3. fejezet

Rájuk néztem és csak annyit láttam, hogy levegőért kapkodnak ugyan úgy mint én. Min apuja meg csak mosolygott és odament kezet fogni hozzájuk. Akiknél lakni fogunk, azok nem mások, mint a BTS-esek. Odajöttek hozzánk és mind meghajoltak, majd mi is. Aztán egyesével kezet fogtunk mindegyikükkel. Ők csak mosolyogtak rajtunk, hogy mennyire örülünk nekik. Segítettek a kocsihoz vinni a bőröndjeinket. A kocsiba V és Suga közé Min ült, Sook JungKook és J-Hope közé. Én pedig Jimin és V közé. Min nagyon örült annak, hogy V mellett ülhetett. Én is, mert úgy éreztem, hogy nagyon jóba leszünk, de Jimin-nek sokkal jobban örültem. Jin és RapMon előttünk ült, Sook-ék mellett. Min apuja pedig elöl ült a sofőr mellett. Egész úton próbáltuk felfogni ezt az egészet. A fiúk mondták, hogy remélik, hogy jól fogjuk érezni magunkat náluk. Egy óra múlva meg is érkeztünk a BTS házhoz. Elállta a szavunk, amikor megláttuk a házat. Nagyon tetszett nekünk. Álmaink háza volt.

A fiúk körbevezettek minket a lakásba. Addig Min apuja bement a saját szobájába kipakolni. Aztán megmutatták a szobánkat. Mindvégig azt hittük, hogy egy szobába leszünk, de kiderült, hogy külön szobánk van mindhármunknak. Aztán elköszöntek, hogy had pakoljunk ki mindent. Ahogy jobban körbenéztem rájöttem, hogy kék a szobám. Nagyon örültem neki, mert már régóta kék szobát szerettem volna. Estére kész is lettünk a pakolással. Átmentem a lányokhoz és nekik is olyan színű volt a szobájuk, mint amilyet szerettek volna. Mindhárman kicsit lazábban öltöztünk fel. Lementünk vacsorázni. Kicsit beszélgettünk a fiúkkal és mondtuk nekik, hogy nagyon szépek a szobáink. Örültek neki, hogy be tudtuk rendezni sajátosan. Min apuja vacsora után elmondta, hogy ő beszélte meg a fiúkkal, hogy milyen színű legyen a a fal és hogy kb. milyen a stílusunk. Vacsora után Min és Sook elmentek fürdeni. Addig én Hyun-nak írtam, hogy minden rendben van és már berendeztük a szobáinkat. Miután a lányok lefeküdtek aludni én is elmentem fürdeni. Fel se tűnt, de már fél órája bent voltam a fürdőszobába. Fogat mostam és megfésültem a hajamat. Amikor kimentem a fürdőszobából a lányok már aludtak. Becsuktam a szobaajtajukat és elindultam a szobám felé. Útközbe összefutottam Min apujával.

-Pihend ki magad, mert holnap még sok dolgunk lesz.-mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a homlokomra.

