11. fejezet

Reggel 8 körül keltem fel és láttam, hogy tűz a Nap. Gondoltam, hogy kikelek és felöltözök, aztán Min-nel elmegyek sétálni, de nem ment. Helyette inkább visszaaludtam. Úgy gondoltam, hogy vasárnap van, miért ne aludjak még egy kicsit. De abból a kicsiből több lett, mint amennyit szerettem volna. 2 órával később arra keltem fel, hogy valaki az arcomat simogatja. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, hogy ki az. De nem láttam senkit, ezért megfordultam. Abban a pillanatban teljesen lesokkolódtam. Ami a fejemben lejátszódott.

„JÉZUS ÚR ISTEN!!!!! Mit keres itt a szobámban, mellettem, az ÁGYAMBAN???? Mikor jött be egyáltalán? Most mi a francot csináljak? Az nagyon nagy bunkóság lenne, ha kiugranék az ágyamból. Ezért inkább itt maradok. Csak mit csináljak??? NEM TUDOOOOOM!!!!!”

Kérdések tömkelege szállt a fejembe egyszerre. De egyikre se tudtam választ adni. Kis időre becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, hogy a szemébe nézzek. Még mindig sokkolt a tudat, hogy Jimin ott fekszik mellettem és egyenesen engem néz. Végül rászántam magam, hogy megszólaljak.

-Szia.-mosolyogtam rá.-Hogy kerülsz ide?

-Szia. Gondoltam megnézlek, mivel már 10 óra van. Aztán láttam, hogy még alszol és megleptelek.-nézett rám kedvesen.

-Sikerült meglepned. Csak egy kicsit ledöbbentem, amikor megláttalak.

-Tudod, hogy milyen aranyos vagy, amikor alszol?-mosolygott rám.

-Már sokan mondták.

Elkezdtem helyezkedni, mert már kezdett zsibbadni a lábam. Egyszer csak Jimin megfogta a derekamat és szorosan magához húzott. Csak kapkodtam a levegőt. Fogalmam se volt arról, hogy mit fog most csinálni. Így inkább átöleltem, mielőtt még valami őrültséget csinál. Pár percig így feküdtünk az ágyban, majd szólt, hogy le kéne menni a többiekhez. Még pont jókor szólalt meg, mert majdnem megint visszaaludtam. Gyorsan felöltöztem és elindultam a konyha felé.

-Máris letaláltál hozzánk?-fogadott kedvesen imádott nővérem.

-Igen, máris sikerült felkelnem. De ha tudni akarod, akkor már fent voltam, csak visszaaludtam.-kötöttem bele.

-Bocsánat, hogy próbáltam vicces lenni veled.-válaszolt sértődött hangon.

-Hát szerintem egyáltalán nem voltál vicces. De mindegy, nem érdekel.-mondtam neki és elindultam a lépcső felé.

-Ne vitázzatok kérlek.-mondta Jin.

-Mond inkább neki!-szóltam vissza a lépcső tetejéről, majd továbbmentem.

Kicsit se hallhatóan jött fel utánam valaki a lépcsőn.

-Kérlek gyere vissza. Ne foglalkozz a nővéreddel.-mondta kedvesen Jimin és a kezét nyújtotta.

-Most egyedül szeretnék lenni. Mindenki hagyjon békén!!!-válaszoltam.

-Ne legyél most emiatt ilyen. Ott vagyunk mi is. Nem kell vele foglalkoznod és kész.-győzködött.

-Mit nem lehet azon érteni, hogy egyedül szeretnék lenni.-kezdtem el ingerülten.

-Kérlek Eun.-nézett rám kérlelően.

-MINDENKI HAGYJON BÉKÉN!!!! ELEGEM VAN!!!-ordítottam el magam és becsaptam az ajtót, ami a teraszra nyílik.

Akkora erővel csapódott be az ajtó, hogy az ablakok is beleremegtek. Tudtam, hogy nem kellett volna ilyennek lennem Jimin-nel, de egyszerűen nem tudtam visszatartani. Valami miatt hirtelen minden bánatom összegyűlt attól, amit Hyun mondott és ettől elborult az agyam. Muszáj volt, hogy egyedül legyek és senki ne szóljon hozzám. De attól, hogy Jimin-t megbántottam, csak még rosszabb lett a kedvem. Gyorsan berohantam a szobámba, hogy felvegyek valamit, amibe az utcára ki tudok menni. Cipőt húztam, felvettem a sapkám és lementem a nappaliba. Kirohantam az ajtón és egy szót se szóltam senkinek, hogy hova megyek.

-Eun, kérlek gyere vissza és beszéljünk. Vagy legalább mond el, hogy hova mész.-rohant utánam Min.

-Megmondtam már, hogy egyedül akarok lenni.

Elindultam sétálni a környéken, hogy egy kicsit gondolkozhassak. Közben eszembe jutott, hogy amikor a reptérről jöttünk hazafele láttam egy patakot. Elkezdtem azon az úton menni, amin a kocsival jöttünk. Másfél óra sétálás után végre odaértem a patakhoz. Gyönyörű volt. A patak két oldalán sétálni lehetett egy kis kőúton. Az út mentén cseresznyefák sorakoztak. Rögtön tudtam, hogy ez lesz az a hely, ahova ki fogok járni gondolkozni. Biztos voltam abban, hogy itt senki nem fog keresni. Elindultam az egyik irányba és csak sétáltam előre. Közben az járt az eszemben, hogy hogy kérjek bocsánatot Jimin-től. De leginkább azon gondolkoztam, ami miatt ennyire kiakadtam. Eszembe jutottak azok a napok, amikor mindenből elegem volt és már meguntam minden. Mikor azon sírtam, hogy soha nem fogok kijutni Koreába és soha nem találkozhatok a fiúkkal. Hogy soha nem jöhetek össze Jimin-nel. Eszembe jutott, amikor annyira kiakadtam és elegem volt mindenből, hogy arra gondoltam, hogy öngyilkos leszek. De mindig az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer biztos sikerülni fog mindaz, amire most azt gondoltam, hogy soha nem fog sikerülni. Miközben ezeket felelevenítettem magamban, megint elkezdtem sírni. Újra átéltem a bánatomat és a küzdelmeimet. Rájöttem, hogy mennyire fontos nekem az, hogy itt kint vagyok és hogy találkoztam a fiúkkal. De ami még fontosabb nekem, hogy Jimin-nel lehetek. Jó tudni, hogy ő is szeret engem. Ezt nem tudtam volna elmagyarázni a többieknek. Ők nem értették volna meg, hogy mit érzek igazából. Fél óra sétálás után átmentem egy hídon és visszaindultam a kőúton. Közben megnéztem, hogy mennyi az idő és akkor láttam, hogy 20 nem fogadott hívásom van. Otthonról már mindenki hívott. De semmi kedvem nem volt visszahívni őket, ezért visszatettem a zsebembe a telefonomat. Amikor visszaértem arra az útra, amin idejöttem a patakhoz, éreztem, hogy megint hív valaki. Láttam, hogy Min az, ezért felvettem és csak annyit mondta.-Megnyugodhattok, még élek.-És letettem a telefont. Sírva mentem végig az utcán. Már majdnem otthon voltam, de még nem álltam készen arra, hogy bemenjek a házba. Ezért még sétáltam egy kicsit a környéken. Közben összefutottam JiJi-vel.

-Eun. Jól vagy?-kérdezte kíváncsian.

-Igen, jól vagyok. Csak kicsit gondolkoznom kellett.

-Biztos, hogy jól vagy? Csak azért, mert látom rajtad, hogy nagyon kivagy.

-Igen, biztos. Most már minden rendben.-mosolyogtam rá.

-Rendben. Akkor majd hétfőn találkozunk.

-Oké, szia.-köszöntem el tőle.

Miközben sétáltam teljesen besötétedett. Alig lehetett valamit látni. Mivel már kezdtem egy kicsit fázni, ezért úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Nagy nehezen odasétáltam az ajtóhoz és benyitottam.

10. fejezet

*Eun szemszögéből*

Reggel amikor felkeltem még egy kicsit fetrengtem az ágyban, majd eszembe jutott, hogy ma van a fiúk koncertje. Mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy kipattantam az ágyból. Gyorsan felvettem egy kék cicagatyát, hozzá egy szürkés-kék hosszú ujjút és egy fekete pulcsit. A kedvenc fekete magasított talpú cipőmet vettem fel hozzá. Kirohantam a szobámból és egyenesen Min-hez mentem. Kirugdostam az ágyból, hogy kezdjen el készülődni. Pár perc múlva már kint is volt. Felvette a ruháját, amit kikészítettem neki.

-Te meg miért pörögsz ennyire.-kérdezte Min, miközben ásított egy nagyot.

-Tényleg nem jut eszedbe semmi? Ma van a fiúk koncertje.-néztem rá döbbenten.

-Most hogy így mondod, eszembe jutott.-nézett rám és hirtelen ő is elkezdett pörögni.

Lerohantunk a konyhába és pár falatot ettünk reggeli gyanánt.

-Lányoook.-szólt ránk Min apuja.-Kicsit nyugodjatok le. Majd csak este lesz a koncert.

-Nem tehetünk róla apu. Te is tudod, hogy ez lesz az első BTS koncertünk.-mosolygott rá Min.

-Az jutott eszembe, hogy mivel Sook nem jön a koncertre, helyette elhozhatnátok MiHi-t.-nézett ránk kedvesen.

-Tényleg eljöhet?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

Ő csak bólintott, majd a kávéjával együtt elindult a szobája felé. Gyorsan felhívtuk MiHi-t, hogy eljöhet-e a koncertre. A szülei elengedték azzal a feltétellel, hogy amikor vége van, rögtön elindul haza. Mi annak is örültünk, hogy egyáltalán eljöhet. Egész nap fel alá rohangáltunk a lakásba, még 1 percre se tudtunk nyugton maradni. Indulás előtt 1 órával elkezdtük kitalálni, hogy mit vegyünk fel. Én egy magasított derekú rövidnadrágot vettem fel, hozzá egy virágmintás buggyos pólót. Ehhez egy rózsaszínes bakancsot.

Min szintén egy magasított derekú rövidnadrágot vett fel, hozzá pedig egy sárga trikót, rá pedig egy vékonyabb kabátot. Cipőnek egy fekete bakancsot vett fel. Bementem a fürdőbe, hogy megfésülködjek, majd kisminkeltem magam. Miután Min is végzett a készülődéssel lementünk a nappaliba. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Odarohantam és MiHi volt az. A fiúk és Min apuja már elmentek a helyszínre. Mi taxival indultunk el. Alig vártuk, hogy odaérjünk. Amikor megérkeztünk már elkezdtek szállingózni a fanok. Mi bementünk a fiúkhoz a színpad mögé. Kicsit még hülyéskedtünk a fiúkkal, hogy ne legyenek annyira feszültek. De a fiúk helyett mi voltunk feszültek és mi izgultunk, hogy milyen lesz a koncert. Az egész koncertet végigugráltuk és sikítoztuk. Annyira jó volt, hogy fel se tűnt, hogy mindjárt vége van. Aztán a koncert végén megszólalt V.

-Van 2 barátunk, akik ma itt vannak velünk és szeretnénk megmutatni nekik azt a meglepetést, amiről még a hét elején meséltünk nekik.-mosolygott a fanok felé, majd felénk fordult.

Itt jutott eszembe, hogy volt pár nappal ezelőtt mondtak valami meglepit, amiben nem tudtam volna nekik segíteni.

-Szerinted most rólunk beszél?-nézett rám kíváncsian Min.

-Elég valószínű. Hisze egyik nap valami meglepit beszéltek meg közösen és semmit nem mondtak el róla nekem.-néztem rá.

-És most akkor fel fognak hívni minket a színpadra? És majd fel kell mennünk, ha hívnak?-aggodalmaskodott.

-Nyugi Min, nem lesz semmi baj, ha felhívnak. Max. azt mondjátok, hogy nem szeretnétek felmenni.-mosolygott ránk MiHi.

Ekkor meghallottuk, hogy elindult egy zene. De nem is akármilyen. Mielőtt még elmentünk volna felvételizni Min-nel elénekeltük a Let Me Know-ot ketten. De azt nem tudtuk, hogy fel lett véve. És most visszahallgathattuk, ahogy azt énekeljük. Lesokkolódtunk mindketten. Kicsit közelebb mentünk a színpadhoz, hogy jobban lássuk a fiúkat. MiHi is jött velünk együtt. Amikor a lépcső tetejére értünk láttuk, hogy valami ki van vetítve. Amit el tudtunk olvasni, abban az állt.

”Kedves Eun és Min! Bár nem olyan rég ismerünk titeket, de mégis úgy érezzük, hogy már a családunk részei vagytok. Örülünk annak, hogy ennyire megszerettetek minket és elviseltek, még akkor is, amikor pörgünk. Reméljük, hogy még sokáig lesztek velünk. És sokáig kibírtok minket. Örülünk, hogy megismerhettünk titeket és az életünk részévé váltatok. Köszönjük nektek az elmúlt egy hetet és még a hátralévő sok-sok évet.”

Amikor elolvastuk ezt a szöveget és vége lett a zenének, azt hittük, hogy már nem is lesz több meglepetés. De rosszul hittük. Még egy videó hátra volt. A fiúk csináltak nekünk egy külön videót, ahol egyesével elmondják a véleményüket rólunk. Nagyon megható volt. Annyira, hogy Min-nel elsírtuk magunkat. Még MiHi is meghatódott. Amikor lejöttek a fiúk a színpadról rögtön a nyakukba ugrottunk. Mikor Min odaért V-hez megcsókolta és majdnem 5 percig ölelgették egymást. Én Jimin-hez mentem oda először. Amint odaértem hozzá ő felkapott és hosszasan megcsókolt. Abban a pillanatban nem gondoltam semmire csak rá. Aztán Kookie megint hozta a formáját MiHi-nek.

-Látom elhoztátok magatokkal a dögös lányt.-kacsintott MiHire.

-Kérlek ne kezd megint Kookie.-könyörgött Min.

-De ha igazam van. Hisz dögös. Tehetek én róla, hogy bejön.-vigyorgott.

-Szegény MiHi megint el fog ájulni, ha így folytatod.-mondtam neki.

