy látta-e valaki, de szerencsére nem volt ott senki. Bementem a szobámba és elkezdtem ugrálni és sikoltozni. Hirtelen abbahagytam az „ünneplést”, mert valaki bekopogott. Odafutottam az ajtóhoz és kinyitottam. Min ugrott a nyakamba boldogan.

-Na mondj el mindent.-kezdtem el faggatni kíváncsian.

-Honnan tudod???-nézett rám meglepődve.

-Amikor Hyun-nal beszéltem láttalak titeket.

-Naaaa, ez nem ér. Így nem jó az összhatás, ha mesélek.-mondta nyávogós hangon miközben nevetett.

-Hidd el nekem, így is élvezetes lesz.-mosolyogtam és közben elpirultam.

-Ha te mondod, akkor biztos. De azt hiszem neked is lesz mit mesélned. Látom rajtad, hogy valami történt.-kacsintott rám.

-Ha nagyon akarod, akkor oké, de sokáig fent leszünk így.

-Az nem baj.-mosolygott és elkezdett mesélni.-Amikor mentünk a Bubu-ba akkor mondta V, hogy este menjek ki a kertbe. De csak ennyit mondott, semmi mást. Mivel kíváncsi voltam kimentem és vártam. Aztán hallottam, amikor kinyílt az ajtó és elkezdtem izgulni, hogy mit akar. Egyszer csak odaért mögém és megfordított. Aztán egyik pillanatról a másikra megcsókolt. Azt mondta , hogy amint meglátott rögtön belém szeretett és már régóta meg akart csókolni. Na de most te jössz. Mesélj.-kíváncsiskodott kivörösödött arccal.

-Tök cuki V.-mosolyogtam rá.-Miután láttalak titeket lent elmentem zuhanyozni. Közben énekeltem. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó és Jimin lépett be rajta. Annyit mondott, hogy szép hangom van, de én annál is szebb vagyok. Aztán kiment. Gyorsan felvettem a köntösöm és kirohantam a folyosóra. Ott várta, hogy mit fogok mondani. Kíváncsi voltam, hogy miért jött be hozzám. Magához húzott, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Utána még egy puszit küldött és bement a szobájába. Hát ennyi.-pirultam el még jobban.

-”Csak” ennyi??-nézett rám döbbenten Min.-Jimin nagyin édes, de ennek ellenére maradok V-nél.

-Nem is adtam volna oda neked Jimin-t.

Ledőltünk egymás mellé az ágyamon és még beszélgettünk egy kicsit. Nevettünk, álmodoztunk, aztán elaludtunk. Reggel Sook jött be rémülten a szobámba, hogy sehol nem találja Min-t. Utána vette észre, hogy ott van mellettem.

-Kelljetek fel és öltözzetek, mert el kell mennünk beszerezni a tancuccainkat.-sürgetett minket

Min szép lassan átment a szobájába. Én addig felöltöztem. Gondoltam, hogy valami laza cuccot veszek fel. Egy farmer csőgatyát vettem fel, hozzá egy kék trikót és egy buggyos pulcsit. Cipőnek pedig egy magasított talpú fehér tornacipőt. A lányok most is csinosan öltöztek fel. Amikor a fiúk megláttak, hogy milyen lazán öltöztem fel, elkezdtek mosolyogni.

-Mi az? Min mosolyogtok ennyire?-kérdeztem tőlük.

-Csak furcsa vagy ilyen lazán. Meg a hajad is furcsa így felfogva.-válaszolta Kooki.

-Most ehhez volt kedvem. És amúgy is szeretem így kontyba hordani a hajam.

-Szerintem így is jól nézel ki.-mondta kedvesen Jin.

-Köszi.-néztem rá mosolyogva.

Miután megreggeliztünk, elindultunk füzeteket és tollakat venni. Min apuja mondta, hogy ő addig megveszi a tankönyveinket. Miközben sétáltunk elmeséltük Sook-nak, hogy este milyen jó dolgok történtek velünk. Elállt a szava, alig hitte el, amit mondtunk neki. A boltba megvettük a tollakat és füzeteket. Hazafele menet bementünk a Bubu-ba venni magunknak egy teát. Miután hazaértünk és megebédeltünk felmentünk a szobánkba, hogy felpróbáljuk az egyenruháinkat.

Mindhármunknak jó volt a ruha mérete és a cipőé is. Én első pillantásra beleszerettem a cipőbe. Min-nek a ruhán az öv zöld, Sook-nak piros, nekem pedig kék volt. Hallottam, ahogy Min apuja szólt, hogy menjünk le megmutatni, hogy hol áll a ruha. Átfutottam a lányoknak szólni, hogy menjünk le. Eleinte még nagyon nem mertünk lemenni, de aztán rászántuk magunkat.

-Végül is semmi bajunk nem lesz tőle!-kacsintott ránk Sook mosolyogva és elindult a lépcsőn.

Min-nel mi is mentünk utána. Amikor leértünk és a fiúk és Min apuja tátott szájjal ültek, hogy milyen csinosak vagyunk.

-Mi az?-kérdezte kíváncsian Min, amikor észrevette, hogy hogy néznek minket.

-Semmi kicsim, csak nagyon jól áll nektek ez a ruha.-válaszolta Min apuja.

-Állati jól néztek ki.-kacsintott ránk, de leginkább Min-re V.

-Köszi.-mosolyogtam és válaszoltam Min helyett is, mert ő alig kapott levegőt.

Végignéztem a többieken és megragadt a szemem Jimin arcán. Ő egyenesen csak rám nézett és mosolygott. Nem tudtam, hogy mit néz ennyire rajtam. Visszamentem a szobába, hogy átöltözzek. Utána lementem a kertbe egy kicsit sétálni és levegőzni. Fél óra elteltével hallottam, hogy valaki kijön az ajtón. Azt hittem, hogy vagy a lányok vagy Min apuja az. De amikor hátrafordultam egyikük se volt ott. Csak Jimin állt velem szemben és kedvesen nézett rám.

-Az előbb a nappaliban mit néztél annyira rajtam?-kérdeztem.

-Csak azt, hogy milyen szép vagy és hogy milyen csinos voltál.-kedveskedett.

-Köszi, nagyon aranyos vagy.-mosolyogtam rá.

-Hogy csinálod ezt?-nézett rám kérdőn.

-Mit?-kérdeztem érdeklődőn.

Egy ideig csak állt velem szemben és mélyen a szemembe nézett. Hirtelen összezavarodtam, mert nem tudom, hogy mit csináltam.

-Azt, hogy ennyire megszerettetted magad velem. Teljesen beléd estem. Amikor meglátlak kikapcsol körülöttem minden és csak te vagy. Hogy csinálod ezt?-nézett rám kíváncsian.

-Én...én...én...!-alig tudtam megszólalni.-Én nem csináltam semmit. Mindig ilyen vagyok mindenkivel. De te folyton zavarba tudsz ejteni. Mint például most is.-dadogtam zavaromban neki.

-Olyan édes vagy ilyenkor, amikor zavarban vagy.-simogatta meg az arcomat.

Egyszer csak Sook rohant ki a kertbe kezében a telefonnal.-Hyun az. Most rögtön szeretne veled beszélni. Azt mondta, hogy nagyon fontos.

Elvettem tőle a telefont.-Nem baj, ha most beszélek vele?-kérdeztem meg gyorsan Jimin-t

-Dehogy baj. Csak nyugodtan.-puszilt meg és betolta az ajtón Sook-ot.