Bementem a szobámba és készültem a lefekvésre, amikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam, de senki nem volt ott csak egy levél hevert a földön. Felvettem és bevittem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és elkezdtem olvasni a levelet. Már az elején kiderült, hogy Jimin írta. Annyit kérdezett tőlem, hogy másnap este amikor már mindenki a lefekvéshez készülődik elmegyek-e vele sétálni és beszélgetni. A végére csak annyit írt, hogy a válaszomat írjam a levél másik oldalára és tegyem vissza az ajtó elé, ahol találtam. Gyorsan megírtam a válaszomat, hogy természetesen elmegyek vele. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz rohantam. Amikor kinyitottam ott állt az ajtóm előtt és csak várta, hogy visszaadjam a válasszal ellátott levelet. Rám mosolygott és izgatottan elvette a levelet a kezemből. Elköszöntem tőle és becsuktam az ajtót. Kis idő múlva lehetett hallani, ahogy ujjong a válaszon. Végre sikerült elaludnom. Reggel arra keltem, hogy a szemembe süt a Nap. Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Felvettem egy sárga hosszú ujjút, rá egy farmerkabátot, hozzá egy fekete cicagatyát és egy fekete tornacipőt. Megfésültem a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam. Átmentem megnézni Min-t, hogy fent van-e már. Miután ő is elkészült átmentünk Sook-hoz. Lementünk reggelizni. Min apuja reggeli után mondta, hogy szedjük össze magunkat, mert elmegyünk sulikat nézni. Alig vártuk, hogy elinduljunk. Kíváncsi voltam, hogy milyenek itt Koreába a sulik. A környékünkön volt több suli is ahova bementünk. Volt egy suli ami 3 utcányira volt a lakástól. Nekem már kívülről nagyon tetszett. Amikor bementünk elállt a szavunk, annyira más volt mint Magyarországon. Felmentünk az igazgatóhoz, hogy beszéljünk vele. Elmondta, hogy milyen szakok vannak a suliba, amikre jelentkezhetünk. Mesélt a tanárokról, diákokról. Megköszöntük, hogy ennyi mindent elmondott nekünk a suliról. Mondtuk neki, hogy 1 héten belül válaszolunk, hogy jönnénk-e felvételizni vagy sem. Boldogan mentünk hazafele. Én már útközbe mondtam a lányoknak, hogy nekem ez a suli tetszett a legjobban. És hogy én ide szeretnék majd járni. Engem az se zavarna, hogy ha ők másikba szeretnének menni, mert nekem ez tetszik. A lányok is egyetértettek velem, hogy ez a suli volt eddig a legjobb. Amikor hazaértünk már ebédidő volt. Evés után Min apuja azt mondta, hogy neki fontos elintéznivalója van. Mi addig elmehetünk körülnézi a környéken és beugorhatunk valahova vásárolni magunknak ruhákat.

-Biztos megengeded, hogy egyedül menjünk el sétálni?-kérdezte Sook.

-És még vásárolhatunk is magunknak ruhákat meg cipőket?-kikerekedett szemekkel néztem.

-Természetesen nem egyedül mentek el, mert még új a környék és nem szeretném, hogy eltévedjetek.-mondta Min apuja-És nyugodtan vehettek magatoknak új cuccokat, hogy a saját stílusotok szerint öltözzetek.

-És ki fog elkísérni minket?-kérdeztem.

-Jöhetnek velünk a fiúk?-érdeklődött Min.

-Hát meg kell kérdezni a fiúkat, hogy ráérnek-e és hogy van-e kedvük elmenni veletek.

-Már is megyünk megkérdezni őket.-ordítottuk egyszerre és már rohantunk is fel a fiúkhoz.

Majdnem összedőlt a ház, úgy rohantunk fel. Bekopogtunk egyesével minden fiúhoz, hogy megkérdezzük őket. Mindannyian azt mondták, hogy szívesen eljönnek velünk. Közbe Min apuja elköszönt tőlünk és annyit mondott- Aztán időben érjetek haza és kíméljétek a fiúkat. Mi csak nevettünk rajta. Pár perc múlva mi is elindultunk. Körbevezettek a környéken. Nagyon jól elvoltunk. kb. 2 óra sétálás után elmentünk a közeli plázába, hogy vásároljunk. Persze a fiúknak ez nem volt olyan könnyű, mint nekünk. Mindannyian sapkát, kapucnit húztak a fejükre, hogy ne ismerjék fel őket. Pár ruhaboltba bementünk. Egy csomó jó ruhát vettünk magunknak. Bementünk még 2 cipőboltba. Majdnem elájultam, annyi jó cipő volt. Alig bírtam választani. Nagy nehezen, de elindultunk hazafele. Amikor a házhoz értünk mindenki bement, kivéve engem és Jimin-t. Elindultam volna én is, de ő megfogta kezemet. Megbeszéltük, hogy 10-kor találkozzunk a ház előtt. A többieknek fel se tűnt, hogy mi később mentünk be. Vacsoráztunk, aztán mindenki elment fürdeni és aludni. Mi még hárman lent maradtunk megbeszélni azt, hogy akkor melyik suliba járjunk. Természetesen még mindig a legutolsó suli volt a nyerő. Végül mi is elmentünk fürdeni. Elköszöntem a lányoktól és bementem a szobába, hogy összekészüljek. Megvártam amíg mindenki bement a szobájába. Gyorsan kifutottam a szobámból egyenesen le a bejárati ajtóhoz. Hang nélkül kisurrantam az ajtón. Jimin már kint volt a ház előtt. Elindultunk sétálni, közbe beszélgettünk.

