18. fejezet

Az ajtó előtt álltam és azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el a történteket a többieknek.
-Naaaa? Mi történt MiHi és Kookie között?-tette fel elsőnek a kérdést Suga.
-Majd mindjárt mondom, csak még egy kicsit emésztenem kell azokat, amiket MiHi mondott.-ültem le Min mellé a földre.
-Ennyire durva?-csodálkozott tátott szájjal V.
-Háát, lehet csak nekem durva.-néztem rájuk.-Majd ha nektek elmondom a történteket, akkor utána valakinek kéne beszélnie Kookie-val, hogy kérjen bocsánatot MiHi-től.
-Majd én beszélek vele.-ajánlotta fel Jin.-Hisz én vagyok a legidősebb.
-Rendben.-helyeseltünk mindannyian.
-Szóval...-kezdtem bele.-MiHi felment beszélni Kookie-val és megtudta, hogy zavarja, hogy nen beszélnek. Megbeszélték, hogy nyugodtan odamehetnek egymáshoz beszélni. Ezután Kookie leteperte MiHi-t és elkezdte a pólóját feltolni. MiHi az ajtóhoz ment, de Kookie a falhoz tolta. Ennek következtében Kookie kapott egy pofont. És a többit meg láttátok.-fejeztem be.
Mindenki tátott szájjal ült és alig hitték el, hogy ez megtörtént.
-Most csak viccelsz ugye?-kérdezte Hopie.
-Sajnos nem.-ráztam meg a fejem.
-Na én akkor megyek is beszélni vele.-pattant fel Jin.

*Jin szemszögéből*

Szép lassan felmentem JungKook szobájához és közben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. Parancsoljak rá, hogy hívja fel MiHi-t? Vagy kedvesen beszéljem meg vele a történteket és akkor magától hívja fel? Fogalmam se volt, hogy melyik legyen. Bekopogtam az ajtón.
-Ki az?-hallottam meg JungKook hangját.
-Jin vagyok. Bemehetek?
-Gyere.-válaszolta.
Alig hittem el, hogy csak így simán beenged. Óvatosan benyitottam és odamentem hozzá.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Hát akkor nem kezdem az elejétől, hanem a lényegre térek. Hívd fel és kérj tőle bocsánatot.
-Mégis kitől?-kérdezte kíváncsian.
-Ne játszd a hülyét. Tudod jól, hogy MiHi-ről van szó.-néztem rá komolyan.
-Úgy se veszi fel a telefont.
-Miből gondolod? Meg se próbáltad.
-Fölösleges lenne.
Idegesen felálltam mellőle és megkerestem a telefonját. A kezébe nyomtam, de már úgy, hogy MiHi-t hívta.
-Most miért kellett ez?
-Csak kérj tőle bocsánatot.
Egyszercsak MiHi beleszólt a telefonba.

*JungKook szemszögéből*

Hallottam, ahogy MiHi beleszólt a telefonba.

-Igen? Mit akarsz?
-Szia. Csak...én csak azt akartam mondani...!
-Hallgatlak.
-Csak bocsánatot akartam kérni a mai viselkedésem miatt. Sajnálom!
-Ha azt hiszed, hogy ennyitől megenyhülök és úgy teszek, mintha semmi nem történt volna, akkor nagyon tévedsz!-válaszolt kicsit ingerülten MiHi és már készült letenni a telefont.
-Sejtettem, hogy nem fog könnyen megbocsájtani, épp ezért arra kérlek, hogy fél óra múlva találkozunk a parkba.
-Rendben.-egyezett bele.
-Akkor ott találkozunk. Szia.
-Szia.

Kicsit izgultam, hogy mi fog történni.
-Most örülsz? Találkozunk.
-Persze, hogy örülök. De ne szúrd el ha lehet.-mosolygott Jin.

*Min szemszögéből*

-Na, mit sikerült intézned Kookie-val?
-Hát, felhívta és megbeszélték, hogy fél óra múlva találkoznak a parkban.-ült le a fotelba Jin.
-Ez komoly?-csodálkoztam.-Remélem nem fogja elszúrni.
-Én is remélem.-bólogatott Eun együttértően.
5 perc múlva Kookie rohant le a lépcsőn. Épp a cipőjét vette, amikor megszólalt.
-Ha lehet kérnem, akkor ne gyertek utánam. Egyedül is menni fog.
-Nem is terveztük, hogy utánad megyünk.-mondta Hopie.
-Én meg azt szeretném kérni, hogy ne szúrd el a beszélgetést. Tudom, hogy tetszik neked, épp ezért kérem.-mosolyogtam rá.
-Rendben. Majd jövök.
Ezzel ki is ment az ajtón. Izgultunk, hogy mi fog történni. Én kimentem a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Hallottam, hogy valaki utánan jött. Hátrafordultam és V volt az. Huncut mosollyal az arcán nekidőlt a falnak.
-Min mosolyogsz?-nevettem el magam.
-Pont Min-en.-nevetett ő is.
-Na de most komolyan?!
-Olyan szép vagy. És arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétállni kettesben.
-Ez egy remek ötlet.
Közelebb jött hozzám és óvatosan megcsókolt. Én erre a tettére úgy reagáltam, hogy a kezemet átkulcsoltam a nyakán és a lábaimat összefontam a derekán. Úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy majom.
-Te kis majmom.-mosolygott rám aranyosan.-Most szépen felviszlek a szobádba, hogy át tudjál öltözni és indulhassunk sétállni.
-El fogsz bírni?
-Persze.
Kimentünk- vagy inkább ő ment ki én meg csak lógtan- a nappaliba és mindenki szeme ránk szegeződött. V úgy tett, mintha ez teljesen természetes lenne és felvitt a lépcsőn. Bevitt a szobámba és készült volna letenni, de én nem engedten el. Ő erre fogta magát és az ágyra dőlt velem együtt. Fölém hajolt és elkezdett csókolgatni. Olyan régóta vártam, hogy ez megtörténjen velem, hogy nem akartam, hogy vége legyen. De V egyszercsak felpattantam és az ajtó felé indult.
-Gyorsan öltözz fel és lent találkozunk.
Miután kiment az ajtón, én visszadőltem az ágyra és szétterültem rajta. Nagy nehezen a szekrényemhez mentem és felöltöztem. Lesiettem a lépcsőn és felvettem a cipőmet.
-Te meg hova mész?-érdeklődött Eun.
-V-vel elmegyünk sétállni. Ti addig nehogy felgyújtsátok a házat.
-Mi aztán nem fogjuk. Miből gondolod, hogy felgyújtjuk?-nevetett Suga.
-Csak tudom, hogy képesek vagytok rá.
Közben V is lejött és nevetett rajtunk, hogy hogy veszekszünk. Kimentünk az ajtón és kíváncsian ránéztem.
-Mi az?-kérdezte V kedvesen.
-Hova megyünk?
-Elmehetnénk a patakhoz, ami nemmessze van innen.
-Arra a patakra gondolsz, ami 1 órányira van innen?
-Uhum.-mosolygott.-Vagy máshova akarsz menni?
-Nem, jó lesz a patak.
Elkezdtünk sétállni és közben V meg fogta a kezemet. Az ujjaink összekulcsolódtak. Közelebb húzódtam hozzá és a másik kezemmel szorosan átkaroltam. Amíg sétálltunk régi emlékeinkről beszélgettünk. Jökat nevettünk egy-egy emléken. Másfél óra múlva a patakhoz értünk. Elállt a szavam, olyan szép volt.
-Na, hogy tetszik?-érdeklődött V
-Gyönyörű. Ennél szebbet még talán soha nem láttam.-álltam mellette tátott szájjal.
-Én már láttam szebbet.
-Tényleg? És hol?
-Igen, tényleg. Nap mint nap látom és most is itt áll mellettem.
Amint ezeket a szavakat kimondta én fülig vörösödtem.
-Annyira édes vagy, amikor zavarba jössz.-mosolygott rám, miközbe óvatosan megfogta az arcomat.
-Te meg akkor vagy édes, amikor bókolsz nekem.-pusziltam meg a homlokát.
Jó érzés volt végre kettesben lenni vele. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak.

