9. fejezet

*Min szemszögéből*

Reggel amikor felkeltem alig láttam valami, úgy sütött a Nap. Gyorsan felkeltettem MiHi-t, nehogy elkéssünk a suliból. Felvettem a ruhámat és a cipőt, majd berohantam a fürdőbe, hogy megfésülködjek és kisminkeljem magam. A fürdőben összefutottam Eun-nal. Amikor lementem a nappaliba a lányok már indulásra készek voltak.

-Kicsim.-hallottam apu hangját.-Ma én viszlek be titeket, hogy ne kelljen sétálnotok.

-Rendben apu. Köszi.-mosolyogtam rá és üdvözlés képen megöleltem és egy puszit adtam az arcára.

Mikor a sulihoz értünk Sook úgy szállt ki a kocsiból, mintha kirugták volna. Mi persze Eun-nal tudtuk, hogy Sehun-hoz rohan. A bejáratnál összefutottunk EunJi-vel.

-Sziasztok csajok.-üdvözölt minket kedvesen.-Hogy telt a tegnap délutánotok?

-Szia.-köszöntünk neki egyszerre.

-El se fogod hinni, hogy kikkel találkoztam a lányoknál.-kezdte el mesélni MiHi.

-Hidd el nekem, hogy el fogom hinni.-mosolygott.

-A lányok a BTS házba laknak a 7 fiúval. ÉS tegnap találkoztam mindenkivel. Még Kookie-val is.

-Ez most komoly?-nézett rám és Eun-ra nagy szemekkel.-Ezt tényleg nem hiszem el.

-Igen, ez komoly. MiHi még el is ájult, amikor meglátta Kookie-t.-nevettem.

-Nem is attól ájultam el, hogy megláttam.-mondta nyávogós hangon.-Hanem attól, amiket mondott.

Egész nap azt hallgattuk, hogy MiHi a fiúkat isteníti JiJi-nek. Szegény a nap végére már egy kicsit kikészült. Kb. 10 percet vártunk Sook-ra, amikor kaptunk tőle egy SMS-t, hogy ő csak később jön haza, mert Sehun-nal elmegy valahova.

-Akkor irány haza.-mondta Eun és szép lassan hazafele sétáltunk.

Útközben jókat nevettünk, amikor egyszer csak megkérdeztem Euntól.-Egyik nap amikor bementél Jimin-nel beszélni, akkor miről volt szó? Csak mert vagy fél órát bent voltál.-néztem rá kíváncsian.

-Volt egy dolog, amire aznap reggel jött rá és azt szerette volna megbeszélni velem. Csak eleinte nem tudta, hogy hogy mondja el nekem.-válaszolt tömören Eun.

-És mi volt az, amire rájött és ennyire fontos volt neki?-érdeklődtem tovább.

-Ugye meséltem neked, hogy egyszer benyitott „véletlen” amikor fürödtem. És utána megcsókolt. Azt mondta, hogy a csók után jött rá arra igazán, hogy mennyire szeret.-kezdte el mesélni Eun.-Megtudtam tőle, hogy már régebb óta szeret engem, mint ahogy azt én gondolom. Apud már volt kin egyszer náluk és akkor mutatott rólunk nekik képet. És a kép alapján belém szeretett. De csak most jött rá igazán, hogy mennyire szeret és hogy fontos vagyok neki. És tudni szerette volna, hogy én mit érzek iránta. Nagyjából erről volt szó.-fejezte be a könnyeivel küszködve Eun.

-De aranyos. Mindjárt elsírom magam annyira meghatott. Pedig te is tudod, hogy ez ritkán fordul elő.-mosolyogtam rá, majd megöleltem.

Amikor bementünk az ajtón senki nem volt a nappaliba. Megnéztem a stúdióba, de ott se találtam senkit. Eun-nal körbenéztünk a fiúk szobájába, de senki nem volt otthon. Elkezdtünk izgulni, hogy vajon hol lehetnek. Egyszer csak hallottam, hogy valaki kopog lent a bejárati ajtón. Nagyon megijedtem, ezért megkértem Eun-t, hogy jöjjön le velem. Amikor kinyitottam az ajtót a fiúk álltak ott. Nagyon megnyugodtam, hogy mindannyian jól vannak.

-Ti meg hol a francba voltatok? Nagyon izgultam miattatok!-kérdeztem tőlük remegő hangon.

-Csak a koncert helyszínén voltunk. Nem kellett volna ennyire izgulnod miattunk.-nyugtatott meg Jin.

-Legközelebb szólunk, ha elmegyünk.-mondta kedvesen V és odajött, hogy megöleljen.

Jó érzés töltött el, amikor megölelt és szorosan magához húzott. Amikor V végre elengedett körbenéztem, hogy biztosan mindenki itthon van-e. Természetesen mindenki itthon volt, kivéve Sook-ot és aput. De aztán valami miatt hiányérzetem támadt, mintha valakit nem látnék. Eun. Nem láttam sehol.

-Hol van Eun? Az előbb, amikor megjöttetek még itt volt mellettem.-kérdeztem a fiúkat izgatottan.

-Mintha az erkélyre ment volna ki. Nézd meg ott.-mondta Hopie.

Gyorsan felfutottam és láttam, hogy ott ült kint az egyik széken és valakivel beszélt. Fél óra múlva amikor bejött, rögtön letámadtam, hogy kivel beszélt ennyit.