-Ne akarok bunkónak tűnni, de megkérdezhetem, hogy mennyi idős vagy?-kérdezte kicsit félve Jimin.

-Nyugodtan megkérdezheted azt ami érdekel. Amúgy ha az itteni „számítások” szerint nézzük, akkor 17 éves vagyok.

-Akkor csak pár év van köztünk.-kacsintott rám és egy nagyot mosolygott.

Én is csak mosolyogtam rajta. Miközben tovább sétáltunk éreztem, hogy Jimin keze egyre közelebb kerül az enyémhez, végül meg is fogta. Kíváncsian nézett rám, hogy hogy fogok rá reagálni. Annyira meglepődtem rajta, hogy nem tudtam mit csinálni, és én is ráfogtam a kezére. Kb. éjfélkor értünk vissza a házhoz. Mielőtt bementünk volna még annyit mondott- Örülök, hogy eljöttél velem és megismertelek egy kicsit. Ha gondolod, akkor valamelyik nap megint elmehetünk. Persze csak ha szeretnéd.

-Én is örülök, hogy jobban megismerhettelek. Szívesen elmennék még veled, hogy többet tudjunk beszélni.-mosolyogtam rá.

Felmentünk az emeletre a szobákhoz. Amikor elköszöntem tőle, közelebb lépett hozzám és megölelt. Beléptem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót és visszafogtam magam, nehogy sikítsak egy nagyot. Reggel alig bírtam kikelni az ágyból, olyan fáradt voltam. A lányok benyitottak hozzám, hogy felkeltsenek. Nagy nehezen odasétáltam a szekrényhez, hogy felöltözzek.

-Próbálj meg már úgy felöltözni, hogy reggeli után rögtön indulni tudjunk.-figyelmeztetett Min.-Nem szeretnék még fél órát várni mire elkészülsz!

-Mégis hova megyünk? Azt hittem, hogy ma itthon leszünk és megbeszéljük a sulit.-csodálkoztam.

-Min apuja nem szólt neked még este, hogy megyünk a suliba felvételizni?-kérdezte meglepődve Sook.

-Nem szólt apu. De este vacsora után nem is láttam már.

Lementünk az ebédlőbe. Gyorsan megreggeliztünk, aztán felvettük a kabátunkat és indulásra készen álltunk az ajtóba. Apu is az ajtóhoz jött és felöltözött. Elindultunk az iskola felé. Min és Sook nagy boldogan sétáltak elől, én meg mögöttük pár lépésnyire Min apujával.

-Este bementem hozzád a szobába, hogy szóljak arról, hogy megyünk a sulihoz. De nem voltál ott. Merre jártál olyan későn?-érdeklődött Min apuja.

-Nem mertem szólni, hogy elmegyek, mert féltem, hogy nem engedsz el. De legközelebb szólni fogok.

-Akkor most mond el, hogy merre jártál. Mivel most itt én vagyok az apád, tudnom kell, hogy hol voltál.

-Elmentem sétálni a környéken.-válaszoltam tömören.

-De hát délelőtt a fiúkkal is elmentetek sétálni. Nincs igazam? Szóval halljam, hol voltál és kivel?-vette komolyabbra a szót.

-Igen, délután a fiukkal is voltunk sétálni. Este is sétálni mentem és Jimin-nel. Ha szeretnéd, őt is megkérdezheted róla.

-Neked is elhiszem, de azért vele is beszélni fogok. És nem kell izgulnod a felvételi miatt.-mosolygott rám.

Mosolyogva bólintottam egyet és bementem a lányok után a suliba. Természetesen izgultam, hogy mi lesz. Felmentünk az igazgatóhoz. Örült nekünk, hogy visszamentünk. Kiderült, hogy először csak beírnak minket egy megbeszélt időpontra és akkor kell mennünk felvételizni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy még van időnk gondolkozni azon, hogy ha felvesznek melyik szakra szeretnénk menni. Másnapra be is lettünk írva, hogy minél hamarabb túl legyünk az egészen, mert az igazgató már nagyon szeretett volna minket a diákok közt látni minket is. Szép lassan hazamentünk. A lányok a nappaliba maradtak beszélgetni a fiúkkal. Min apujának dolgokat akadt, ezért elment. Én kimentem a kertbe gondolkozni azon, hogy melyik szak az amelyik érdekel. Vittem magammal egy pokrócot és betakartam magam vele. Leültem a székre és csak néztem a fákat a kertbe. Miközben gondolkoztam elkezdtem dúdolni. Először csak erre lettem figyelmes, de ahogy egyre jobban koncentráltam a dúdolásomra feltűnt, hogy igazából énekeltem. Olyan jó kedvem lett ettől, amilyen még sose volt. Rájöttem, hogy szeretek énekelni és engem ez érdekel. Megnéztem a papírt-amin rajta voltak a suliba felvehető szakok-, hogy van-e ének-zene szak. Annyira megörültem, amikor megláttam, hogy van. Én már rögtön tudtam, hogy arra fogok jelentkezni. 5 perc múlva kijött Min a kertbe.

-Te is azon gondolkozol, hogy melyik szakot válaszd?-kérdezte bizonytalanul Min.

-Csak gondolkoztam, mert már ki is találtam, mielőtt kijöttél volna.-mosolyogtam rá.

-Tényleg? És melyiket? Nekem is tudnál segíteni, hogy melyiket válasszam?

-Az ének-zene szakot. Természetes, hogy segítek neked. Csak annyit kell megtudnunk, hogy mi az ami érdekel és amivel majd foglalkozni szeretnél.

-Az ének-zene szak biztos nagyon jó lehet. A végén még én is ezt a szakot fogom választani. Végül is én is szeretek énekelni, de ezt te is tudod. És szívesen foglalkoznék a zenével suli után. Akár még a fiúk is tudnának segíteni nekünk.-kacsintott rám és megölelt.

-Hát akkor már el is van döntve, hogy mindketten ugyanarra a szakra megyünk. Már csak Sook-kal kellene megbeszélni, hogy ő mit választott.

Felálltam a székből és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és behajoltam, hogy megkérdezzem Sook-ot.- Kijönnél Sook, hogy beszéljünk egy kicsit hárman?-Miközben vártam, hogy az ajtóhoz érjen ránéztem a fiúkra és mindannyian figyeltek, hogy vajon miről szeretnénk beszélni. Rájuk mosolyogtam és becsuktam Sook után az ajtót. Leültünk és belekezdtem-Min-nel az előbb beszéltük meg, hogy melyik szakot szeretnénk választani. Te melyiket szeretnéd?

-Gondolkoztam bent és a fiúkkal is beszéltem erről. Velük abba maradtam, hogy az ének-zene szakot választom. Ti melyiket választottátok?-nézett ránk kérdőn.

Én csak mosolyogtam. Min válaszolt helyettem is.-Mi az ének-zene szak mellett maradtunk.

Mindhárman elkezdtünk röhögni és megöleltük egymást. Kézen fogva mentünk be a fiúkhoz. Ők már izgatottan álltak fel, hogy mit beszéltünk. Elmondtuk nekik, hogy mindhárman az ének-zene tagozatot választottuk. Ők is nevettek egyet, aztán J-Hope megszólalt.-Ha jól tudom, akkor az ének-zene szak felvételijén el kell énekelnetek egy számot. Tudjátok már, hogy mit fogtok énekelni?

-Fogalmunk sincs.-mondtuk egyszerre.

-Segítsetek nekünk légysziiiii.-kérte meg a fiúkat Sook.

-Persze, hogy segítünk kitalálni a számot.-mosolygott Jin.

-Sőt! Még gyakorlunk is veletek, hogy minél jobban menjen.-vágta rá RapMon.

Elkezdtünk gondolkozni, hogy mégis milyen számot énekeljünk.Közbe Min apuja hazaért és csak mosolygott azon, hogy egy kupacba ültünk ott és mindenki ugyan azon a dolgon gondolkozott. Oda jött hozzánk és megkérdezte:

-Min gondolkoztok ennyire?

-Azon, hogy holnap milyen számot énekeljünk.-válaszolt neki Min.

-Hol fogtok ti énekelni? Valamiről lemaradtam?-nézett kérdőn ránk.

-Ki kellett találnunk, hogy ha felvesznek a suliba, akkor melyik szakot választjuk.-kezdtem el mondani.-Mi ki is találtuk, hogy az ének-zene szakra szeretnénk járni. És J-Hope mondta, hogy elvileg énekelni kell ahhoz, hogy felvegyenek a szakra. És segítenek kitalálni, hogy mit énekeljünk.

-Az remek szak. Jól választottatok.-mosolygott ránk.-Azt már tudjátok, hogy valaki dalát szeretnétek énekelni vagy mondjuk népdalt?

-Ezen még nem is gondolkoztunk.-döbbent rá Sook.-De szerintem inkább valaki/valakik számát mint népdalt.

-Akkor azt hiszem van is egy ötletem, hogy kiknek a számát énekeljétek. És ebben még a fiúk is tudnak segíteni.-kacsintott mindannyiunkra.

Kíváncsian néztünk rá és vártuk, hogy elmondja az ötletét.

-Mi lenne, ha a fiúk egyik számát énekelnétek el. Azokat úgy is tudjátok, csak egy kicsit pontosítani kellene rajta és kész.

-Nem is rossz ötlet. Csak melyik számunkat?-kérdezte JungKook.

-Mondjuk a Let me Know? Az szerintem pont jó.-nézett kérdőn ránk.

-Nekem tetszik az ötlet.-válaszoltam.

A lányokon is az látszódott, hogy nincsen ellenükre ez a szám. Még a fiúk is úgy gondolták, hogy ez jó lesz nekünk. Bementünk a stúdióba, hogy megkeressük a szövegeket és tudjunk gyakorolni. Elkezdtük kitalálni, hogy ki kinek a szövegét fogja énekelni. Mi hárman már persze kitaláltuk, hogy kinek a szövegét szeretnénk énekelni, de a fiúkra bíztuk, hogy eldöntsék, hogy hogy osztják le a szöveget. Végül nagy nehezen kitalálták. Suga odafordult hozzánk és elkezdte mondani- Arra jutottunk, hogy Min V és az én szövegemet kapja, Sook JungKook és RapMon részét. EunHwa pedig J-Hope, Jin részét.

-És Jimin részét ki fogja énekelni?-kérdezte rögtön Min.

Min látta rajtam, hogy csalódott vagyok, hogy nem kaptam meg Jimin részét.

-Természetesen Jimin részét is fogja valaki énekelni, de csak ha a másik kettő személy nem gondolja úgy, hogy az nem illik ahhoz a személyhez, akinek mi szántuk.-mosolygott és a kezébe fogta Jimin szövegét, hogy hármunk közül valaki kezébe odaadja.-A döntésünk az volt, hogy Jimin részét is EunHwa fogja kapni.

Majdnem összeestem örömömben. Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire örülök ennek a hírnek. A lányok is azt mondták, hogy ez teljesen jogos, hogy én fogom énekelni. Közben ránéztem Jimin-re. Ő is engem figyelt és csak rám mosolygott. Tudtam, hogy ő volt az, aki egyedül kitalálta, hogy én fogom énekelni a részét. Elkezdtünk gyakorolni. Az elején egész jól ment ahhoz képest, hogy először énekeltük végig az eredeti szöveggel. A fiúkon és Min apuján is látszódott, hogy meg voltak lepődve azon, hogy milyen hangunk van. Persze még volt mit gyakorolni, de azt mondták, hogy elsőre nem is rossz. Még kb. 3 órát voltunk bent a stúdióba gyakorolni. A végére már olyan jók voltunk, hogy fel se tűnt, hogy a fiúk velünk együtt énekeltek. Aztán amikor már készültünk hazafele Min apuja leültetett minket és megmutatta, hogy felvette amikor hárman énekeltünk és amikor a fiúk is beálltak. Én alig bírtam megszólalni. Nagyon jól hangzott. A fiúk is azt mondták, hogy nagyon ügyesek vagyunk. Mindenki elindult hazafelé. Én is mentem az ajtóhoz. Amikor Min apuja hirtelen ott volt mellettem.

-Büszke vagyok rátok, hogy ilyen ügyesek vagytok.-ölelt át.

-Köszönöm. Nagyon jó volt visszahallgatni magunkat, de úgy éreztem, hogy valami még hiányzott, amitől igazán jó lenne.-gondolkoztam el.

-Én is pont ezen gondolkoztam. És eszembe is jutott, hogy mi hiányzott.-kacsintott rám.-Jimin-nek van egy része, amikor kitartja azt a magas hangot. Azt te is nagyon szépen énekelted, de tudom, hogy te még magasabban is tudod énekelni. Ha azt te is olyan magasan énekeled és kitartod, akkor igazán jó lesz.-mosolygott rám.

-Tényleg. Most hogy így mondtad, nekem is eszembe jutott, hogy az a rész nem volt az igazi. Holnap még jobban fogom énekelni.-mosolyogtam rá és átkaroltam.

Az utca végén ott állt Jimin és minket várt.

-Én most magatokra hagylak. Addig előre megyek a többiekhez és őket is megdicsérem.-mondta Min apuja és előrefutott a többiekhez.

Szép lassan mi is elindultunk. Egyszer csak megszólaltam.-Örülök, hogy a te szövegedet is én kaptam.

-Én már az elején leszögeztem a fiúknak, hogy a szövegemet csak te énekelheted.

-Köszönöm. Az elején nagyon ledöbbentem, hogy nem énekelhetem a te részedet, de aztán megnyugodtam, amikor Suga nekem adta a szöveget.-mosolyogtam rá.

-Láttam rajtad, hogy nagyon összezavarodtál. De tudtam, hogy te tudnád a legjobban elénekelni. És jól is gondoltam.

Tovább sétáltunk és közbe megfogta a kezem. Miközben sétáltunk megszólalt.- Ha szeretnéd, akkor még szívesen gyakorlom veled azt a magas részt. De nem szeretnék tolakodónak tűnni.

-Nem vagy tolakodó, ellenben nagyon kedves. Ha van energiád rám a mai nap után, akkor megköszönném.-mosolyogtam rá és a vállára dőltem.