MiHi mindeközben alig kapott levegőt, úgy ledöbbent Kookie szavaitól. Alig bírt megszólalni. Kicsit arrébb mentem vele.

-Jól érzed magad?-kérdeztem tőle.

-Igen, jól vagyok. Csak kicsit sokkoló volt az, amit Kookie mondott.

-Tudom, és bocsi. Majd beszélek vele, hogy ne így udvaroljon.-mosolyogtam rá.

-Persze örülök is, hogy ilyeneket mond nekem, mert ő az UB-m és bármit megtennék, hogy valamikor kettesbe legyek vele.

Pár perc múlva MiHi elköszönt tőlünk és elindult haza. Közben a fiúk elmentek átöltözni, hogy mi is elindulhassunk haza. Mi addig Min-nel felmentünk a színpadra, hogy megtudjuk, hogy milyen érzés fent lenni. Eleinte féltem felmenni, mert nem tudtam, hogy minden fan elment-e. De aztán Min rávett, hogy menjek fel vele. Megnézte, hogy még be vannak-e kapcsolva a mikrofonok-persze, hogy be voltak kapcsolva és Min-nek volt is egy ötlete.

-Mi lenne, ha elénekelnénk a Let Me Know-ot. A fiúk meglepije miatt kedvem támadt hozzá.-mosolygott rám kedvesen.

-Nem lesz belőle baj, hogy mi itt fent vagyunk.-kérdeztem kíváncsian.

-Miért lenne baj? Na gyere már ide mellém

Nagy nehezen melléálltam és elindult a zene-azt nem tudom, hogy hogy indította el, de sikerült neki-és elkezdtünk énekelni. Közben magam elé képzeltem, hogy milyen lenne, ha egy csomó ember állna előttünk. Nagyon jó érzés volt Min-nel együtt énekelni. Amikor a szám közepénél tartottunk meghallottam a fiúk hangját. Min csak rám mosolygott és megfogta kezem. Amikor oldalra néztem a fiúk a lépcsőn álltak és minket néztek. Mikor befejeztük az éneklést elindultunk a fiúk felé. Ők csak mosolyogva álltak és egy szót se szóltak. Elindultunk hazafele. A kocsiban majdnem elaludtam. Mikor hazaértünk gyorsan elmentem fürdeni, majd beleugrottam az ágyamba és mély álomba merültem.

9. fejezet

*Min szemszögéből*

Reggel amikor felkeltem alig láttam valami, úgy sütött a Nap. Gyorsan felkeltettem MiHi-t, nehogy elkéssünk a suliból. Felvettem a ruhámat és a cipőt, majd berohantam a fürdőbe, hogy megfésülködjek és kisminkeljem magam. A fürdőben összefutottam Eun-nal. Amikor lementem a nappaliba a lányok már indulásra készek voltak.

-Kicsim.-hallottam apu hangját.-Ma én viszlek be titeket, hogy ne kelljen sétálnotok.

-Rendben apu. Köszi.-mosolyogtam rá és üdvözlés képen megöleltem és egy puszit adtam az arcára.

Mikor a sulihoz értünk Sook úgy szállt ki a kocsiból, mintha kirugták volna. Mi persze Eun-nal tudtuk, hogy Sehun-hoz rohan. A bejáratnál összefutottunk EunJi-vel.

-Sziasztok csajok.-üdvözölt minket kedvesen.-Hogy telt a tegnap délutánotok?

-Szia.-köszöntünk neki egyszerre.

-El se fogod hinni, hogy kikkel találkoztam a lányoknál.-kezdte el mesélni MiHi.

-Hidd el nekem, hogy el fogom hinni.-mosolygott.

-A lányok a BTS házba laknak a 7 fiúval. ÉS tegnap találkoztam mindenkivel. Még Kookie-val is.

-Ez most komoly?-nézett rám és Eun-ra nagy szemekkel.-Ezt tényleg nem hiszem el.

-Igen, ez komoly. MiHi még el is ájult, amikor meglátta Kookie-t.-nevettem.

-Nem is attól ájultam el, hogy megláttam.-mondta nyávogós hangon.-Hanem attól, amiket mondott.

Egész nap azt hallgattuk, hogy MiHi a fiúkat isteníti JiJi-nek. Szegény a nap végére már egy kicsit kikészült. Kb. 10 percet vártunk Sook-ra, amikor kaptunk tőle egy SMS-t, hogy ő csak később jön haza, mert Sehun-nal elmegy valahova.

-Akkor irány haza.-mondta Eun és szép lassan hazafele sétáltunk.

Útközben jókat nevettünk, amikor egyszer csak megkérdeztem Euntól.-Egyik nap amikor bementél Jimin-nel beszélni, akkor miről volt szó? Csak mert vagy fél órát bent voltál.-néztem rá kíváncsian.

-Volt egy dolog, amire aznap reggel jött rá és azt szerette volna megbeszélni velem. Csak eleinte nem tudta, hogy hogy mondja el nekem.-válaszolt tömören Eun.

-És mi volt az, amire rájött és ennyire fontos volt neki?-érdeklődtem tovább.

-Ugye meséltem neked, hogy egyszer benyitott „véletlen” amikor fürödtem. És utána megcsókolt. Azt mondta, hogy a csók után jött rá arra igazán, hogy mennyire szeret.-kezdte el mesélni Eun.-Megtudtam tőle, hogy már régebb óta szeret engem, mint ahogy azt én gondolom. Apud már volt kin egyszer náluk és akkor mutatott rólunk nekik képet. És a kép alapján belém szeretett. De csak most jött rá igazán, hogy mennyire szeret és hogy fontos vagyok neki. És tudni szerette volna, hogy én mit érzek iránta. Nagyjából erről volt szó.-fejezte be a könnyeivel küszködve Eun.

-De aranyos. Mindjárt elsírom magam annyira meghatott. Pedig te is tudod, hogy ez ritkán fordul elő.-mosolyogtam rá, majd megöleltem.

Amikor bementünk az ajtón senki nem volt a nappaliba. Megnéztem a stúdióba, de ott se találtam senkit. Eun-nal körbenéztünk a fiúk szobájába, de senki nem volt otthon. Elkezdtünk izgulni, hogy vajon hol lehetnek. Egyszer csak hallottam, hogy valaki kopog lent a bejárati ajtón. Nagyon megijedtem, ezért megkértem Eun-t, hogy jöjjön le velem. Amikor kinyitottam az ajtót a fiúk álltak ott. Nagyon megnyugodtam, hogy mindannyian jól vannak.

-Ti meg hol a francba voltatok? Nagyon izgultam miattatok!-kérdeztem tőlük remegő hangon.

-Csak a koncert helyszínén voltunk. Nem kellett volna ennyire izgulnod miattunk.-nyugtatott meg Jin.

-Legközelebb szólunk, ha elmegyünk.-mondta kedvesen V és odajött, hogy megöleljen.

Jó érzés töltött el, amikor megölelt és szorosan magához húzott. Amikor V végre elengedett körbenéztem, hogy biztosan mindenki itthon van-e. Természetesen mindenki itthon volt, kivéve Sook-ot és aput. De aztán valami miatt hiányérzetem támadt, mintha valakit nem látnék. Eun. Nem láttam sehol.

-Hol van Eun? Az előbb, amikor megjöttetek még itt volt mellettem.-kérdeztem a fiúkat izgatottan.

-Mintha az erkélyre ment volna ki. Nézd meg ott.-mondta Hopie.

Gyorsan felfutottam és láttam, hogy ott ült kint az egyik széken és valakivel beszélt. Fél óra múlva amikor bejött, rögtön letámadtam, hogy kivel beszélt ennyit.

-Csak mamával beszéltem, mert amióta eljöttem otthonról, még nem beszéltünk.

-Ja, értem.-mosolyogtam rá.

Közben apu és hazaért és az látszott rajta, hogy nagyon boldog és izgatott.

-Hol van Sook?-kérdezte először.

-Sehun-nal van valahol.-mondtam unott hangon.

-Na mindegy. Üljetek le kérlek, mert egy jó hírem van számotokra.-nézett rám és Eun-re.-A fiúknak szombaton lesz egy koncertjük és ti is eljöttök. Méghozzá a színpad mellől nézhetitek végig a koncertet, de ha szeretnétek, akkor a közönséghez is be tudtok menni.

-Ugyen most csak viccelsz?-kérdeztem döbbenten. De persze tudtam, hogy igazat mond apu.

-Ez lesz életünk első BTS koncertje. El tudod ezt hinni Min?-kérdezte Eun a könnyeivel küszködve.

Nagyon boldogok voltunk. Kis idő múlva Sook is hazajött és ő is örült a hírnek.

Másnap MiHi látta rajtunk, hogy valami nagyon jó dolog történt velünk. Mert sokkal boldogabbak vagyunk, mint amennyire szoktunk lenni. Elmeséltük, hogy mehetünk életünk első BTS koncertjére. Alig hitte el nekünk. Azt hittük, hogy a napunk nagyon jó lesz, de amikor vége lett a sulinak történt egy rossz dolog is. Megtudtuk, hogy Sook-nak még ma haza kell utaznia, mert a nagymamája meghalt és muszáj, hogy ott legyen a temetésen. Nagyon szomorúak voltunk, hogy ki kell hagynia a koncertet, de most sokkal fontosabb volt, hogy a családjával legyen. Bementünk az ajtón és Sook már rohant is fel a szobájába, hogy összepakoljon és induljon a reptérre. Mi addig elmondtuk a többieknek, hogy mi történt. Sook arra kért minket, hogy nem menjünk vele a reptérre, mert úgy még nehezebb lenne elmennie. Mindenki megölelte, mielőtt elment volna. Miután Sook elment Suga-nak támadt egy ötlete.

-Mivel nekünk most mennünk kell próbára, mi lenne, ha eljönnétek velünk?-nézett ránk érdeklődve.

Egymásra néztünk Eun-nal és csak annyit mondtam.-Benne vagyunk. Úgyis csak itthon unatkoznánk.

Gyorsan átöltöztünk lazább ruhába és már indultunk is. Az egész utat a próbateremig végig baromkodtuk. Annyit röhögtünk, mint még soha. Amikor bementünk a terembe Eun-nal leültünk és vártuk, hogy a fiúk elkezdjenek melegíteni, majd táncolni. De arra nem számítottunk, hogy még átöltöznek. Ráadásul előttünk és nem nagyon szégyenlősködtek. Eun-nal csak egymásra néztünk és visszatartottuk a nevetésünket-ugyanis tudni kell rólunk, hogy mindenen elnevetjük magunkat. A fiúk látták rajtunk, hogy majdnem nevetünk és ezért még jobban felénk fordultak. Eun valamit a fülembe súgott, majd nevetésben törtünk ki. Annyira nevettünk, hogy folyt a könnyünk és majdnem lecsúsztunk a székekről. A fiúk csak mosolyogtak rajtunk, majd elkezdtek melegíteni. Nagyon jó volt élőbe nézni a fiúkat, ahogy táncolnak. Néha elnevettük magunkat szegény RapMon-on, hogy milyen ügyetlen. Kb. 1 óra táncolás után a fiúk szünetet tartottak. Eun lement velük az udvarra, én addig fent maradtam a teremben. Kicsit melegítettem és nyújtottam, majd elkezdtem egy kicsit táncolni. Pár perc múlva vettem csak észre, hogy V ott áll az ajtóba és mosolyogva néz engem.

-Te mióta állsz itt?-kérdeztem meglepetten.

-Elég ideje ahhoz, hogy tudjam, hogy ügyesen táncolsz.-kacsintott rám, majd elindult felém.-Lenne valami, amit oda szeretnék adni neked.

Elkezdtem izgulni, hogy mit szeretne. Amikor elég közel ért hozzám átkarolta a derekamat és magához húzott. Kis ideig csak néztem a szemeit, majd megcsókolt. Eleinte ez egy szimpla csók volt, majd egyre szenvedélyesebben csókolt V. A végén már csak arra lettem figyelmes, hogy egy heves csókcsatába kezdtünk bele.

-Halihóóóó!-hallottam meg hirtelen Eun hangját.-Ti meg mit csináltok?

-Őőőőőőő...Hát mi semmi különöset.-pirultam el és csak mosolyogtam rá.

-Gratula V. Csak keményen.-kacsintott V-re Jimin.

1 óra elteltével végeztek a fiúk és gyorsan visszaöltöztek, majd elindultunk hazafele. Már késő volt, majdnem 10 óra. Mivel nagyon fáradt voltam elaludtam a kocsiba. Arra keltem fel, hogy Suga a hajammal játszik. Kimásztam a kocsiból, nagy nehezen felmentem a szobámba és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba.

8. fejezet

Pár óra múlva felkelt MiHi.

-Jól vagy? Hozzak neked valamit?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Köszi, jól vagyok. Nem kell semmi köszönöm.-válaszolt kedvesen MiHi.

-Bocsi Kookie viselkedéséért. Általában így szokott viselkedni, de amúgy nagyon kedves és érzékeny. Kérlek nézd el most ezt neki.-néztem rá bocsánatkérően.

-Semmi baj. Neki elnézem, hisz ő a kedvencem a BTS-ből. Bármit megtettem volna azért, hogy találkozzak vele. És most valóra vált.-mosolygott rám.

Közben a fiúk szépen sorjában jöttek be az ajtón.

-Hazaértünk a próbáról!!-ordította V.

-Halkabban is mondhatod ám. Itt ülök tőled 5 lépésre.-mondtam neki miközben a fülemet dörzsöltem.

-Ja, bocsi. Nem vettem észre, hogy itt vagytok.-mondta és elnevette magát.

Közben Kookie is betoppant az ajtón és huncutul MiHi-re kacsintott. Természetesen ezt én észrevettem.

-Kérlek kérj bocsánatot MiHi-től.-néztem rá komolyan.

-Nem tudom, hogy miért kéne bocsánatot kérnem. Hisz semmit nem csináltam.-nevette el magát.

-Most ne viccelődj kérlek.-mondtam neki komolyan.-Kicsit sokkoló volt szegénynek első találkozásra, hogy ilyeneket mondasz.

-Jól van na!-válaszolt kicsit nyávogva.-Bocsi. Nem akartalak nagyon megijeszteni.

-Semmi baj. Örülök, hogy egyáltalán találkozhattam veled.-mosolygott MiHi kedvesen.

Mindeközben a lányok is lejöttek.

-Van egy ötletem, hogy mit csináljunk.-mondta Sook.

-Naaa? Mit találtál ki?-kérdezte kíváncsian RapMon.

-Arra gondoltam, hogy a fiúk énekelhetnének valamit MiHi-nek. Mivel ő is imád titeket, ezért ha már itt van, akkor mutassátok meg neki az egyik számotokat élőben a stúdióba.-mondta el nekünk ötletét izgatottan Sook.

-Felőlem oké. Hisz nem mindennap találkozhat velünk.-mosolygott Hopie.

A többiek is egyetértettek az ötlettel és elindultak a stúdió felé. MiHi boldogan követte a lányokat. Én is elindultam utánuk, de Min apuja megállított, hogy beszélni szeretne velem.

-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a fiúkkal lenne egy közös számotok?.nézett rám kíváncsian, hogy mit fogok válaszolni.

-És ha ki lenne adva a szám, akkor mit mondanánk? Kik vagyunk? Csak úgy nem lehetne egy számot csinálni velük nem?-mondtam neki.

-Igazad van. Erre nem is gondoltam eddig. Pedig már meg is írtam nektek a közös számot.-nézett rám csalódottan.

-Amúgy nekem tetszik az ötlet. Csak valamit ki kéne találni, hogy hogy lehetne kiadni a számot. Mert gondolom ez is eszedbe jutott, hogy ki legyen majd adva?!-mosolyogtam rá.

-Igen, ez eszembe jutott. Most azon fogok gondolkozni, hogy hogy oldjuk meg ezt a problémát.-nézett maga elé, majd elindult a szobája felé gondolkozni.

Amikor a stúdióhoz értem éppen a Just One Day-t énekelték a fiúk. Én az ajtóba megálltam és úgy néztem őket. MiHi egész végig mosolyogva ült és alig vette le a szemét Kookie-ról. Kb. fél órát voltunk a stúdióba, miután Jin-nek ötlete támadt.

-Ha már mindannyian szeretitek a számainkat, akkor biztos tudjátok a szöveget is. Mi lenne, ha énekelnétek velünk.-tette fel a kérdést.

A lányok boldogan beszálltak, MiHi szinte rohant a fiúk mellé. Nekem nem volt kedvem zavarni őket, ezért felmentem az emeletre. Eszembe jutott, hogy előző nap Jimin-nél nagyon nagy kupi volt. Kitaláltam, hogy rendet rakok nála. Mikor végeztem nem tudtam, hogy mit csináljak, így körbenéztem a többiek szobájába. Mivel náluk is elég nagy kupi volt, így rendet raktam. Amikor végeztem lementem megnézni a többieket, hogy mit csinálnak. Hallottam már a lépcsőn, hogy beszélgetnek és nevetgélnek. Bementem Hyun-hoz a szobájába, hogy megkérjem arra, hogy segítsen vacsorát főzni. Amíg ő elkészült én lementem a konyhába és próbáltam kitalálni, hogy mit főzzünk.

-Na hugi, tudod, hogy mit főzzünk?-kérdezte kedvesen Hyun.

-Még nem tudom. Reménykedtem, hogy neked lesz valami ötleted.-néztem rá csalódottan.

-Van egy ötletem. Mi lenne, ha Szecsuani csípős mártásos csirkét csinálnánk, hozzá meg rizst?-kérdeztem izgatottan.

-Szerintem az nagyon jó lesz.-mosolygott rám Hyun.

Amíg ő kivette a hűtőből a zöldségeket én előkerestem a rizst és a fűszereket. Elővettem egy edényt a rizsnek és feltettem főni. Addig Hyun megpucolta és összevágta a zöldségeket.

-Légyszi, légysziiiiiii. Tegyél bele bambuszt is. Attól sokkal finomabb lesz.-néztem rá nagy boci szemekkel.

-Oké, oké. Csak ne nézz rám ekkora szemekkel.-mondta és elindult a hűtőhőz, hogy a bambuszt is kivegye.

Én gyorsan összevágtam a csirkét és megpirítottam. Utána hozzáadtam a zöldségeket és hagytam egy kicsit pirulni. Végül egy kis vizet és a fűszereket hozzáadtam. Miközben pirult a hús és a zöldség a fűszerekkel és a rizs is főtt, addig Hyun megkérdezett tőlem valamit.

-Te is szereted Jimin-t legalább annyira, mint ő téged?-nézett rám kíváncsian.

-Honnan tudod, hogy ő hogy szeret engem?-kérdeztem tőle érdeklődve.-Igen, szeretem. Még soha senkit nem szerettem ennyire. És ezt te is tudod. Bármit megtettem volna, hogy csak egyszer találkozhassak vele. Ez viszont maga a mennyország.-mosolyogtam rá.

-Igen, nagyon jól tudom, hogy szereted. És hogy bármit megtettél volna, hogy találkozzatok. De remélem, hogy nem fog csalódást okozni neked, mert azt nem szeretném.-mosolygott rám és megölelt.

-Megnyugodhatsz, mert nem fog megbántani. És ezt tegnap be is bizonyította.-öleltem vissza és egy puszit adtam az arcára.

Pár perc múlva kész is volt a kaja. Megkértem Hyun-t, hogy amíg én szólok a többieknek, ő terítsen meg az asztalon.

-Skacok! Irány az ebédlő. Kész van a vacsora. Aki 5 perc múlva nincs az asztalánál, az nem kap vacsit.-kacsintottam rájuk és már indultam volna vissza segíteni a nővéremnek, amikor a fiúk hangját meghallottam.

-Milyen vacsiról van szó?-kérdezte kíváncsian V.

-Nemrég csináltuk Hyun-nal, amíg ti itt voltatok bent.

-Akkor már megyünk is.-mondta vidáman RapMon és már futott is ki a stúdióból.

Amikor kiértem az ebédlőbe már mindenki leült és várta, hogy behozzuk a kaját. Az asztalnál az ülésrend úgy nézett ki: Jin mellett RapMon, mellette Hyun. Hyun mellett Sook és MiHi. MiHi mellett Kookie és V. Mellette Min és Jimin. Jimin foglalta nekem a helyet. Mellém pedig Hopie és Suga ült. Suga mellé pedig Min apuja ült be.

-Jó illata van.-mosolygott rám Jin.

Miután mindenki szedett magának olyan csönd lett, hogy az utcán sétáló emberek lépését is lehetett hallani. 10 perc alatt elfogyott az egész kaja.

-Hát ez nagyon jó volt. Máskor is csinálhatnál ilyet.-nézett rám kedvesen Suga.

-Rendben, megígérem, hogy fogok még csinálni.-mosolyogtam rám.

Ezután mindenki elvonult a szobájába pihenni. Kíváncsi voltam, hogy mikor tűnik fel nekik a nagy rend. Gyorsan elmosogattam, közben hallottam, hogy valaki lerohan a lépcsőn. Egyszer csak valaki hátulról megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Először nagyon megijedtem, de aztán tudtam, hogy Jimin az.

-Mikor raktál te rendet a szobámba?-kérdezte kedvesen.

-Nem tudom, hogy te miről beszélsz. Én nem raktam rendet senkinél.-mosolyogtam rá.

Közben minden fiú kiordított a szobájából, szinte egyszerre.-Kösziii Eun. Nagyon aranyos vagy.

-Szóval mikor is csináltad?

-Amikor ti a stúdióba énekeltetek. Én unatkoztam és gondoltam, hogy akkor rendet rakok nálatok.

-Köszönöm. Nagyon aranyos vagy.-ölelt meg még egyszer és elindult a szobája felé.

Amikor végeztem a mosogatással felmentem a szobámba a pizsamámért és elindultam a fürdőszobába. Amikor nyúltam a kilincshez, hogy bemegyek, hirtelen kinyílt az ajtó. Annyira megijedtem, hogy hátraugrottam az ajtótól. Jimin lépett ki a fürdőből vizesen, maga köré tekerve a törölközőjét. Éreztem, hogy elpirulok. Hirtelen annyira zavarba jöttem, hogy megszédültem.

-Jól vagy?-lépett oda hirtelen Jimin.

-Igen, jól vagyok. Csak hirtelen zavarba jöttem és megszédültem.-mosolyogtam rá.

-Neked nem kellene zavarba jönnöd tőlem.-kacsintott rám huncutul.

-Nem tehetek róla. Túl jól nézel ki.-mosolyogtam rá és bementem a fürdőbe.

Zuhanyzás közben max. hangerőn ment a zene és közben énekeltem. Negyed óra fürdés után végre kimásztam a kádból és miután felöltöztem elindultam a szobám felé. Még benéztem a lányokhoz és MiHi-től is elköszöntem. Min felajánlotta, hogy MiHi aludhat nála. Amikor befeküdtem az ágyamba kicsit forgolódtam, aztán mély álomba merültem.

7. fejezet

Másnap reggel boldogan keltem fel. Az első dolgom most az volt, hogy megnézzem a lányokat, hogy fent vannak-e. Szerencsére már fent voltak és készülődtek. Hamar elkészültünk és indulhattunk is a suliba. A lányok előre mentek. Én még beszéltem Hyun-nal, hogy próbáljon meg vigyázni a fiúkkal, nehogy valami baromságot csináljanak vele. Mondta, hogy vigyázni fog és rendet tart köztük, amíg vissza nem érünk. Már indultam volna a lányok után, hogy el ne késsek, amikor valaki megfogta a kezemet hátulról. Megfordultam és Jimin volt ott.

-Kérlek vigyázz magadra a suliba. És ha hazaértetek, akkor gyere be a szobámba, mert beszélni szeretnék veled.-mondta kicsit bánatosan.

-Rendben.-mosolyogtam rá és megöleltem.

Futottam a lányok után-már amennyire egy magassarkúba lehet. A suli sarkán összefutottunk MiHi-vel és EunJi-vel. Egész nap a lányokkal voltunk. Csak Sook nem volt ott velünk. Ő majdnem egész nap Sehun-nal volt és beszélgettek. Mielőtt bementünk volna ének órára elkezdtem egy kicsit izgulni, hogy a többiek hangjához képest a mi hangunk mennyire lesz jó.

-Nem kell izgulnod, biztos nagyon jó hangotok van.-nyugtatott meg MiHi.

-Remélem, hogy igazad van.-mosolyogtam rá.

Bementünk a terembe és MiHi mellé leültem. Mellém Min ült, mellé pedig Sook és Sehun. EunJi pedig MiHi másik oldalán ült. A tanárnő amikor bejött kedvesen üdvözölt és azt mondta, hogy ha be tudunk csatlakozni az éneklésbe, akkor csak nyugodtan, De az se baj, ha nem énekelünk még az első pár órán. Nagyon szimpatikus volt Min-nek és nekem. Amikor vége volt az utolsó órának megpróbáltam sietni haza, mert nem tudtam, hogy Jimin mit szeretne megbeszélni velem. Egész nap ezen gondolkoztam. Benyitottam az ajtón és Hyun a konyhából kiáltott nekem, hogy menjek be. A lányok addig beszámolót tartott a fiúknak.

-Mi az Hyun? Mi történt?-kérdeztem kíváncsian.

-Sikerült rendet tartanom a fiúk között, de nem tudom, hogy Jimin-nek mi a baja, mert egész nap alig láttam.-mondta kissé zaklatottan.-Úgy gondoltam, hogy te talán tudsz vele beszélni róla. Felmennél hozzá és beszélnétek?

-Nekem még reggel mondta, hogy suli után szeretne velem beszélni. De nem tudom, hogy miről.-vallottam be neki.

Gyorsan felrohantam. Izgultam, hogy mi lehet vele, ezért nem foglalkoztam azzal, hogy még a sulis egyenruhám van rajtam. Bekopogtam hozzá.-Jimin. Én vagyok az Eun. Bemehetek?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Csak te vagy itt?-kíváncsiskodott.

-Igen, csak én. A többiek mind lent vannak a nappaliban.-nyugtattam meg.

-Akkor gyere be.

Kinyitottam az ajtót és gyorsan bementem. Amikor beléptem egy tipikus fiú szobát láttam magam előtt. A ruhák nagyja a földön volt szétdobálva. De most nem ez foglalkoztatott a leginkább, hogy mekkora rend van. Hanem az, hogy mi van Jimin-nel. Az ágyán ült lehajtott fejjel. Leültem mellé és megöleltem.

-Mi történt? Miről szeretnél beszélni velem?-kérdeztem tőle, hogy megszakítsam a kínos csendet.

-Rájöttem valamire és egész nap azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el ezt neked.-válaszolt rá.

-És már tudod, hogy hogy mondjad el?-kérdeztem kíváncsian.

-Igen, nagyjából. De nagyon nehéz lesz elmondani neked.

Pár percig csendben ültünk egymás mellett. Éppen amikor rákérdeztem volna, hogy mikor mondja el megszólalt.

-Nagy nehezen, de elkezdem elmondani. Csak annyira kérlek, hogy hallgass végig és amikor befejeztem a mondandómat akkor szólalj meg.-mondta határozottan.

-Rendben. Csöndben maradok.-mosolyogtam rá biztatóan és vártam, hogy elkezdje.

-Amikor megtudtuk, hogy Min apuja lesz az új menedzserünk kíváncsiak voltunk rá, hogy mennyire fogunk kijönni vele. Aztán kijött hozzánk pár napra, hogy egy kicsit ismerkedjünk és mondta, hogy a lánya, Min imád minket. És van még 2 barátnője, akik szintúgy imádnak minket.-kicsit csendben maradt, hogy erőt vegyen magán a folytatáshoz.-Megkérdezte, hogy mit szólnánk ahhoz, ha ti is kijönnétek vele együtt és itt laknátok. Mi azt mondtuk, hogy nem zavarna, ha kijönnétek. Aztán mutatott rólatok képet és amikor megláttalak nagyon megtetszettél és beléd szerettem. Alig vártam, hogy a reptérre menjünk és találkozzak veled. Amíg nem jöttetek ki egy csomószor gondolkoztam azon, hogy írok neked üzenetet, de aztán mindig valamivel lebeszéltem magam róla. Amikor megérkeztetek a repülővel és megláttalak már biztos voltam abban, hogy veled szeretnék lenni. Mikor az ajtó előtt megkérdeztem, hogy eljössz-e velem sétálni este nagyon izgultam, hogy mit válaszolsz. Aztán amikor azt mondtad, hogy eljössz felrohantam a szobámba és örömömben elkezdtem ugrálni. Alig vártam, hogy találkozzunk este és beszélhessek veled. Amikor elmentél fürdeni és én benyitottam igazából nem tudtam, hogy mit akarok csinálni. Azért mentem ki szinte rögtön, hogy ne gondolj bolondnak.-pár percig csendben volt és csak nézett rám-Nem vártam akkor, hogy utánam jössz és kérdőre vonsz. Akkor csak úgy egy hirtelen erő vezérelt és azért csókoltalak meg. Aznap este szinte semmit nem aludtam, annyira boldog voltam, hogy megtettem. Az a csók óta folyamatosan te jársz az eszembe és mindig veled akarok lenni. Nem tudlak kiverni a fejemből. Tegnap este jöttem rá, hogy igazából én...én...én...-annyira izgult, hogy egy ideig csak maga elé meredt és nem szólt egy szót se-Én rájöttem, hogy SZERETLEK. Azóta, hogy megláttalak azon a képen és hogy személyesen láttalak. Az a csók volt az, ami igazán rádöbbentett arra, hogy mennyire szeretlek. És tudni szeretném, hogy te hogy érzel irántam?! Hogy van-e értelme arra várnom, hogy a barátnőm legyél és együtt legyünk.-nézett rám nagy szemekkel és izgult amiatt, hogy mit fogok válaszolni.

Én mindeközben annyira meghatódtam attól, amit mondott, hogy elkezdtem sírni.

-Még sose mondott nekem senki ilyen kedves és megható dolgot.-szipogtam mosolyogva-Örülök, hogy elmondtad ezt nekem. Amikor Min mutatott tőletek számokat és megnéztem hozzá a klippeket, eleinte Jin volt az a ki tetszett. De aztán kis idő múlva rájöttem, hogy te sokkal jobban tetszel. Minden videóba téged néztelek. Egy csomó képet letöltöttem rólad, szinte már betegesen sokat. Folyamatosan rólad beszéltem Min-nek és Sook-nak. Amikor otthon voltam mindig rád gondoltam és arra, hogy milyen jó lenne veled lenni. Esténként veled álmodtam. Aztán amikor egyik reggel Min azzal fogadott, hogy az apukája lett az új menedzseretek és kijövünk alig hittem el. Azt vártam, hogy találkozzak veletek, de leginkább veled életünk első BTS koncertjén. De amikor a reptéren megtudtuk, hogy hozzátok költözünk nagyon boldog voltam. Amikor elmentem veled sétálni azt se tudtam, hogy mit mondjak neked és hogy viselkedjek annyira zavarban voltam. Mikor zuhanyzás közben beléptél meg se tudtam szólalni. Aztán nem tudtam, hogy mit csináljak és ezért inkább utánad rohantam, hogy kérdőre vonjalak. A csók után én se tudtam aludni és vissza kellett fognom magam, hogy ne sikítozzak.-kicsit gondolkoznom kellett, hogy mit mondjak neki, aztán folytattam-Aznap este jöttem rá igazán, hogy szeretlek téged, jobban mint azt addig gondoltam volna. És hogy tudd, én is szeretlek.-mosolyogtam rá kedvesen-Volt értelme erre várnod és még van is értelme rá várni. Mert szívesen lennék együtt veled.

-Komolyan mondod ezt?-nézett rám nagy szemekkel teljesen ledöbbenve.

-Igen, teljesen komolyan mondom.-válaszoltam neki.

Annyira ledöbbent ezen, hogy tátott szájjal ült le mellém az ágyon.

-Tudod, hogy már mióta szerettem volna így melletted ülni és kimondani, hogy szeretlek?

-Tudom, de én még jobban.-nézett rám kedvesen.

Odahúzott magához és szorosan megölelt, majd a fülembe súgta.-SZERETLEK és azt szeretném, hogy velem maradj örökre. Ránéztem és csak bólogattam.-Veled maradok ameddig csak akarod.

Pár percig még szorosan öleltük egymást majd egy kicsit eltolt magától és megcsókolt. De nem csak egy sima csók volt ez. Éreztem, hogy ezt a csókot szenvedélyesen adta nekem. Kis idő múlva lementünk a többiekhez vacsorázni. Evés közben mindenki beszélt mindenkivel. Közben Min apuja is hazaért a munkából. Amikor végeztünk Hyun elvállalta a mosogatást. Kimentem segíteni neki és közben beszélgettünk.

-Na? Sikerült beszélned Jimin-nel?-kérdezte kíváncsian.

-Igen, sikerült. Megtudtam, hogy miért volt ma fent egész végig és hogy mit akart megbeszélni velem.

-És mi volt az oka? Miről beszéltetek?-kíváncsiskodott tovább.

-Tegnap este rájött valamire és egész nap azon gondolkozott, hogy hogy mondja ezt el nekem. Amire rájött az az volt, hogy mennyire szeret engem.

-De aranyos.-nézett rám nagy szemekkel mosolyogva Hyun.

Miután végeztünk a mosogatással félrehívtam Min apuját, hogy beszéljek vele.

-Az osztályból van egy lány, akivel nagyon jóba lettem.-kezdtem bele a mondandómba.-És azt szeretném megkérdezni, hogy holnap suli után átjöhet és itt aludhat nálunk.

-Ha az ő szülei megengedik, akkor igen. De időbe feküdjetek majd le aludni, hogy másnap eltudjatok menni suliba.-mosolygott rám.

-Rendben, köszönöm.-néztem rá kedvesen és megöleltem.

Felfutottam a szobámba és felhívtam MiHi-t, hogy lenne-e kedve átjönni hozzánk suli után. Gyorsan megkérdezte a szüleit, hogy átjöhet-e. Megengedték neki.

Reggel boldogan keltem fel. Mint az elmúlt 2 napban, most is a suli előtt találkoztunk MiHi-vel és EunJi-vel. Hamar elment a mai nap. Amikor mentünk hazafele arról beszéltünk, hogy milyen bandákat szeretünk. MiHi mondta, hogy imádja a BTS-t és JungKook a kedvence.

-Bármit megtennék azért, hogy találkozzak vele.-mondta mosolyogva.

Én csak néztem a lányokra és ők is arra gondoltak, amire én. Hagytuk, had lepődjön meg azon, hogy a fiúkkal lakunk. Benyitottam az ajtón és körülnéztem, hogy a fiúk lent vannak-e a nappaliba. Szerencsére senki nem volt ott. Hallottam, hogy a stúdióba vannak és gyakorolnak.

-Ti vigyétek be MiHi-t a konyhába, addig én kihozom a fiúkat. Kíváncsi vagyok majd a reakciójára, amikor meglátja őket.-mosolyogtam és elindultam a fiúkhoz.

-Sziasztok! Lenne egy kérésem. Csendben gyertek utánam és ne kérdezzétek, hogy miért.-mondtam nekik gyorsan.

-Szia Eun!-köszöntek kórusban a fiúk.

-Muszáj most mennünk?-érdeklődött Kooki.

-Igen, de maradjatok csöndben.

Közben Jimin odajött hozzám és köszönés képen adott egy puszit és megölelt. Kivittem őket a nappaliba és megkértem őket, hogy üljenek le és ne beszéljenek. Bementem a lányokért és megkértem MiHi-t, hogy csukja be a szemét és csak akkor nyissa ki, ha szólunk neki. Leültettem őt a fiúkkal szemben.

-MiHi! Bemutatjuk neked a lakótársainkat. Kinyithatod a szemed.-mondtam neki kedvesen.

Amikor meglátta a fiúkat elkezdett sikítozni örömében és a nyakunkba ugrott.

-Jézusooooom! Alig hiszem el. Ti komolyan velük laktok együtt?-kérdezte boldogan.

-Igen, komolyan.

A fiúk meghajoltak és egyesével kezet fogtak MiHi-vel. Kookie még kezet is csókolt neki és egy huncut mosoly ült az arcára.

-Szóval te vagy az a csini lány, akiről beszéltek egyik nap a lányok.-jelentette ki Kookie.

MiHi hirtelen azt se tudta, hogy mit csináljon, annyira zavarba jött.

-Kookie??? muszáj volt ezt?-teremtette le Min.

-Igazuk volt a lányoknak, te egy igazi bombázó vagy.-bókolt Kookie huncutul.

Ebben a pillanatban MiHi nem bírta tovább és elájult.

-Hozzám nyugodtan felhozhatjátok az ágyba, majd én gondját viselem.-kacsintott Kookie.

-Inkább nem. Majd itt lent marad a nappaliba. Te meg ne nyúlj hozzá.-mondta Sook.

Szereplők

EunHwa- a történet mesélője

Szeret zenét hallgatni, énekelni, olvasni és

táncolni. 17 éves, félig koreai származású,
könnyen szerez új barátokat.

Ha ismeretlenek között van, akkor csendes,

visszahúzódó. Szeret viccelődni, a barátaival

baromkodni. Mindenki azt hiszi róla, hogy

egy törékeny lány, közbe nem. Nagyon is

magabiztos. Néha persze nagyon érzékeny

és könnyen megharagszik. Ha rossz kedve

van zenét hallgat és a friss levegőn van. Ilyenkor

mindenki békén hagyja. Beceneve: Eun

Min Young-legjobb barátnőm

Magabiztos lány, kimondja a véleményét. 17 éves,
félig koreai származású, barátkozós típus. 
Szeret énekelni, táncolni. Imád

viccelődni, másokat megtréfálni. Vannak napjai

amikor nagyon magába fordul és csak EunHwa az

aki kicsit fel tudja vidítani. Sokat szokott beszélgetni

és hülyülni EunHwa-val.

Sook-barátnőm

Szókimondó lány, ha valakivel valami baja van,

akkor azt gondolkodás nélkül közli az illetővel.

Imád táncolni és rajzolni. 17 éves, 
félig koreai származású, ha valakit

megszeret, akkor azt sose bántja meg. Nagyon

szereti a családját és a barátait. Szabadidejét

szereti zenehallgatással tölteni vagy azzal, hogy

a barátaival van.

MiHi-sulis barátnőnk, EunJi legjobb barátnője

Társaságkedvelő, vicces, néha flegma, és nagyszájú.

Sok rosszaságot csinál, viccesen nevet. Szeret táncolni,

barátaival beszélgetni és hülyülni.17 éves, de sokan nem

nézik ki belőle, mert már olyan érett. Ha teheti, akkor a

barátaival van és baromkodós képeket csinál velük.

EunJi- koreai barátnőnk, MiHi legjobb barátnője

18 éves, szeret viccet csinálni magából.

Nagy a szája, megmondja a véleményét.

Szereti a rockot és a tetkókat. Gyorsan

szerez magának új barátokat.

Beceneve: JiJi

Hyun-EunHwa nővére

21 éves, csendes típus, nem szereti

felhívni magára a figyelmet.

Szeret olvasni, táncolni és rajzolni.

Sokat van a barátaival. Ha van egy kis

szabadideje és épp nem a barátaival

van, akkor szeret a húgával baromkodni.

Mr. Young- Min apukája, a BTS új menedzsere

Csendes típus, családszerető. Imádja

lányát Min-t, de EunHwa-t és Sook-ot

is lányaként szereti. Imád a zenével

foglalkozni. Ha van egy kis szabadideje

szeret a fiúkkal leni, mert ők nem csak

felvidítják, hanem egy kis energiát is

adnak neki.

Jimin- BTS tagja

20 éves, szeret viccelődni, sokat mosolyog. Szinte mindig

jó kedve van. A csapatba ő beszél a legtöbbet, mindenkit

ő szokott megviccelni V-vel. A csapatból V-vel és J-Hope-val

van együtt a legtöbbet. Imád táncolni és énekelni. Ha rossz

kedve van, akkor zenét hallgat és kitáncolja magából az

érzéseit. Szabadidejében vagy alszik, vagy a barátaival van.

Ha valakit megszeret, akkor szeret azzal minél többet együtt lenni.

Beceneve: Jiminnie

V- BTS tagja

20 éves, imád viccelődni másokkal.

Lehetetlen elképzelni róla, hogy valaha

is rossz kedve van. Jimin-nel szokott a legtöbbet

hülyéskedni. A csapatba legtöbbet Jimin-nel és

JungKook-kal van. Szeret táncolni és énekelni.

Szabadidejében zenét hallgat és a barátaival van.

Beceneve: TaeTae

JungKook- BTS tagja

18 éves, ő a legfiatalabb a bandában.

Szeret V-vel és Jimin-nel baromkodni és

megviccelni a többieket. Amikor van egy kis

szabadideje alszik vagy a fiúkkal van. Szeret

táncolni. A bandából mindenki szereti.

Beceneve: Kookie

Jin- BTS tagja

22 éves, ő a legidősebb a bandában.

Imád a konyhában sütni-főzni. Ő a fiúk

„anyukája”. Sokat van együtt RapMon-nal.

A táncolás nem az erőssége, de azért szereti

táncolni. Ha a fiúknak van valami olyan dolog,

amiről nem szeretnek beszélni, akkor hozzá

mennek oda, mert ő mindenkit megért.

J-Hope-BTS tagja

20 éves, sokat szeret baromkodni. A legtöbbet

Jimin-nel van együtt. Szeret táncolni, a többieket

megviccelni. Szabadidejében Jimin-nel találják ki,

hogy milyen baromságot fognak legközelebb csinálni.

Becenevei: J-Horse, Hopie

Suga- BTS tagja

21 éves, Jin után a második legidősebb a bandában.

Sokat van együtt J-Hope-val, RapMon-nal és V-vel.

Szabadidejében zenét hallgat és dalokat ír. Szeret a

fiúkkal elmenni egy kicsit lazulni és baromkodni.

Rap Monster-BTS tagja

20 éves, szeret együtt lenni Suga-val

és Jin-nel. Ő se tud annyira jól táncolni, mint

Jin ezért sokan úgy becézik, hogy „Dance Monster”.

További becenév: RapMon

Szabadidejében zenét hallgat. Ő is szeret a fiúkkal baromkodni.