*JungKook szemszögéből*

Szinte futottam otthonról a parkba. Alig tudtam összeszedni a gondolataimat. Tudtam, hogy nagyon megbántottam MiHi-t, de nem tudtam hogy megmagyarázni neki a történteket. Már 10 perce mászkáltam fel-alá az egyik pad előtt, amikor meghallottam a hangját.
-Szia.
-Szia MiHi.
-Sétálljunk vagy üljünk le?-kérdezte.
-Inkább sétálljunk, mert most nem bírnék egy helyben ülni.
-Rendben.-indult el felém.
Egymás mellett sétáltunk egy ideig.
-Na jó inkább belekezdek.
-Hallgatlak.
-Szóval...Bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy letepertelek. Hidd el, nem akartam. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Én nem akartalak megbántani. Amióta a koncerten megcsókoltalak, arra vártam, hogy megint megtehessem. Folyton rád gondoltam. Mert én sze...sze..szeretlek!-felyeztem be mondandómat a nagy vallomással.
MiHi hirtelen megtorpant és egyenesen rám meredt könnyes szemekkel.
-Légyszi csak nehogy sírj.
-Nem fogok. Csak ledöbbentem.
-Akkor ülj le egy kicsit, mielőtt még elájulsz.
Gyorsan leült a padra és a fejét lehajtotta. 5 percen keresztül meredt maga elé. Féltem, hogy mit fog mondani. De leginkább a szeretlek részre.
-Ugye tudod, hogy amit most mondtál teljesen váratlanul ért?!-kérdezte halkan.
-Igen, tisztában vagyok vele. De muszály voltam elmondani, mert máshogy nem értetted volna meg a helyzetem. És már nem is tudtam magamban tartani. Tudnod kellett róla, hogy hogy érzek irántad.
-Akkor ha már te bevállottad az érzéseidet, akkor én is bevállom, hogy hogy érzek irántad.-kezdett belem.
-Ettől féltem.-ültem le mellé a padra.
-Nekem te vagy a kedvencem a BTS-ből és olyan boldog voltam, amikor megismertelek. De a koncerten a csókod teljesen megerősítette bennem azt az érzést, hogy én-kis szünetet tartott, mire folytatta.-Én szeretlek téged!
-Tényleg? Még a történtek ellenére is?
-Persze, hisz te vagy az UB-m.-mosolygott rám.
Örömömben felálltam a padról és felemeltem. Aztán szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam. 10 percig lehettünk így, amikor csörgött a telefonom. Nem akartam elengedni MiHi-t, de muszály volt felvennem a telefont.

-Helo. Nagy hogy haladsz?-szólt bele a telefonban Suga.
-Szia. Majd otthon megbeszéljük.-és gyorsan kinyomtam.

MiHi-vel elkezdtünk sétállni és közben megkérdeztem tőle:
-Holnap nem szeretnél átjönni hozzánk ünnepelni? Persze csak ha a szüleid beleeggyeznek és te is akarod.
-Szívesen, a szüleim úgyis mennek nagyimékhoz aztán meg barátokhoz.
-És te nem mész nagyidéghoz?-érdeklődtem.
-Apu nem engedi, hogy menjek. Nagymamám kórházba van és nem szeretnék, hogy úgy lássam.-szomorodott el egy kicsit.
-Ja, mindent értek. Na és most feljössz hozzánk?
-Most nem, majd holnap.
Mivel már az utcánkba voltunk elköszöntem tőle.
-Holnap találkozunk. Szia.-pusziltam meg.
-Rendben, szia. Szeretlek.-ölelt meg kedvesen.
Boldogan léptem be az ajtón és rögtön mindenki rám nézett. Én azt se tudtam, hogy mit csináljak, ezért leültem melléjük.
-Mit csináltatok, amíg nem voltam itthon?-kíváncsiskodtam.
-Az most nem fontos. Inkább mesélj, hogy mi volt veletek.-mondta J-Hope.
-Megbeszéltünk mindent és elmondtam neki, hogy szeretem.
-És ő mit válaszolt rát?-érdeklődött RapMon.
-Először teljesen ledöbbent, aztán meg ő is elmondta, hogy szeret.-vörösödtem el.
Mindenki elkezdett ugrálni örömében.
-Akkor üdv a barátnővel büszkélkedhetők társaságában!-zárta be vigyorogva az ajtót V.
Mindenki elkezdett ezen nevetni.
-Kösz. Amúgy holnap lehet átjön MiHi.
-Ki jön át holnap?-kérdezte Mr. Young.
-Mihi.-válaszoltam.
-Szia apu.-ugrott a nyakába Min.
Mivel már majdnem egy hete nem láttuk Mr. Young-ot, ezért érthető volt, hogy mindenki örült neki.

*Min szemszögéből*

-Eun gyere egy kicsit.-ordítottam le a szobámból.
-Máris.-hallottam Eun hangját.-Itt is vagyok.
-Holnap felkelsz velem korábban, hogy elkészüljünk mindennel?
-Attól függ, hogy mennyire korán.
-Arra gondoltam, hogy olyan 8 körül?!-néztem rá kíváncsian.
-Rendben. És mivel kell elkészülnünk?-kérdezte.
-Az ajándékokat be kell még csomagolni, sütit is kéne csinálnunk, elkéne menni fát venni, hogy fel lehessen díszíteni. Egyenlőre csak ennyi jut eszembe.
-De a fát csak a többiekkel díszíthetjük fel.-jelentette ki határozottan.-És még azt is hozzá kell rakni, hogy a fiúkat fel kell ébreszteni. Különben délig alszanak vagy tovább.
-Oké. Akkor reggel talizunk.-mosolyogtam rá, majd elmentem fürdeni.

*Eun szemszögéből*

Miután Min végzett a fürdéssel, én is elmentem fürdeni. Amikor végeztem felvettem a pizsamámat, majd a köntösömet. Gondoltam, hogy bemegyek elköszönni Jimin-től. Bekopogtam az ajtón és benyitottam hozzá.
-Ki az?-szólalt meg az ágyban fekve.
-Csak én vagyok. Jöttem elköszönni.-ültem le az ágya szélére.
-Csak elköszönni jöttél?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Te kis telhetetlen.-mosolyogtam rá.
Ő erre csak fogott én magához húzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Hosszú perceken keresztül feküdtünk így.
-Most már mennem kell aludni. Holnap találkozunk.-álltam volna fel, de ő nem engedte.
-Nem szeretnél itt aludni velem?-nézett rám boci szemekkel.
-Nem is tudom talán.
-A talán nekem biztos.-húzott vissza maga mellé.
Pár percig még azon gondolkoztam, hogy eddig miért nem aludtam itt vele, aztán őt ölelve elaludtam.

17. fejezet

Mikor felkeltem az ágyamban feküdtem. Fogalmam se volt arról, hogy hogy kerültem a szobámba. Gyorsan felöltöztem és felfogtam a hajam, majd elindultam a konyhába. Jin már fent volt és épp a reggelit készítette.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva, miközben nyújtózkodtam.
-Szia.-mosolygott vissza rám.
-Segítsek valamiben?
-Ha megterítesz, akkor azzal sokat segítesz.-nézett az asztalra.
-Rendben, már is.-gyorsan megterítettem, majd megcsináltam a kávémat.
-Mi történt a filmnézés után? Semmire nem emlékszem.-tettem fel a kérdést Jin-nek.
-Igazából te a film alatt elaludtál, szóval ezért nem rémlik semmi.-válaszolt kedvesen.
Elmesélte, hogy mi történt a film alatt, közben megittam a kávém. Mivel éhesek voltunk nem vártuk meg a többieket. Elkezdtünk szedni magunknak kaját, amikor valaki hátulról megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. Természetesen Jimin volt az. Megfordultam és egy csókot adtam neki. Leültem Jin mellé és folytattuk a beszélgetést. Jimin is leült mellénk és beszélgettünk.
-Hogy aludtál este?-kérdezte mosolyogva.
-Jól, csak azt nem tudom, hogy hogy kerültem fel a szobámba.-vallottam be.
-Hááát, azt hiszem én tudom.-nevettek Jin-nel.-A film alatt elaludtál a vállamon és amikor vége lett a filmnek megfogtalak és felvittelek.
-Komoly? Köszi.-öleltem meg egy puszi kíséretében.
Mikor befejeztük a reggelizést elmosogattam. Amikor végeztem hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan fölvettem és MiHi szólt bele.

-Szió. Mit csináltok ma?
-Szia. Igazából ezen még nem gondolkoztunk. Szerintem készülődünk holnapra.
-Nem lenne baj, ha átmennék ma hozzátok? Csak mert egyedül vagyok itthon és unatkozok.
-Nem, semmi baj. Szerintem a többieknek se baj.
-Oké, köszi. Fél óra és ott vagyok. Puszi.
-Rendben, várunk. Puszi.

A fiúk a nappaliba ültek 4-en. Jimin, Jin, V és Kookie. Leültem melléjük és rögtön jöttek a kérdések.
-Ki jön hozzánk? És mikor ér ide?-szólalt meg Kookie.
-MiHi egyedül van otthon és kérdezte, hogy átjöhet-e hozzánk. Én meg igent mondtam. Fél óra múlva érkezik.-válaszoltam neki.
-Fél óra???-döbbent le Kookie.
Én csak bólogattam, mire ő felpattantam és felrohant a szobájába.
-Hova rohan?-nézett nagy szemekkel V.
-Megy készülődni.-tippelgetett Jin.
-Mivel MiHi jön át, így gondolom összeszedi magát egy kicsit.-mosolyogtam.
-Ezt hogy érted?-néztek rám mindhárman nagy szemekkel.
-Jól játszátok a hülyét. Tetszik neki MiHi és így jól akar kinézni gondolom én.
-Honnan veszed, hogy tetszik neki?-kérdezősködött V.
-Te tényleg nem vetted észre? A koncerten mielőtt felmentünk volna a színpadra, megcsókolta MiHi-t.-világosította fel Jin.
-Most már mindenre emlékszem.-nevetett V.
-Megyek, felkeltem a többieket, hogy ők is elkészüljenek.-mondta Jimin.
Mi hárman elkezdtünk szakácskönyveket nézni, hogy holnapra mit süssünk-főzzünk. Egyszercsak hallottam, hogy csengettek. Kookie úgy rohant le a lépcsőn, mint akit kergetnek. Rögtön az ajtónál termett és beengedte MiHi-t.
-Nem vagy éhes?- érdeklődött kedvesen Kookie MiHi-nél.
-Nem, mielőtt átjöttem, már ettem.-mosolygott rá.
Amíg a többiek reggeliztek mi a nappaliban folytattuk a kajakeresést. MiHi elkezdett Jin-nel beszélgetni a főzésről. Közben a többiek csatlakoztak hozzánk és próbáltuk kitalálni, hogy aznap mit csináljunk. Kookie közben folyamatosan MiHi-t nézte, hogy milyen jól elbeszélget Jin-nel.
-Mi a baj?-kérdeztem meg.
-Semmi.
-Látom rajtad, hogy valami zavar. Mond el!-parancsoltam rá.
-Na jó.-vette rá magát.-Zavar, hogy MiHi nem beszél velem.
-Akkor menj oda hozzá és beszéljetek.
-De ő tovább beszélne Jin-nel engem meg leszarna.-mondta miközben fölállt a kanapéról. Idegességében fogta magát és felrohant a szobájába.
-Hova ment Kookie? Mi a baja?-érdeklődött MiHi.
-A szobájába ment. Zavarja, hogy nem foglalkozol vele.
-Csak ennyi a baja? Felmegyek és megbeszélem vele.-és már fent is volt az emeleten.

*MiHi szemszögéből*

Felrohantam az emeletre és odafutottam Kookie ajtajához. Már épp kopogtam volna, amikor hallottam, hogy bent szipog a szobájába. Nagyon megsajnáltam. Óvatosan benyitottam hozzá és láttam, hogy az ágya szélén ül, fejét a tenyerébe temetve. Szép lassan odamentem hozzá és legugoltam elé. Megfogtam a két kezét és próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak neki.
-Úgyse megyek le Eun. Hiába próbálsz majd rávenni.
-Nem Eun vagyok.-szólaltam meg, mire Kookie felemelte a fejét.
Nagy fekete szemeivel egyenesen rámnézett. A könnyei már nem folytak le az arcán. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Teljesen elmerültem a szemeiben.
-Mit keresel itt? Ott van Jin, akivel annyira jól elvagy.-zavart meg a hangja.
-Jöttelek megnézni. Izgultam, hogy mi van veled.
-Nem kell velem foglalkoznod. Nyugodtan visszamehetsz a többiekhez. Elleszek egyedül is.
-De én veled szeretnék lenni. Mond el, hogy mi a baj!
-Az, hogy nem szólsz hozzám. Amióta itt vagy nem is beszélgettünk.
-Ha csak ez a baj, akkor miért nem szóltál?
-Mert úgy belemerültél a beszélgetésbe Jin-nel, hogy inkább nem zavartam.-vallotta be.
-Végig azt vártam, hogy odagyere hozzánk.-mosolyogtam rá.
Felültem mellé az ágyra és a vállára dőltem. De ami ezután jött, arra egyáltalán nem számítottam. Kookie ledöntött az ágyra és fölém hajolt. Alig kaptam levegőt, úgy ledöbbentem. Hirtelen megcsókolt és elkezdte a pólómat feltolni. Gyorsan eltoltam magamtól és elkezdtem futni az ajtó felé. Kookie megragadta a kezemet és odatol a falhoz. Szenvedélyesen megcsókolt és folytatta azt, amit az ágyon elkezdett. Megijedtem, hogy mit akar. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért lekevertem neki egy nagy pofont. Kirohantam az ajtón és egyenesen a nappaliba mentem. Felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón. Fél perc múlva Kookie rohant ki utánam.
-MiHi ne menj haza. Bocsi, nem akartalak megbántani.
-Semmi baj.-kezdtem bele mondandómba sírva.-Legalább megtudtam, hogy csak erre kellek neked.
Fogtam magam és elfutottam.

*Eun szemszögéből*

Csak annyit láttam, hogy MiHi sírva rohan ki az ajtón, majd Kookie utána megy. 5 perc múlva egyedül jött be.
-Hol van MiHi? Mit csináltál vele?-támadtam le gyorsan.
-Hazament.-mondta gyorsan és elindult felfele a lépcsőn.
-Állj meg, még nem válaszoltál arra, hogy mit csináltál vele!-ordítottam rá.
-Semmi közötök hozzá. Vagy ha annyira tudni akarod, akkor hívd fel és kérdezd meg őt.
Mikor ezt befejezte berohant a szobájába és bevágta maga után az ajtót. Én fogtam magam és MiHi után rohantam, háta még valahol a közelben van. Már 10 perce futottam a környéken, amikor végre észrevettem.
-MiHi, mi történt? Gyere vissza hozzánk és akkor megbeszéljük.
-Nem akarok visszamenni. Nem vagyok rá kíváncsi.
-Akkor csak annyit mondj meg, hogy mit csinált és aztán hazaengedlek.-könyörögtem neki.
-Felmentem hozzá, hogy megkérdezzem mi baja van. Elmondta, hogy zavarja, hogy nem beszélek vele. Megnyugtattam, hogy én szívesen beszélek vele. Erre ő letepert és elkezdte a pólómat feltolni. Én gyorsan az ajtóhoz rohantam, de ő utánam jött és a falhoz tol. Megpofoztam, majd lerohantam.-hadarta el gyorsan, majd megölelt és hazament.
Én lesokkolódva álltam az utcán. Kis idő múlva hazamentem.

16. fejezet

Másnap korán keltem. Felvettem egy melegítő gatyát, egy fehér alapon mintás pólót és szürke pulcsit. Vastag zoknit húztam a lábamra és bementem a fürdőbe fésülködni. Lementem a konyhába csinálni magamnak egy bögre kávét. Mikor már a menő B.A.P-s bögrémet fogtan a kezemben, akkor tűnt fel, hogy még senki nem kelt fel. Ránéztem az órára és fél 8 volt.
-Mi a franc?? Miért nem alszok én??-kérdeztem halkan magamtól.
Fogtam magam és kimentem a teraszra a kávémmal együtt és leültem a hintaágyba. Mivel "korán" volt így még hűvös volt egy kicsit, ezért betakaróztam. Bekapcsoltam a zenét a telómon és csak néztem ki a fejemből. Vártam, hogy teljen egy kicsit az idő, hátha valaki felkel. Már majdnem 10 óra volt, amikor fogtam magam és bementem a házba. Elmostam a bögrém és megnéztem Min-t, hogy fentvan-e. Természetesen még mindig aludt. A fiúkhoz inkább nem néztem be, ezért a legutolsó szobához mentem, ami a nővéremé volt. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és hallottam, hogy valakivel beszél. Már a hangjáról felismertem, hogy RapMon van bent nála. Így inkább fogtam magam becsuktam az ajtót és lementen a nappaliba. Már fél órája feküdtem a kanapén, amikor rájöttem, hogy mennyire unatkozok. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi az a dolog, amit mindig szívesen csinálok. Természetesen az éneklés az. Berohantam a stúdióba és becsuktam az ajtót. Keresgéltem a dalok között, hogy mit énekeljek, amikor találtam egy olyat, amit nem ismertem. Megnéztem a szöveget és nagyon megtetszett. A dal címe: Please don't-volt. (Az eredeti szám K.will- Please don't) Megtaláltam a hozzá tartozó zenét, így elkezdtem énekelni. Nagyon tetszett, így többször elénekeltem. Kb. 1 órát töltöttem BTS számok éneklésével, amikor megint a nappaliba mentem. Már majdnem dél volt, amikor fogtam magam és bementem a konyhába ebédet csinálni. Mikor kész voltam felmentem Min-hez, hogy felkeltsem. Lerántottam a fejéről a takarót és akkor vettem észre, hogy párnák voltak a takaró alá berakva. Hirtelen nagyon megijedtem, hogy hol van, ezért átrohantam Jimin szobájába, hogy ő fentvan-e. Nála is ugyan az volt, mint Min-nél. Mindenkinél csak a párnák voltak az ágyban. Bementem Hyun-hiz, hogy nála is az van-e, de szerencsére ő nem párnaként volt bent. RapMon-nal beszélgettek.
-Szia hugi. Mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva.
-Sziasztok. Hol vannak a többiek?
-Alszanak még gondolom.-mondta RapMon.
-Párna van a takaró alá berakva mindenkinél.-vágtam rá rögtön.
-Akkor fogalmam sincs, hogy hol lehetnek.-nézett rám RapMon.
-Oksi. Amúgy kész a kaja.
-Rendben, mindjárt megyünk.-mosolygott rám Hyun.
Lementem, hogy megterítsek hármunknak. Közben gondolkoztam, hogy hova mehettek.

*Hyun szemszögéből*

-Min, hol a francba vagytok már? Eun egy csomó ideje fent van és rájött, hogy nem alszotok, hanem elmentetek valahova. Siessetek haza és találjatok ki valamit, hogy hol voltatok.-hívtam fel idegesen Min-t.
-Most fogunk bekanyarodni a sarkon. Mindjárt otthon leszünk. És már van egy ötletem, hogy mit mondjak neki.
-Ajánlom is.-tettem le a telefonomat.
-Nyugi, nem fog rájönni, hogy a szülinapját intézték.-nyugtatgatott RapMon.
-Nem hülye. Tudja, hogy valamit szerveznek, amiről ő nem tud.
-De azt nem fogja megtudni, hogy mit szerveznek.
-Viszont ki lesz akadva, hogy mindenki halgat és hogy egy csomószor egyedül van. Senkivel nem fog beszélni.-mondtam neki.
-Úgy is mindjárt itt a szülinapja.-mosolygott RapMon, miközben megölelt.
Szép lassan lementünk a konyhába, hogy együnk. Szóltam Eun-nak, hogy a többiek is mindjárt itthon leszenk és ők is szeretnének enni. Amint ezt kimondtam már nyílt is az ajtó. Min jött be rajta a fiúkkal és Mr. Young-gal.
-Sziasztok!-ordították egyszerre.
-Hali-üdvözöltük őket mi is.

*Eun szemszögéből*

Nagy nehezen rávettem magam, hogy köszönjek nekik. Szép lassan elkezdtem enni. Közben a többiek bejöttek hozzánk, hogy ők is egyenek. Én nem voltam annyira vidám, mert már megint átvágtak és nem szóltak, hogy hova mennek vagyhogy egyáltalán elmennek.
-Mi a baj Eun?-kérdezte Min.
-Semmi!-válaszoltam rá, miközben fogtam magam és a tányérommal együtt kimentem a teraszra.

*Min szemszögéből*

-Mi baja van?-kérdeztem Hyun-t.
-Az, hogy nem szóltatok, hogy elmentek. Úgy érzi, hogy hülyének nézitek.-válaszolt.
-De ha meg elmondjuk neki az igazat, akkor nen lesz semmi meglepetés.-mondta V.
-Beszélek vele, hátha az segít egy kicsit.-indultam meg a terasz felé.
-Inkább most hagyd. Had legyen egyedül egy kicsit.-állított meg Hyun.
Nyugodtan megebédeltünk, utána meg kitaláltuk, hogy filmezünk egyet. Eun-t is behívtuk, de neki nem volt hozzá kedve. Elkezdtünk nézni egy filmet, ami közel 2 órás volt. Eun az alatt hol kint volt a kertben, hol pedig a stúdióban.
-Majd én beszélek vele!-pattant fel Jin hirtelen és Eun után ment a stúdióba.

*Jin szemszögéből*

Bekopogtam az ajtón, majd óvatosan bementem rajta. Eun nagy szemekkel, kíváncsian nézett rám.
-Beszélhetünk?-kérdeztem meg.
-Attól függ, hogy miről.
-Arról, hogy hova mentünk.
-Nem érdekel. Ha eddig kihagytatok belőle, akkor most se kell elmondani.
-Mr. Young-nak szeretnék egy "bulit" tartani. Meg szeretnénk köszönni neki, hogy mellettünk van és hogy a menedzserünk lett. Neked csak azért nem szóltunk, mert tudjuk, hogy fel tudsz pörögni és féltünk, hogy véletlen szólsz neki.-magyaráztam meg neki a dolgokat. Persze hazugságot, de ez még mindig jobb, minthogy ne szóljon hozzánk.
-Az igaz, hogy fel tudok pörögni és kikotyogok olyankor dolgokat. De legalább annyit mondhatnátok, hogy elmentek valahova és xy óra múlva jöttök.-válaszolta kicsit lenyugodva.
-Rendben, legközelebb szólunk róla.-mosolyogtam rá, majd kihúztam a többiekhez. Elmagyaráztam neki, hogy Min apujának szervezünk egy bulit és azért nem szóltunk neki róla, hogy nehogy kikotyogja. Mindenki nagy szemekkel figyelt az elején, hogy mit tettem, de amint a mondandóm végére értem mindenki megnyugodott.

*Eun szemszögéből*

-Akkor most már beszélsz velünk?-tette fel a kérdést Hopie.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Ennek annyira megörült, hogy odajött hozzám és megölelt. Kitaláltuk, hogy berakunk még egy filmet. Az egyik kanapére leültem és szinte rögtön leült mellém Jimin, nehogy valaki más legyen mellettem. Én csak mosolyogtam rajta. Az egész film alatt Jimin a derekamat átkarolta és úgy dőlt rám. Néha végignéztem a többieket, hogy ki hogy nézi a filmet. V Min ölébe dőlt be, Hyun RapMon vállára dőlt. Már fél órája tartott a film, amikor éreztem, hogy csukódik a szemem. Sikeresen elaludtam.

15. fejezet

Este egy csomót forgolódtam az álmom miatt. Elég durva álmom volt:

"Egy erdőben ébredtem fel. Nagyon fáztam, mert rettentő hideg volt. Feltápászkodtam a földről és elkezdtem sétállni. Kis idő után eegy patakhoz értem. A távolban láttam egy házat, ahol fényt láttam kiszűrődni az ablakokon. Elkezdtem futni. Egy hídon átmentem és már ott is voltam a háznál. Kezdett felkelni a Nap, de azért bekopogtam az ajtón. Egy fiatal fiú -közel velem egyidős lehetett- nyitotta ki. Kedvesen üdvözölt, majd behívott a házba. Leültem a kanapére. Amíg én melegedtem egy kicsit, ő hozott nekem egy bögre forró teát. Miután megittam, látta hogy fáradt vagyok, ezért felkísért egy szobába, hogy aludjak, amíg nem kel fel teljesen a Nap. Pár órát aludtam, majd lementen, hogy megköszönjek minden a fiúnak. Elindultam az ajtóhoz, hogy hazamenjek, de az nem nyílt ki. Elkezdtem rángatni, de még mindig semmi.
-Engedj ki innen! Haza akarok menni!-parancsoltam rá a fiúra zaklatottan.
-Nem mész sehova!-mondta határozottan és megragadta a kezemet. Felhúzott a szobájába, a kezemet és a lábamat az ágyhoz kötötte. Lement valamiért, addig én egyedül, sírva feküdtem az ágyon egyszál fehérneműben. Amikor visszajött egy olló volt nála. A csípőmre ült és levágta rólam a felsőmet, majd a nadrágomat. Elkezdett símogatni és csókolgatni. Miközben és sikítoztam és sírtam ő megerőszakolt. Mikor "végzett" velem kiment a szobából. Én addig az ollóval levágtam a kötelet a kezemről és a lábamról. Gyorsan lefutottam és elkezdtem rángatni az ajtót, de az még mindig zárva volt. Kirúgtam az ablakot és kimásztam rajta. Elkezdtem futni előre, hátha összefutok valakivel, aki tud segíteni. Nagyon fájt a lábam, mert megvágtam, amikor kimásztam. Mikor hátranéztem láttam, hogy a srác fut után. Egyszercsak egy lövést hallottam és a földre estem. A hasamhoz nyúltam és éreztem, hogy ömlik belőle a vér. Amikor odaért hozzám észrevettem, hogy az egyik kezében egy kés van a másikban pedig egy puska. Fölém állt és megvágta a torkomat. Alig kaptam levegőt és még sikítani se tudtam. Éreztem, ahogy lefolyik a vér a nyakamon, a könnyem meg az arcomon. A srác a szívem fölé lőtt egyet, majd elment. Otthagyott egyedül. Egy óriási vértócsa kellős közepén feküdtem. Tudtam, hogy meg fogok halni. Már nem lehetett volna rajtam segíteni. Csukott szemmel feküdtem a véremben, amikor meghaltam."

Egyszercsak felpattantam az ágyamban és sikítottam egy nagyot. Csak zokogtam, amikor hallottam, hogy valaki bejött a szobámba. Leült mellém és szorosa magához ölelt. Ekkor tudtam meg, hogy Jimin jött be. Fél órán keresztül nyugtatgatott, mire végre megnyugodtam. Lementem a konyhába, hogy igyak, de láttam, hogy valaki bent van. Hirtelen megijedtem, de ahogy lementem észrevettem, hogy Mr. Young van ott.
-Hallottam, hogy valaki sikított.
-Én voltam, mert rosszat álmodtam. De már minden rendben van.-mosolyogtam rá.
-Rendben. Pihend ki magad, mert holnap a fiúknak koncertjük van és szeretnék, ha te is jönnél.-köszönt el, miközben visszament a szobájába aludni. Miután ittam visszamentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam visszaaludni, mert féltem, hogy visszajön az álmom. Hallottam, hogy kinyílik az ajtóm és nagyon megijedtem. Odafordultam és amikor Jimin-t észrevettem, rögtön megnyugodtam. Odajött hozzám és leült az ágyamra.
-Miért nem alszol?-kérdezte tőlem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled! Félek az álmomtól, hogy visszajön.-válaszoltam neki.
-Nem kell félned tőle. Én azért nem alszok, mert nem tudok. Izgulok a holnapi koncert miatt.-vallotta be.
-Ha úgyse tudsz aludni, akkor ittmaradsz velem? Csak mert különben unatkoznék.-mosolyogtam rá.
-Persze. De ha fáradt vagy, akkor nyugodtan aludjál.
-Oké.
Lefeküdt mellém az ágyra és én a mellkasára dőltem. 2 órán keresztül feküdtünk így és közben beszélgettünk. Végül én elaludtam Jimin mellkasán. Reggel arra keltem, hogy Jimin az arcomat símogatja. Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Jimin átment a szobájába készülődni. Addig én is felöltöztem. Egy magasított derekú farmer rövidgatyát vettem fel, hozzá egy fehért trikót és fekete kötött pulcsit. Cipőnek pedig az egyik kedvencemet, egy kék magassarkút vettem fel. Kimentem a fürdőbe és megfésültem a hajam. Utána kifestettem magam. Amikor indultam volna le a konyhába hallottam Min hangját.
-Eun, segííííts!-ordította ki.
-Rohanok.-nyitottam be hozzá.-Miben kell segíteni?
-Nem tudom, hogy mit vegyek fel.
-Ez a nagy problémád? Csinos akarsz lenni vagy laza?
-A kettő keveréke.-mosolygott Min.
-Akkor vegyél fel egy fekete szoknyát, lila trikót és egy fekete vékony hosszúujjút.-javasoltam neki.
-És cipőnek?
-A kedvenc fekete magasított talpú tornacipődet.
-Oksi, köszi a segítséget.
Én lementem inni egy kávét. Közben a fiúk is elkezdtek szállingózni a táskáikkal együtt. Eszembe jutott MiHi, hogy biztos eljönne velünk.
-MiHi is eljöhet velünk?-kérdeztem kíváncsian Min apuját.
-Persze, nyugodtan. Csak akkor most kérdezd meg, hogy jöhet-e, mert mindjárt indulunk.-válaszolt kedvesen.
-Rendben, köszönöm.-fogtam meg a telefonom és már hívtam is MiHi-t.
Természetesen igent mondott és 10 perc múlva már ott is volt nálunk. Beszálltunk a kocsiba és 1 órát utaztunk. Az egészet végigbaromkodtuk, mint mindig. Mikor odaértünk a koncert helyszínére, még nem voltak ott a fanok. Bementünk az épületbe és a fiúk átöltöztek, bemelegítettek, majd felmentek a színpadra gyakorolni. Miután végeztek hallottuk, hogy mások is próbálnak. Odamentünk a színpadhoz és láttuk, hogy a B.A.P-sek vannak fent. Nagyon boldogok voltunk, hogy őket is látjuk és hogy találkozhatunk is velük. Amikor megláttuk Zelo-t MiHi-vel elkezdtünk ugrándozni és sikítozni. Gyorsan arrébb mentünk a színpadtól, nehogy hülyének nézzenek minket. Fél perc múlva Min is csatlakozott hozzánk, csak ő Himchan miatt.
-Nektek mi bajotok van?-nézett ránk nagy szemekkel Hopie.
-Épp örülünk, hogy élőbe látjuk a B.A.P-seket.-válaszolta Min.
-Jaaa, mi tök jóba vagyunk velük.-mosolygott ránk RapMon.
-Ez komoly?-néztem rá tágra nyílt szemmel.
-Persze.-válaszolta.
Közben az Exo és a Block B is próbált. Lány bandák közül a Girl's Day, Girls Generation is ott volt. Nagyon boldogok voltunk mindhárman. A fiúk csak nevettek rajtunk, hogy hogy felpörögtünk. Mielőtt elkezdődött volna a koncert, a fiúk odahívták a B.A.P-ből, EXO-ból és Block B-ből a biasainkat. Mi majdnem elájultunk. MiHi-vel kb. 1 fejjel alacsonyabbak voltunk Zelo-nál. Amíg ő Baekhyun-t ölelgette én Xiumin-t, Min pedig Tao-t. Aztán odament Himchan-hez. Végül jöttek a Block B-sek. Én U-Kwon-hoz mentem oda, Min és MiHi először Zico-t támadta le, majd Min Taeil-t, MiHi pedig Kyung-ot. Egy csomó közös kép készült a fiúkkal. Aminek a legjobban örültünk, az az volt, hogy megadták a számukat. A lányok még egy ideig beszélgettek a fiúkkal, addig én odamentem a lány bandákhoz. A Girl's Day összes tagjával tök jóba lettem. A Girls Generation-ból Sunny-val beszéltem a legtöbbet. Vissza mentem Min-hez és MiHi-hez. Amíg mi beszélgettünk, a fiúk gyakoroltak egy kicsit. Teljesen belemerültünk a nevetésbe és a baromkodásba. Az zökkentett ki, hogy Jimin megölelt. 10 perc múlva kezdődött el a koncert. Minden bandát a színpad széléről néztünk végig. Mielőtt a fiúk felmentek volna a színpadra, adtunk nekik egy "sok sikert" ölelést. Amikor Kookie MiHi-hez ért megölelték egymást. Majd Kookie egy gyors csókot adott MiHi-nek, aztán a fiúk után ment. Min-nel gyorsan megfogtuk MiHi-t, mert majdnem összeesett. Olyan piros lett, mint egy paradicsom. Amíg a fiúk a színpadon voltka MiHi nagy szemekkel, kipirosodva állt a lépcsőkön. Min és én csak mosolyogva néztük őt.
-Feltűnt, hogy Kookie folyamatosan MiHi-t bámulja, amióta fent vannak?-kérdeztem Min-t.
-Persze, hogy észre vettem. De nem csak ezt vettem észre.-kacsintott rám.
-Mit vettél még észre?-néztem rá kíváncsian.
-Te meg Jimin-t nézed folyamatosan.
-Nem is. Ez nem igaz.
-Dehogy nem. Különben nem lennél olyan vörös mint MiHi. Ismerlek már ennyire.-mosolygott rám.
-Jólvan na. Nem tehetek róla, hogy tetszik. Am közted és V között alakul valami?
-Igen, persze néha jó lenne egy kicsit kettesbe lenni vele.-pirult el végre Min is.
-Hát akkor mire vársz? Mond meg ezt neki is. Vagy csak egyszerűen hívd el valahova.-javasoltam.
-Igazad van.-ölelt meg.
-Sziasztok lányok. Eddig milyen a koncert?-jött oda hozzánk Min apuja.
-Szió apu.-köszönt Min.-Nekem eddig nagyon tetszik. Álmaim koncertje!!!
-Nekem is nagyon tetszik. Azt szeretném, hogy soha ne legyen vége.-mosolyogtam.
-És te hogy élvezed MiHi?-kérdezte meg MiHi-t is Min apuja.
-Soha nem volt jobb napom.-válaszolt MiHi, miközben Kookie-t bámulta mosolyogva.
-Minek örül ennyire?-nézett ránk furcsán.
-Mielőtt a fiúk felmentek volna a színpadra Kookie megcsókolt MiHi-t.-válaszoltam.
-Jaaaaa. Így már mindent értek.-nevette el magát.
Pár perc múlva a fiúk végeztek és elindultak felénk. MiHi gyorsan lerohant hozzánk, hogy ne álljon fent egyedül. Közben a Block B már a színpadon volt.
-Naaa? Milyenek voltunk?-érdeklődött Suga.
-Nagyon jók voltatok.-mosolygott Min.
-Neked hogy tetszettünk?-kérdezte meg MiHi-t Kookie.
-Na...na...nagyon jó volt. Ügyik voltatok.-jött zavarban MiHi.
Miután vége volt a koncertnek mindenkitől elköszöntünk, majd hazaindultunk. A kocsiban mind a 7 fiú aludt. MiHi-t kiraktuk a lakásuknál.
-Majd a szünet alatt valamikor találkozunk?-kérdezte gyorsan MiHi.
-Persze.-mosolygott Min, majd elköszöntünk tőle és hazamentünk. A fiúk gyorsan kimásztak a kocsiból és felrohantak a szobáikba, hogy aludjanak. Mi addig bevittük a cuccaikaz, majd fürödtünk és lefeküdtünk aludni.

14. fejezet

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Kerestem a telefonomat, hogy kikapcsoljam az ébresztést, de nem találtam. Mindenhol felkutattam a szobámban és végül az ágyam alatt találtam meg. Eléggé fáradt voltam még és alig bírtam nyitvatartani a szemem. Épp ezért lementem a konyhába, hogy igyak egy kávét. Amikor mentem le a lépcsőn hallottam, hogy valaki bent van a konyhába. Jin volt az. A fiúknak csinálta a reggelit.
-Jóreggelt.-üdvözöltem kedvesen miközben megcsináltam a kávémat.
-Jóreggelt.-mosolygott rám.-Nem kellene átöltöznöd?-kérdeztem, miközben a rám mutatott.
Tudni kell, hogy annyira fáradt voltam, hogy a pizsamámba mentem le.
-Majd mindjárt átöltözök, amint megcsináltam a kávémat. 2 perc múlva elindultam a szobám felé a bögrémmel együtt. Útközbe összefutottam Min-nel.
-Eun!!! Siessél kérlek, mert ma lesz a sulis fellépés és nem szeretnék elkésni.-sürgetett, miközbe a haját fésülte.
-Basszus, tényleg. Bocsiiii.-rohantam be a szobámba és magamra kaptam a ruhámat. Fél perc múlva már rohantam is a fürdőbe fogatmosni és fésülködni. Utána döbbentem rá arra, hogy már nem fáj a lábam. Nagyon megörültem ennek, mivel imádtam a sulis cipőmet. Elköszöntünk a fiúktól és már rohantunk is a suliba. A szokásos helyen összefutottunk MiHi-vel.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen.
-Szióóó.-köszöntünk vissza neki Min-nel egyszerre.
-Látom már jobban van a lábad Eun.-mosolygott.
-Igen, szerencsére már nem fáj.
-Szió JiJi.-üdvözöltem széles mosollyal az arcomon másik barátnőnket.
-Jóreggelt lányok. Ti is izgultok az előadás miatt?-kíváncsiskodott.
-Én nem annyira.-vonta meg a vállát MiHi.
Mi egyetértően megráztuk a fejünket Min-nel, hogy izgulunk egy kicsit. Mivel ez volt az első "fellépésünk" érthető volt. Az osztályterembe érve láttuk, hogy már mindenki bent van és készülődik a fél óra múlva kezdődő karácsonyi előadásra. Min is meghívta az apukáját, de ő sajnos nem ért rá, mert a fiúk utolsó koncertjét intézte. Vasárnap lesz az év utolsó BTS koncert. Már nagyon vártuk. A fiúk se tudtak eljönni, mert próbáltak, Hyun meg próbanapon volt, mint fodrásztanonc. Párszor elgyakoroltuk a dalokat, majd a színpadhoz mentünk. Amikor meghallottuk, hogy mi jövünk, mégjobban elkezdtünk izgulni. Felmentünk a színpadra és vagy 100 embert láttunk magunkal szembe. Amikor megláttam a szülőket, nagyszülőket, barátokat és tesókat a csillogó szemekkel kicsit jobban éreztem magam. Mindenkin látszott, hogy büszke a gyerekére, unokájára, barátjára. Ez boldogsággal és erővel töltött el. Mielőtt elkezdtünk volna énekelni megfogtam Min és MiHi kezét. Az előadásunk végén mindenki állva tapsolt nekünk. Nagyon jó volt látni, hogy ennyire tetszett nekik. Min teljesen feldobódott és kedvet kapott ahoz, hogy mégtöbbet énekeljen. Miközben mentünk hazafele ő nagyba énekelt az utcán. A végén én is beszálltam. Amikor a házhoz értünk láttuk, hogy nyílik az ajtó. Jin, JungKook és Jimin jött ki.
-Sziasztok lányok.-üdvözölt minket Jin.
-Sziasztok. Hova mentek?-kérdeztük egyszerre Min-nel.
-Már nincs sok kajánk, ezért megyünk vásárolni.
-Mi is mehetünk?-érdeklődödd Min.
-Persze, csak akkor siessetek.-mondta Kookie.
Gyorsan berohantunk a házba, ledobtuk a nappaliba a táskáinkat és felrohantunk átöltözni. 5 perc múlva már lent is voltunk a fiúknál. Megtudtuk, hogy nemmessze tőlünk van egy bevásárlóház. Nem is tudtuk Min-nel, hogy vásárlás közben ennyit lehet baromkodni. Beleültünk a bevásárló kocsiba és úgy toltuk egymást. Nagyon jól elvoltunk. Mikor hazaértünk én segítettem Jin-nek kipakolni a konyhában a kajákat. A többiek addig kiválasztottak egy filmet és szóltak a többieknek, hogy jöjjenek le. Miután Jin-nel kipakoltunk odamentünk a többiekhez a nappaliba. Elkeudtünk filmezni. Nagyon jól éreztük magunkat.

Hamar eltelt a hét, így gyorsan eljött a szombat. Reggel korán elmentek a fiúk a táncterembe. Min-nel addig ebédet főztünk, hogy mire hazajönnek tudjanak enni. Amikor végeztünk felhívtuk MiHi-t, hogy eljönne-e velünk vásárolni. Ugyanis pár nap múlva itt van a karácsony. Fél óra múlva tálálkoztunk a pláza előtt MiHi-vel. Kb. 3 órát töltöttünk ajándék vásárlással. Hárman cipeltünk 10 szatyrot tele ajándékokkal. Mire hazaértünk már otthon voltak a fiúk és mind a heten az asztalnál ültek és ebédeltek.
-Sziasztok fiúk.-köszöntünk nekik mindhárman egyszerre.
-Sziasztok.-köszöntek vissza.
-Hol voltatok?-kérdezte Hopie.
-Ajándékokat vettünk karácsonyra.-válaszolt Min.
-Had nézzük meg!!!-ordította Kookie miközbe felpattant az asztaltól.
-Majd pár nap múlva megnézhetitek, de nem most.-válaszoltam.
-És mit fogtok ma még csinálni?-kérdezte MiHi Min-től és tőlem
-Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztunk.-válaszolta Min.
-Nekem van egy ötletem, de abban Eun nem vehet részét sajnos.-nézett rám szomorúan.
-Még ilyet.-néztem rám mosolyogva.-Akkor ti menjetek a dolgotokra én addig meg elleszek magamba.
-Fiúk, nektek is jönnötök kell.-mondta MiHi.
-Én megyek.-rohant oda MiHi mellé Kookie. Meg is ölelte gyorsan, mire MiHi csak arréb lökte magától. Mindenki nevetésben tört ki. Amíg ők elmentek én a szobámba ültem és hangosan zenét hallgattam. Elkezdtem rajzolni, mikor eszembe jutott, hogy nem csak a karácsony közeledik, hanem a szülinapom is. Méghozzá a 18-dik. Kb. fél óra múlva hallottam, ahogy kinyílt az ajtó. Kirohantam a szobámból megnézni, hogy ki jött meg. Hyun volt az.
-Szió. Hol vannak a többiek?-érdeklődött.
-Szió. Elmentek mindannyian, és velük van MiHi is.
-De azt nem tudod, hogy hol vannak pontosan?
-Nem. Miért?-kérdeztem kíváncsian.
-Csak mert RapMon írt, hogy menjek utánuk.
-Hívd fel és kérdezd meg hol vannak.-tanácsoltam neki.
-Rendben, akkor majd jövünk. Addig ne csinálj semmi baromságot.-kacsintott rám és kiment az ajtón.
-Remek, megint egyedül vagyok.-mondtam hangosan magamnak. Azt se tudtam, hogy mit csináljak. A legjobb ötletem is az volt, hogy a kanapén fekve zenét hallgatok és énekele közbe. Amikor ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő, rájöttem, hogy már lassan 3 órája egyedül vagyok. Hírtelen kinyílt az ajtó én meg rögtön felpattantam.
-Megjöttem.-ordította Min apuja.
-Csak én vahyok itthon.-bondtam neki bánatosan.-Mindannyian elmentek valahova.
-És te miért nem mentél velük?
-Mert MiHi azt mondta, hogy én nem mehetek.
-Mikor mentek el?-kíváncsiskodott.
-Lassan 3 órája.-mondtam, miközben visszadöltem a kanapéra.
Teljesen ledöbbent ezen. Gyorsan elővette a telefonját és felhívta Min-t.

*Mr. Young szemszögéből*

Mikor megtudtam Eun-tól, hogy már 3 órája egyedül van és azt se tudja, hogy hol vannak a többiek, ledöbbentem. Első dolgom.volt felhívni a lányom. Csak csöngött-csöngött a telefon, mire felvette.
-Szia apu.-hallottam vidám hangját.
-Szis kislányom. Mégis hol vagytok ennyi ideig?-kérdeztem.
-Mindjárt otthon vagyunk. Csak Eun-nak nemsokára szülinapja van és azt szervezzük. De neki egy szót se.-parancsolt rám.
-Rendben, de siessetek. A fiúknak holnap koncert és ki kell pihenniük magukat.
-Oké. 5 perc és otthon vagyunk. Szetetlek.
-Én is szeretlek. Szia.-tettem le a telefont.
-Na??? Hol vannak?-kérdezte Eun.
-5 perc és itthon lesznek.-mosolyogtam rá, miközbeb a konyhába mentem enni.

*Min szemszögéből*

Épp azt beszéltük, hogy a buli helyszínére ki fogja elkísérni Eun-t, amikor megszólalt a telefonom.
-Apu az.-mondtam a többieknek.
Megbeszéltem vele, hogy Eun szülinapját szervezzük, és hogy neki ne mondjon semmit róla.
-Ugye nem mond semmit Eun-nak?-kíváncsiskodott RapMon.
-Remélhetőleg nem fog.-mondtam.-Viszont indulnunk kell, mert holnap koncertetek van és pihennetek kell. Mikor hazaértünk Eun a nappaliba feküdt és a TV-t nézte.
-Szia.-köszöntünk neki egyszerre 10-en.
Nem jött válasz tőle. Hyun felment a szobájába pihenni egy kicsit. Tudtam, hogy Eun dühös ránk, ezért nem faggadtam.
-Én megyek haza. Hétfőn találkozunk a suliba.-köszönt el MiHi.
-Rendben, szia.-köszöntem vissza.
A fiúk is kedvesen elköszöntek, majd bementek a konyhába enni és apuval beszélni.
-Szió.-ültem le Eun mellé.-Mi a baj?-bár tudtam, de azért megkérdeztem.
-Tudod te azt nagyon jól.
-Bocsi, hogy nem szóltunk, hogy hova megyünk. De nem szabad tudnod.-néztem rá boci szemekkel.
-De legalább annyit mondtatok volna, hogy meddig nem lesztek itthon. Vagy hogy helyileg hova mentek.
-De nem tudtuk, hogy meddig leszünk el.
-Halálra izgultam magam, hogy hol vagytok. Hyun is szó nélkül elrohant hozzátok.-mondta könnyes szemekkel.
-Bocsi, de tényleg nem mondhatok semmit.-öleltem át.
Pár percig így ültünk, de a fiúk ordítva jöttek be a szobába.
-Én elmegyek fürdeni. Reggel találkozunk.-köszönt el Eun.
-Rendben, szia.-köszöntem el tőle.
-Sziaaaaa.-ordították a fiúk utána.
-Mi a baja?-kérdezte Hopie.
-Hogy egyedül volt.-kamuztam nekik egy kicsit.
-Biztos, hogy csak ez volt a baja?-érdeklődőtt V.
-Az a baja, hogy nem mondtuk, hogy meddig leszünk el. Meg hogy nem szóltunk hova megyünk. És nagyon izgult, hogy mi van velünk.-hadartam el nekik.
-Szegény. Ne mondjuk el neki, hogy hol voltunk. Csak hogy kicsit jobb legyen neki.-mondta Suga.
-Inkább ne, mert rá fog jönni mindenre.-válaszolt Jin.

*Eun szemszögéből*

Amikor mentem fel a lépcsőn, hallottam, hogy még valamiről beszéltek lent Min-ék. Bementem a fürdőbe és elindítottam a zenét és max-ra feltettem a hangot. Beültem a kádba, amit teleengedtem meleg vízzel. Jó érzés volt ellazulni egy kicsit. Nem néztem, hogy mennyi időt vagyok bent. Egyszercsak kopogott valaki az ajtón.
-Igen?-kérdeztem.
-Eun, jól vagy?-hallottam Hopie hangját.
-Persze. Miért?
-Csak mert lassan 1 órája bent vagy.
-Jaaaa. Bocsi. Mindjárt végzek.-válaszoltam.
-Oké.
Gyorsan kimásztam az kádból, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, majd a köntösömet. Megmostam a fogam és kimentem a fürdőből.
-Kész vagyok, mehettek.-kopogtam be Hopie-hoz.
-Oké.-hallottam, ahogy kiordított a szobájából.
Gyorsan bementem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Már kezdtem álomba szenderedni, amikor hallottam a fiúk hangját. Valamilyen buliról beszéltek, de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam.

13. fejezet

Reggel Hyun keltett fel. A lábam még mindig nagyon fájt, ezért szép lassan keltem ki az ágyból. Felöltöztem, megfésülködtem és egy kicsit kifestettem magam, mint mindig. Lementem a konyhába, hogy igyak egy kávét, amíg Min elkészül. Közben Hyun is felöltözött és lejött hozzám, hogy ő is igyon velem egy kávét. Amíg vártuk Mint beszélgettünk egy kicsit.
-Ma mit fogsz csinálni addig, amíg mi suliba vagyunk?-kérdeztem tőle.
-Rendetrakok a szobámban és sétálok a környéken. Körbenézek, hogy hátha találok valami munkalehetőséget.-válaszolta.
-Milyen munkára gondoltál? Még mindig szeretnél fodrász lenni?-kíváncsiskodtam
-Az lenne a legjobb, ha fodrász lehetnék, de nekem más is jó. Az a lényeg , hogy legyen munkám és ne itthon üljek.-mosolygott rám.
-Akkor nézz körül a környéken, hátha van valami munka, de ha nincs, akkor nekem van egy ötletem.
-Milyen ötlet?-nézett rám kíváncsian.
-Majd megtudod, ha nem találtál semmi olyat, ami érdekelne.
Közben Min elkészült és elindultunk a suliba. Ma a nap nagy részét JiJi-vel töltöttem a suliba. Sokat beszélgettünk, nevettünk. Megbeszéltem vele, MiHi-vel és Min-nel, hogy egyik nap suli után elmegyünk valahova közösen. Mindhárman benne voltak. Már csak megkellett beszélnünk, hogy melyik nap és hova megyünk el. Végül abba maradtunk, hogy pénteken elmegyünk a plázába vásárolgatni. Min-nel szép lassan hazasétáltunk és közben azt tervezgettük, hogy tanulás után mit csináljunk. Itt még nem tudtuk, hogy a fiúk már kitaláltak egy programot. Mikor beléptünk a házba senkit se találtunk otthon. Benéztünk a konyhába és ott volt egy cetlin az üzenet nekünk. A fiúk írták közösen

"Elmentünk a táncterembe, ha gondoljátok, akkor ti is eljöhettek, mert sokáig bent leszünk. Ha inkább otthon maradtok, akkor majd este valamikor érkezünk. Mr. Young majd csak holnap fog hazajönni, mert valami fontos dolga akadt. Hyun pedig azt mondta, hogy tudjátok hol van. Reméljük eljöttök hozzánk a táncterembe.
Sziasztok; Jin, V, Jimin, Kookie, RapMon, Suga, Hopie."

Egymásranéztünk és felrohantunk a szobánkba. Gyorsan megírtuk a házit és tanultunk. Átöltöztünk, hogy ne az egyenruhába legyünk. Én felvettem egy fekete cicagatyát, egy fehér trikót és egy kék pulcsit. Min pedig szintén egy fekete cicagatyát, egy lila trikót és egy szürke pulcsit. Mindketten a fekete magasítottalpú tornacipőnket vettük fel. Felszálltunk a buszra, ami a házunktól 2 utcányira állt meg. Pár megálló után leszálltunk és megpróbáltunk futni, de miattam nem ment. Így csak kicsit gyorsabb léptekben kezdtünk el menni. 10 perc séta után ott is voltunk a táncteremnél. Óvatosan benyitottunk és láttuk, hogy éppen pihentek. Kinyitottuk annyira az ajtót, hogy beférjünk és odamentünk hozzájuk. Mindannyian nagyon megörültek, amikor megláttak minket. Köszönés képpen felálltak és megöleltek minket. Min és én is kaptunk egy-egy puszit- ő V-től én pedig Jimin-től. Kis idő múlva folytatták a próbát. Közben én és Min beszélgettünk, de volt amikor csak csöndben néztük a fiúkat. Kb. 1 óra múlva a fiúk kitalálták, hogy mi is álljunk be táncolni. Min örömmel állt fel és odasétált hozzájuk. Én inkább nem álltam be a lábam miatt. Negyed óra után Hopie odajött hozzám, hogy behúzzon a terem közepére. Elég viccesen nézhettünk ki, ugyanis én teljes erőmből fogtam a széket miközben ő a kezemet fogta és húzott. A többiek csak nevettek rajtunk. Pár perc után Hopie megunt és inkább visszament a többiekhez. Épp elkezdtem volna nézni a telefonomon a képeket, amikor láttam, hogy valaki jön felém. Jimin volt az. Kedvesen rámmosolygott, majd mégközelebb jött. Egyszercsak megfogott és felemelt. Miközben a kezében tartott elindult velem a többiekhez. Eleinte féltem, hogy leejt, de aztán éreztem, hogy szorosan tart és nem fog leejteni. A kezemet átkulcsoltam a nyakán és a mellkasára dőltem.
-Nem hagyunk egyedül csak azért, mert fáj a lábad. Neked is lazulnod kell egy kicsit velünk.-mondta Jimin kedvesen, miközben közelebb húzott magához. Jó érzés volt a karjaiban lenni. Amikor oda értünk a többiekhez óvatosan lerakott. Fél órát voltunk még a táncteremben. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, baromkodtunk és elég vicces képeket csináltunk. Annyit nevettünk, hogy Min már a hasát fogta. Elindultunk haza, mert már mindenki éhes volt és fáradt. A buszra 10 percet kellett várnunk, mire jött. Min-nel zenét hallgattunk, hogy el ne aludjunk. Amikor hazaértünk mindenki leült az asztalhoz enni. Hyun is otthon volt már és lejött hozzánk. Amikor végeztünk a kajálással, mindenki elment fürdeni. Miután lefürödtem, fogatmostam betipegtem a szobámba és bedőltem az ágyamba. Pár perc múlva már aludtam is.