Pár perc múlva hazaértünk. Leültünk vacsorázni és közbe jókat nevettünk. Sok vicces dolgot meséltünk el magunkról. Éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok és elmentem fürdeni. Amikor elkezdtem zuhanyozni a szöveget gyakoroltam. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne még egyszer felvenni azt, ahogy a fiúkkal közösen énekelünk. Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és a köntösömet majd átmentem a szobámba. Még gyorsan átfutottam Sook-tól elköszönni. Aztán átmentem Min-hez és odasúgtam neki.-Amikor elindultunk hazafele az egyik sarkon Jimin megvárt és beszélgettünk. Azt mondta, hogy szívesen gyakorolja még velem a magas rész, hogy jobban sikerüljön. Úgyhogy lehet, hogy még most átjön hozzám.-kacsintottam rá és elkezdtem nevetni.

-Ugye most csak viccelsz, hogy még este 9-kor átmegy hozzád gyakorolni. És nem hiszem, hogy CSAK gyakorolni akar veled. Vagy nem csak a dalt szeretné gyakorolni.-nevetett egy nagyot.

-Csak a dalt fogjuk gyakorolni. De ha lesz valami más is, akkor azt te fogod megtudni elsőnek. De semmi más nem fog történni, amire te gondolsz.-kacsintottam rá.

Ezzel átmentem a szobámba. Pár perc múlva kopogtak az ajtómon. Jimin volt az.

-Bejöhetek, hogy gyakoroljuk a dalt?-nézett rám kérdőn.

-Igen, nyugodtan bejöhetsz.-mosolyogtam rá és mutattam, hogy üljön le mellém.

-Nagyon szép a szobád. Örülök, hogy ennyire otthonosra be tudtad rendezni.

-Köszönöm. Én is örülök, hogy ennyire jól be tudtam rendezni.

Elhelyezkedtünk az ágyon és megfogtam a szöveget. Kicsit bemelegítettem, hogy jobban menjen az éneklés. Párszor elénekeltem egyedül a dalt, aztán egyszer Jimin is beszállt. Végül elkezdtük gyakorolni a magas hangot. Segített, hogy hogy tudok még magasabban énekelni, hogy az ne legyen hamis. Nagyon megörültem, amikor egyedül sikerült egy nagyon magas hangot kipréselnem magamból. Végül még egyszer elénekeltem egyedül a dalt és így, hogy most már magasabban énekeltem sokkal jobban hangzott.

-A végén még jobban fogod énekelni a dalt, mint mi. Nagyon ügyes vagy.-dicsért meg mosolyogva.

-Dehogy fogom én jobban énekelni, mint ti. Hisz ez a ti számotok és nálatok senki nem tudja jobban énekelni. Nekem is van még mit gyakorolnom és fejlődnöm.-válaszoltam határozottan.

-Szerintem már most is nagyon ügyes vagy, de ha felvesznek az ének-zene szakra, akkor még jobb leszel, mint most. És akkor még engem is leénekelsz.-kacsintott rám és huncutul mosolyogni kezdett.

-Akkor majd kell egy versenyt tartanunk, hogy le tudlak-e énekelni vagy sem. De nem hiszem, hogy le foglak tudni énekelni.-pirultam el egy kicsit.

-Most megyek, hagylak pihenni. Holnap nagy nap vár rád a suliba. Majd szurkolok neked. Akarom mondani nektek.

-Remélem jól fog sikerülni. Majd reggel találkozunk.-köszöntem el tőle.

Odamentem vele az ajtóhoz. Már csuktam volna be az ajtót, amikor a lábával visszatolta annyira, hogy be tudjon még jönni a szobámba. Hirtelen meglepődtem, hogy mit akar. Egyszer csak megölelt. Alig kaptam levegőt, annyira ledöbbentem. Rám mosolygott és becsukta maga mögött az ajtót. Örömömben elkezdtem ugrálni az ágyamon. Alig tudtam elaludni. Nem csak azért, mert másnap felvételiznünk kell, hanem azért, mert Jimin megölelt. 2 óra forgolódás után nagy nehezen elaludtam.