8. fejezet

Pár óra múlva felkelt MiHi.

-Jól vagy? Hozzak neked valamit?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Köszi, jól vagyok. Nem kell semmi köszönöm.-válaszolt kedvesen MiHi.

-Bocsi Kookie viselkedéséért. Általában így szokott viselkedni, de amúgy nagyon kedves és érzékeny. Kérlek nézd el most ezt neki.-néztem rá bocsánatkérően.

-Semmi baj. Neki elnézem, hisz ő a kedvencem a BTS-ből. Bármit megtettem volna azért, hogy találkozzak vele. És most valóra vált.-mosolygott rám.

Közben a fiúk szépen sorjában jöttek be az ajtón.

-Hazaértünk a próbáról!!-ordította V.

-Halkabban is mondhatod ám. Itt ülök tőled 5 lépésre.-mondtam neki miközben a fülemet dörzsöltem.

-Ja, bocsi. Nem vettem észre, hogy itt vagytok.-mondta és elnevette magát.

Közben Kookie is betoppant az ajtón és huncutul MiHi-re kacsintott. Természetesen ezt én észrevettem.

-Kérlek kérj bocsánatot MiHi-től.-néztem rá komolyan.

-Nem tudom, hogy miért kéne bocsánatot kérnem. Hisz semmit nem csináltam.-nevette el magát.

-Most ne viccelődj kérlek.-mondtam neki komolyan.-Kicsit sokkoló volt szegénynek első találkozásra, hogy ilyeneket mondasz.

-Jól van na!-válaszolt kicsit nyávogva.-Bocsi. Nem akartalak nagyon megijeszteni.

-Semmi baj. Örülök, hogy egyáltalán találkozhattam veled.-mosolygott MiHi kedvesen.

Mindeközben a lányok is lejöttek.

-Van egy ötletem, hogy mit csináljunk.-mondta Sook.

-Naaa? Mit találtál ki?-kérdezte kíváncsian RapMon.

-Arra gondoltam, hogy a fiúk énekelhetnének valamit MiHi-nek. Mivel ő is imád titeket, ezért ha már itt van, akkor mutassátok meg neki az egyik számotokat élőben a stúdióba.-mondta el nekünk ötletét izgatottan Sook.

-Felőlem oké. Hisz nem mindennap találkozhat velünk.-mosolygott Hopie.

A többiek is egyetértettek az ötlettel és elindultak a stúdió felé. MiHi boldogan követte a lányokat. Én is elindultam utánuk, de Min apuja megállított, hogy beszélni szeretne velem.

-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a fiúkkal lenne egy közös számotok?.nézett rám kíváncsian, hogy mit fogok válaszolni.

-És ha ki lenne adva a szám, akkor mit mondanánk? Kik vagyunk? Csak úgy nem lehetne egy számot csinálni velük nem?-mondtam neki.

-Igazad van. Erre nem is gondoltam eddig. Pedig már meg is írtam nektek a közös számot.-nézett rám csalódottan.

-Amúgy nekem tetszik az ötlet. Csak valamit ki kéne találni, hogy hogy lehetne kiadni a számot. Mert gondolom ez is eszedbe jutott, hogy ki legyen majd adva?!-mosolyogtam rá.

-Igen, ez eszembe jutott. Most azon fogok gondolkozni, hogy hogy oldjuk meg ezt a problémát.-nézett maga elé, majd elindult a szobája felé gondolkozni.

Amikor a stúdióhoz értem éppen a Just One Day-t énekelték a fiúk. Én az ajtóba megálltam és úgy néztem őket. MiHi egész végig mosolyogva ült és alig vette le a szemét Kookie-ról. Kb. fél órát voltunk a stúdióba, miután Jin-nek ötlete támadt.

-Ha már mindannyian szeretitek a számainkat, akkor biztos tudjátok a szöveget is. Mi lenne, ha énekelnétek velünk.-tette fel a kérdést.

A lányok boldogan beszálltak, MiHi szinte rohant a fiúk mellé. Nekem nem volt kedvem zavarni őket, ezért felmentem az emeletre. Eszembe jutott, hogy előző nap Jimin-nél nagyon nagy kupi volt. Kitaláltam, hogy rendet rakok nála. Mikor végeztem nem tudtam, hogy mit csináljak, így körbenéztem a többiek szobájába. Mivel náluk is elég nagy kupi volt, így rendet raktam. Amikor végeztem lementem megnézni a többieket, hogy mit csinálnak. Hallottam már a lépcsőn, hogy beszélgetnek és nevetgélnek. Bementem Hyun-hoz a szobájába, hogy megkérjem arra, hogy segítsen vacsorát főzni. Amíg ő elkészült én lementem a konyhába és próbáltam kitalálni, hogy mit főzzünk.

-Na hugi, tudod, hogy mit főzzünk?-kérdezte kedvesen Hyun.

-Még nem tudom. Reménykedtem, hogy neked lesz valami ötleted.-néztem rá csalódottan.

-Van egy ötletem. Mi lenne, ha Szecsuani csípős mártásos csirkét csinálnánk, hozzá meg rizst?-kérdeztem izgatottan.

-Szerintem az nagyon jó lesz.-mosolygott rám Hyun.

Amíg ő kivette a hűtőből a zöldségeket én előkerestem a rizst és a fűszereket. Elővettem egy edényt a rizsnek és feltettem főni. Addig Hyun megpucolta és összevágta a zöldségeket.

-Légyszi, légysziiiiiii. Tegyél bele bambuszt is. Attól sokkal finomabb lesz.-néztem rá nagy boci szemekkel.

-Oké, oké. Csak ne nézz rám ekkora szemekkel.-mondta és elindult a hűtőhőz, hogy a bambuszt is kivegye.

Én gyorsan összevágtam a csirkét és megpirítottam. Utána hozzáadtam a zöldségeket és hagytam egy kicsit pirulni. Végül egy kis vizet és a fűszereket hozzáadtam. Miközben pirult a hús és a zöldség a fűszerekkel és a rizs is főtt, addig Hyun megkérdezett tőlem valamit.

-Te is szereted Jimin-t legalább annyira, mint ő téged?-nézett rám kíváncsian.

-Honnan tudod, hogy ő hogy szeret engem?-kérdeztem tőle érdeklődve.-Igen, szeretem. Még soha senkit nem szerettem ennyire. És ezt te is tudod. Bármit megtettem volna, hogy csak egyszer találkozhassak vele. Ez viszont maga a mennyország.-mosolyogtam rá.

-Igen, nagyon jól tudom, hogy szereted. És hogy bármit megtettél volna, hogy találkozzatok. De remélem, hogy nem fog csalódást okozni neked, mert azt nem szeretném.-mosolygott rám és megölelt.

-Megnyugodhatsz, mert nem fog megbántani. És ezt tegnap be is bizonyította.-öleltem vissza és egy puszit adtam az arcára.

Pár perc múlva kész is volt a kaja. Megkértem Hyun-t, hogy amíg én szólok a többieknek, ő terítsen meg az asztalon.

-Skacok! Irány az ebédlő. Kész van a vacsora. Aki 5 perc múlva nincs az asztalánál, az nem kap vacsit.-kacsintottam rájuk és már indultam volna vissza segíteni a nővéremnek, amikor a fiúk hangját meghallottam.

-Milyen vacsiról van szó?-kérdezte kíváncsian V.

-Nemrég csináltuk Hyun-nal, amíg ti itt voltatok bent.

-Akkor már megyünk is.-mondta vidáman RapMon és már futott is ki a stúdióból.

Amikor kiértem az ebédlőbe már mindenki leült és várta, hogy behozzuk a kaját. Az asztalnál az ülésrend úgy nézett ki: Jin mellett RapMon, mellette Hyun. Hyun mellett Sook és MiHi. MiHi mellett Kookie és V. Mellette Min és Jimin. Jimin foglalta nekem a helyet. Mellém pedig Hopie és Suga ült. Suga mellé pedig Min apuja ült be.

-Jó illata van.-mosolygott rám Jin.

Miután mindenki szedett magának olyan csönd lett, hogy az utcán sétáló emberek lépését is lehetett hallani. 10 perc alatt elfogyott az egész kaja.

-Hát ez nagyon jó volt. Máskor is csinálhatnál ilyet.-nézett rám kedvesen Suga.

-Rendben, megígérem, hogy fogok még csinálni.-mosolyogtam rám.

Ezután mindenki elvonult a szobájába pihenni. Kíváncsi voltam, hogy mikor tűnik fel nekik a nagy rend. Gyorsan elmosogattam, közben hallottam, hogy valaki lerohan a lépcsőn. Egyszer csak valaki hátulról megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Először nagyon megijedtem, de aztán tudtam, hogy Jimin az.

-Mikor raktál te rendet a szobámba?-kérdezte kedvesen.

-Nem tudom, hogy te miről beszélsz. Én nem raktam rendet senkinél.-mosolyogtam rá.

Közben minden fiú kiordított a szobájából, szinte egyszerre.-Kösziii Eun. Nagyon aranyos vagy.

-Szóval mikor is csináltad?

-Amikor ti a stúdióba énekeltetek. Én unatkoztam és gondoltam, hogy akkor rendet rakok nálatok.

-Köszönöm. Nagyon aranyos vagy.-ölelt meg még egyszer és elindult a szobája felé.

Amikor végeztem a mosogatással felmentem a szobámba a pizsamámért és elindultam a fürdőszobába. Amikor nyúltam a kilincshez, hogy bemegyek, hirtelen kinyílt az ajtó. Annyira megijedtem, hogy hátraugrottam az ajtótól. Jimin lépett ki a fürdőből vizesen, maga köré tekerve a törölközőjét. Éreztem, hogy elpirulok. Hirtelen annyira zavarba jöttem, hogy megszédültem.

-Jól vagy?-lépett oda hirtelen Jimin.

-Igen, jól vagyok. Csak hirtelen zavarba jöttem és megszédültem.-mosolyogtam rá.

-Neked nem kellene zavarba jönnöd tőlem.-kacsintott rám huncutul.

-Nem tehetek róla. Túl jól nézel ki.-mosolyogtam rá és bementem a fürdőbe.

Zuhanyzás közben max. hangerőn ment a zene és közben énekeltem. Negyed óra fürdés után végre kimásztam a kádból és miután felöltöztem elindultam a szobám felé. Még benéztem a lányokhoz és MiHi-től is elköszöntem. Min felajánlotta, hogy MiHi aludhat nála. Amikor befeküdtem az ágyamba kicsit forgolódtam, aztán mély álomba merültem.