-Csak mamával beszéltem, mert amióta eljöttem otthonról, még nem beszéltünk.

-Ja, értem.-mosolyogtam rá.

Közben apu és hazaért és az látszott rajta, hogy nagyon boldog és izgatott.

-Hol van Sook?-kérdezte először.

-Sehun-nal van valahol.-mondtam unott hangon.

-Na mindegy. Üljetek le kérlek, mert egy jó hírem van számotokra.-nézett rám és Eun-re.-A fiúknak szombaton lesz egy koncertjük és ti is eljöttök. Méghozzá a színpad mellől nézhetitek végig a koncertet, de ha szeretnétek, akkor a közönséghez is be tudtok menni.

-Ugyen most csak viccelsz?-kérdeztem döbbenten. De persze tudtam, hogy igazat mond apu.

-Ez lesz életünk első BTS koncertje. El tudod ezt hinni Min?-kérdezte Eun a könnyeivel küszködve.

Nagyon boldogok voltunk. Kis idő múlva Sook is hazajött és ő is örült a hírnek.

Másnap MiHi látta rajtunk, hogy valami nagyon jó dolog történt velünk. Mert sokkal boldogabbak vagyunk, mint amennyire szoktunk lenni. Elmeséltük, hogy mehetünk életünk első BTS koncertjére. Alig hitte el nekünk. Azt hittük, hogy a napunk nagyon jó lesz, de amikor vége lett a sulinak történt egy rossz dolog is. Megtudtuk, hogy Sook-nak még ma haza kell utaznia, mert a nagymamája meghalt és muszáj, hogy ott legyen a temetésen. Nagyon szomorúak voltunk, hogy ki kell hagynia a koncertet, de most sokkal fontosabb volt, hogy a családjával legyen. Bementünk az ajtón és Sook már rohant is fel a szobájába, hogy összepakoljon és induljon a reptérre. Mi addig elmondtuk a többieknek, hogy mi történt. Sook arra kért minket, hogy nem menjünk vele a reptérre, mert úgy még nehezebb lenne elmennie. Mindenki megölelte, mielőtt elment volna. Miután Sook elment Suga-nak támadt egy ötlete.

-Mivel nekünk most mennünk kell próbára, mi lenne, ha eljönnétek velünk?-nézett ránk érdeklődve.

Egymásra néztünk Eun-nal és csak annyit mondtam.-Benne vagyunk. Úgyis csak itthon unatkoznánk.

Gyorsan átöltöztünk lazább ruhába és már indultunk is. Az egész utat a próbateremig végig baromkodtuk. Annyit röhögtünk, mint még soha. Amikor bementünk a terembe Eun-nal leültünk és vártuk, hogy a fiúk elkezdjenek melegíteni, majd táncolni. De arra nem számítottunk, hogy még átöltöznek. Ráadásul előttünk és nem nagyon szégyenlősködtek. Eun-nal csak egymásra néztünk és visszatartottuk a nevetésünket-ugyanis tudni kell rólunk, hogy mindenen elnevetjük magunkat. A fiúk látták rajtunk, hogy majdnem nevetünk és ezért még jobban felénk fordultak. Eun valamit a fülembe súgott, majd nevetésben törtünk ki. Annyira nevettünk, hogy folyt a könnyünk és majdnem lecsúsztunk a székekről. A fiúk csak mosolyogtak rajtunk, majd elkezdtek melegíteni. Nagyon jó volt élőbe nézni a fiúkat, ahogy táncolnak. Néha elnevettük magunkat szegény RapMon-on, hogy milyen ügyetlen. Kb. 1 óra táncolás után a fiúk szünetet tartottak. Eun lement velük az udvarra, én addig fent maradtam a teremben. Kicsit melegítettem és nyújtottam, majd elkezdtem egy kicsit táncolni. Pár perc múlva vettem csak észre, hogy V ott áll az ajtóba és mosolyogva néz engem.

-Te mióta állsz itt?-kérdeztem meglepetten.

-Elég ideje ahhoz, hogy tudjam, hogy ügyesen táncolsz.-kacsintott rám, majd elindult felém.-Lenne valami, amit oda szeretnék adni neked.

Elkezdtem izgulni, hogy mit szeretne. Amikor elég közel ért hozzám átkarolta a derekamat és magához húzott. Kis ideig csak néztem a szemeit, majd megcsókolt. Eleinte ez egy szimpla csók volt, majd egyre szenvedélyesebben csókolt V. A végén már csak arra lettem figyelmes, hogy egy heves csókcsatába kezdtünk bele.

-Halihóóóó!-hallottam meg hirtelen Eun hangját.-Ti meg mit csináltok?

-Őőőőőőő...Hát mi semmi különöset.-pirultam el és csak mosolyogtam rá.

-Gratula V. Csak keményen.-kacsintott V-re Jimin.

1 óra elteltével végeztek a fiúk és gyorsan visszaöltöztek, majd elindultunk hazafele. Már késő volt, majdnem 10 óra. Mivel nagyon fáradt voltam elaludtam a kocsiba. Arra keltem fel, hogy Suga a hajammal játszik. Kimásztam a kocsiból, nagy nehezen felmentem a szobámba és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba.