10. fejezet

*Eun szemszögéből*

Reggel amikor felkeltem még egy kicsit fetrengtem az ágyban, majd eszembe jutott, hogy ma van a fiúk koncertje. Mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy kipattantam az ágyból. Gyorsan felvettem egy kék cicagatyát, hozzá egy szürkés-kék hosszú ujjút és egy fekete pulcsit. A kedvenc fekete magasított talpú cipőmet vettem fel hozzá. Kirohantam a szobámból és egyenesen Min-hez mentem. Kirugdostam az ágyból, hogy kezdjen el készülődni. Pár perc múlva már kint is volt. Felvette a ruháját, amit kikészítettem neki.

-Te meg miért pörögsz ennyire.-kérdezte Min, miközben ásított egy nagyot.

-Tényleg nem jut eszedbe semmi? Ma van a fiúk koncertje.-néztem rá döbbenten.

-Most hogy így mondod, eszembe jutott.-nézett rám és hirtelen ő is elkezdett pörögni.

Lerohantunk a konyhába és pár falatot ettünk reggeli gyanánt.

-Lányoook.-szólt ránk Min apuja.-Kicsit nyugodjatok le. Majd csak este lesz a koncert.

-Nem tehetünk róla apu. Te is tudod, hogy ez lesz az első BTS koncertünk.-mosolygott rá Min.

-Az jutott eszembe, hogy mivel Sook nem jön a koncertre, helyette elhozhatnátok MiHi-t.-nézett ránk kedvesen.

-Tényleg eljöhet?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

Ő csak bólintott, majd a kávéjával együtt elindult a szobája felé. Gyorsan felhívtuk MiHi-t, hogy eljöhet-e a koncertre. A szülei elengedték azzal a feltétellel, hogy amikor vége van, rögtön elindul haza. Mi annak is örültünk, hogy egyáltalán eljöhet. Egész nap fel alá rohangáltunk a lakásba, még 1 percre se tudtunk nyugton maradni. Indulás előtt 1 órával elkezdtük kitalálni, hogy mit vegyünk fel. Én egy magasított derekú rövidnadrágot vettem fel, hozzá egy virágmintás buggyos pólót. Ehhez egy rózsaszínes bakancsot.

Min szintén egy magasított derekú rövidnadrágot vett fel, hozzá pedig egy sárga trikót, rá pedig egy vékonyabb kabátot. Cipőnek egy fekete bakancsot vett fel. Bementem a fürdőbe, hogy megfésülködjek, majd kisminkeltem magam. Miután Min is végzett a készülődéssel lementünk a nappaliba. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Odarohantam és MiHi volt az. A fiúk és Min apuja már elmentek a helyszínre. Mi taxival indultunk el. Alig vártuk, hogy odaérjünk. Amikor megérkeztünk már elkezdtek szállingózni a fanok. Mi bementünk a fiúkhoz a színpad mögé. Kicsit még hülyéskedtünk a fiúkkal, hogy ne legyenek annyira feszültek. De a fiúk helyett mi voltunk feszültek és mi izgultunk, hogy milyen lesz a koncert. Az egész koncertet végigugráltuk és sikítoztuk. Annyira jó volt, hogy fel se tűnt, hogy mindjárt vége van. Aztán a koncert végén megszólalt V.

-Van 2 barátunk, akik ma itt vannak velünk és szeretnénk megmutatni nekik azt a meglepetést, amiről még a hét elején meséltünk nekik.-mosolygott a fanok felé, majd felénk fordult.

Itt jutott eszembe, hogy volt pár nappal ezelőtt mondtak valami meglepit, amiben nem tudtam volna nekik segíteni.

-Szerinted most rólunk beszél?-nézett rám kíváncsian Min.

-Elég valószínű. Hisze egyik nap valami meglepit beszéltek meg közösen és semmit nem mondtak el róla nekem.-néztem rá.

-És most akkor fel fognak hívni minket a színpadra? És majd fel kell mennünk, ha hívnak?-aggodalmaskodott.

-Nyugi Min, nem lesz semmi baj, ha felhívnak. Max. azt mondjátok, hogy nem szeretnétek felmenni.-mosolygott ránk MiHi.

Ekkor meghallottuk, hogy elindult egy zene. De nem is akármilyen. Mielőtt még elmentünk volna felvételizni Min-nel elénekeltük a Let Me Know-ot ketten. De azt nem tudtuk, hogy fel lett véve. És most visszahallgathattuk, ahogy azt énekeljük. Lesokkolódtunk mindketten. Kicsit közelebb mentünk a színpadhoz, hogy jobban lássuk a fiúkat. MiHi is jött velünk együtt. Amikor a lépcső tetejére értünk láttuk, hogy valami ki van vetítve. Amit el tudtunk olvasni, abban az állt.

”Kedves Eun és Min! Bár nem olyan rég ismerünk titeket, de mégis úgy érezzük, hogy már a családunk részei vagytok. Örülünk annak, hogy ennyire megszerettetek minket és elviseltek, még akkor is, amikor pörgünk. Reméljük, hogy még sokáig lesztek velünk. És sokáig kibírtok minket. Örülünk, hogy megismerhettünk titeket és az életünk részévé váltatok. Köszönjük nektek az elmúlt egy hetet és még a hátralévő sok-sok évet.”

Amikor elolvastuk ezt a szöveget és vége lett a zenének, azt hittük, hogy már nem is lesz több meglepetés. De rosszul hittük. Még egy videó hátra volt. A fiúk csináltak nekünk egy külön videót, ahol egyesével elmondják a véleményüket rólunk. Nagyon megható volt. Annyira, hogy Min-nel elsírtuk magunkat. Még MiHi is meghatódott. Amikor lejöttek a fiúk a színpadról rögtön a nyakukba ugrottunk. Mikor Min odaért V-hez megcsókolta és majdnem 5 percig ölelgették egymást. Én Jimin-hez mentem oda először. Amint odaértem hozzá ő felkapott és hosszasan megcsókolt. Abban a pillanatban nem gondoltam semmire csak rá. Aztán Kookie megint hozta a formáját MiHi-nek.

-Látom elhoztátok magatokkal a dögös lányt.-kacsintott MiHire.

-Kérlek ne kezd megint Kookie.-könyörgött Min.

-De ha igazam van. Hisz dögös. Tehetek én róla, hogy bejön.-vigyorgott.

-Szegény MiHi megint el fog ájulni, ha így folytatod.-mondtam neki.

MiHi mindeközben alig kapott levegőt, úgy ledöbbent Kookie szavaitól. Alig bírt megszólalni. Kicsit arrébb mentem vele.

-Jól érzed magad?-kérdeztem tőle.

-Igen, jól vagyok. Csak kicsit sokkoló volt az, amit Kookie mondott.

-Tudom, és bocsi. Majd beszélek vele, hogy ne így udvaroljon.-mosolyogtam rá.

-Persze örülök is, hogy ilyeneket mond nekem, mert ő az UB-m és bármit megtennék, hogy valamikor kettesbe legyek vele.

Pár perc múlva MiHi elköszönt tőlünk és elindult haza. Közben a fiúk elmentek átöltözni, hogy mi is elindulhassunk haza. Mi addig Min-nel felmentünk a színpadra, hogy megtudjuk, hogy milyen érzés fent lenni. Eleinte féltem felmenni, mert nem tudtam, hogy minden fan elment-e. De aztán Min rávett, hogy menjek fel vele. Megnézte, hogy még be vannak-e kapcsolva a mikrofonok-persze, hogy be voltak kapcsolva és Min-nek volt is egy ötlete.

-Mi lenne, ha elénekelnénk a Let Me Know-ot. A fiúk meglepije miatt kedvem támadt hozzá.-mosolygott rám kedvesen.

-Nem lesz belőle baj, hogy mi itt fent vagyunk.-kérdeztem kíváncsian.

-Miért lenne baj? Na gyere már ide mellém

Nagy nehezen melléálltam és elindult a zene-azt nem tudom, hogy hogy indította el, de sikerült neki-és elkezdtünk énekelni. Közben magam elé képzeltem, hogy milyen lenne, ha egy csomó ember állna előttünk. Nagyon jó érzés volt Min-nel együtt énekelni. Amikor a szám közepénél tartottunk meghallottam a fiúk hangját. Min csak rám mosolygott és megfogta kezem. Amikor oldalra néztem a fiúk a lépcsőn álltak és minket néztek. Mikor befejeztük az éneklést elindultunk a fiúk felé. Ők csak mosolyogva álltak és egy szót se szóltak. Elindultunk hazafele. A kocsiban majdnem elaludtam. Mikor hazaértünk gyorsan elmentem fürdeni, majd beleugrottam az ágyamba és mély álomba merültem.