12. fejezet

Amikor beléptem az ajtón mindenki letámadott. Kérdésekkel árasztottak el, hogy hol voltam és hogy mit csináltam. Én csak annyit válaszoltam rá nekik, hogy legyen most annyi elég nekik, hogy jól vagyok és örüljenek annak, hogy épségben hazaértem. Mikor ezt elmondtam nekik Jimin-hez fordultam.-Beszélhetnék veled kettesben?-Majd elindultam a lépcső felé. Ő jött utánam. Kimentünk az erkélyre és leültünk egymás mellé. Nagyon nehéz volt elkezdenem a mondandómat. Azt se tudtam, hogy mit is akarok mondani.

-Először is azzal kezdeném, hogy BOCSÁNAT. Nem akartam veled veszekedni és nem szerettelek volna megbántani. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy úgy kiabáltam veled. Miközben sétáltam, gondolkoztam ezen, hogy hogy kérjek tőled bocsánatot és hogy hogy mondjam el neked azt, hogy mi is igazából a bajom, ami miatt elmentem. De nagyon nehéz lesz elmagyaráznom. Egyszerűen ezek olyan dolgok, amiket nem tudom, hogy hogy mondjak el neked.

-Nem haragudtam rád, mert tudtam, hogy dühös vagy és csak azért vagy velem ilyen. Ha nem tudod, vagy nem szeretnéd elmondani, hogy mi a bajod, akkor nem muszáj. Engem nem érdekel annyira. Ha szeretnéd elmondod, ha nem nem. Nekem csak annyi a lényeg, hogy itthon vagy és semmi bajod nincsen.-mosolygott rám kedvesen és közben megfogta kezem.

-Én szeretném, hogy tudd az okát a kiborulásomnak. Csak ezek olyan dolgok, amik nekem nagyon fontosak és még soha senkinek nem mondtam el.

-Majd ha lesz energiád rá, hogy elmond, akkor elmondod. Nem kell most erőltetned.

-De én most szeretném elmondani neked. És már nagyjából tudom is, hogy hogy fogom elkezdeni. De előre szólok, hogy nehezen fogok a végére jutni.

-Van időnk bőven. Én meg végig foglak hallgatni.

-Hát akkor el is kezdem. Amikor Hyun olyan bunkó volt velem, eszembe jutott egy csomó olyan dolog, ami miatt depis voltam otthon. Azt ne kérdezd, hogy ebből hogy jutott ez eszembe. Otthon egy csomót sírtam amiatt, hogy én nem Koreába lakok. Attól voltam a leginkább depis, hogy tudtam, hogy soha nem fogok kijutni ide és soha nem találkozhatok veletek. Hogy soha nem beszélhetek veled és nem lehetek a barátnőd. A tudat, hogy azt az embert, akit mindenkinél jobban szeretek soha nem fogok látni, egyszerűen borzalmas. Volt, amikor annyira kivoltam és elegem volt mindenből, hogy azon gondolkoztam, hogy...hogy...hogy öngyilkos leszek. Mert úgy gondoltam, hogyha úgyse láthatlak és nem lehetek veled, akkor mi értelme van annak, hogy élek. De te voltál az, aki mindig átsegítettél engem a mélypontokon. Mindig reménykedtem, hogy hátha mégis valami csoda folytán kijutok és láthatlak. És hát most itt is vagyok. Veled.-mosolyogtam rá.-És igazán ma jöttem rá arra, hogy te mennyire fontos vagy nekem. Eddig igazán fel se tűnt, csak most. Te voltál az, aki „életben” tartottál. Sokkal fontosabb vagy nekem, mint bárki más a világon. El se tudod képzelni, hogy mennyire fontos vagy nekem.-itt már alig láttam valamit, annyira sírtam.

-Egy kicsit még emésztenem kell azokat, amiket mondtál. Te komoly miattam öngyilkos akartál lenni? Már bocsi, hogy ezt mondom, de te nem vagy normális. Csoda történt és itt vagy velem. El tudod mondani, hogy mennyire vagyok neked fontos? Mert te is nagyon fontos vagy nekem!!!

-Tudom, hogy nem vagyok normális.-nevettem el magam.-De ha én elmondom, hogy mennyire vagy nekem fontos, akkor neked is el kell mondanod. Bármit, de tényleg bármit megtettem volna azért, hogy találkozhassunk. Te vagy eddig az egyetlen ember, akinek ennyi titkomat elmondtam és így megnyíltam. Ha nem vagy velem, akkor folyton rád gondolok. Veled álmodok esténként. Ennyit elég mondanom?-néztem rá kíváncsian.

-Igen, elég. Akkor most én jövök. Amikor veled vagyok, nem izgulok azon, hogy hülyének nézel. Melletted önmagam vagyok. Ha látlak, akkor sokkal jobb lesz a kedvem. Eddig még senki iránt nem éreztem úgy, mint irántad.-mondta el nagyjából, hogy én miért vagyok fontos neki.

-Most már sokkal jobban érzem magam, hogy elmondtam a bajaimat. Köszi, hogy meghallgattál.

-Természetes, hogy a barátnőmet meghallgatom.-mosolygott rám.

Mivel még mindig sírtam egy kicsit, ezért odahívott magához, hogy beleüljek az ölébe. Rádőltem a vállára és úgy néztem a csillagokat. Már majdnem elaludtam, amikor Jimin közelebb húzott magához. Felemeltem a fejem és felé fordultam. Mélyen a szemébe néztem és azt hittem, hogy elájulok. Miközben a szemeit néztem szép lassan, egyre közelebb hajolt hozzám. Végül megcsókolt. Eleinte csak egy szimpla csók volt, aztán sok kisebb csók és végül egy hosszú, érzelmekkel teli csók. De ami ezután jött, arra nem számítottam. Most már nem csak egy szimpla csókot adott. Éreztem, ahogy a nyelve hozzáért az enyémhez. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért inkább becsuktam a szemem. Végül Jimin egyre szenvedélyesebben csókolt meg. Szorosan magához húzott és csak tovább csókolt. A nyelveink táncot jártak egymással. Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, hogyha ágyúk dörrennének mellettem, még az se érdekelne. Akkor csak ő érdekelt. Hosszú perceken keresztül így ültünk. Egyszer csak éreztem, hogy felemel és elindul velem az ajtó felé. Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára. Aztán szép lassan elkezdtünk hátradőlni és éreztem, ahogy elkezdi feltolni a pólómat. Itt gyorsan felültem.

-Valami baj van?-kérdezte kíváncsian.

-Csak még nem szeretném.-vallottam be neki.

-Mit?-értetlenkedett.

-Még nem szeretném, hogy megtörténjen köztünk. Persze azt szeretném, hogy te legyél az első, de még nem most.

-Rendben. Akkor talán majd holnap.

-Nem, még holnap sem. Majd ha úgy érzem, hogy eljött az ideje.

-Mikor fogod úgy érezni?-nézett rám kíváncsian.

-Nem tudom. Majd érezni fogom és veled is tudatom, hogyha már készen állok rá.

Még egy jó éjt csókot adtam neki, majd átmentem a saját szobámba. Elmentem gyorsan a fürdőszobába. Miközben zuhanyoztam hallottam, hogy valaki benyit. Azt hittem, hogy megint Jimin az, de nem ő volt. Min nyitott be vigyorogva, kíváncsi szemekkel. Kicsit megnyugodtam, hogy csak ő az, de azért egy kicsit csalódott is voltam.

-Na, mi történt kint az erkélyen köztetek?-kíváncsiskodott.

-Semmi különös. Csak csókolóztunk.-nevettem el magam.

-Ez neked semmi különös???? Te nem vagy normális. Tök király. És volt szex?-kíváncsiskodott tovább mosolyogva.

-Ő szeretett volna, de én nem akartam.

-De miért? Hisz azt hittem, hogy már régóta akartad volna. Erre vártál már mióta.

-Pont azért nem akartam még most, mert már régóta várok rá. Neki azt mondtam, hogy még azért nem, mert nem érzem úgy, hogy eljött az ideje.-mondtam neki.

-De valójában miért nem akarod még?

-Mert meg szeretném várni, hogy 18 legyek és majd csak utána. Meg még nem készültem fel rá.-vallottam be neki.

Közben már felvettem a pizsamámat és elindultunk a szobája felé. Mielőtt még bementünk volna hallottuk, hogy a konyhából Min-t hívja az apukája. Így én a saját szobámba mentem, Min pedig lement az apukájához. Mivel nem tudtam aludni a sok gondolatom miatt, így úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok és kicsit csinosítok még a szobámon. Amire készen lettem az alakítgatásokkal, már 9 óra volt. Még mindig úgy éreztem, hogy nem fogok tudni elaludni, ezért felvettem a köntösömet és kimentem a szobámból. A fiúk már mind a szobájukban voltak-legalábbis szerintem. Lementem a konyhába, hogy igyak egy kortyot, aztán a nappali felé vettem az irányt. Mivel sötét volt nem láttam, hogy V ott ül a kanapén. Amint megláttam hátraugrottam ijedtemben.

-Azt hittem, hogy már alszol.-mondtam neki, miközben leültem mellé.

-Nem tudtam elaludni, mert van egy kérdés, amire nem tudok választ adni.

-Milyen kérdés?-kíváncsiskodtam.

-Ugye mondtam neked, hogy nagyon szeretem Min-t. És nekem még nem volt senkim, és vele lenne nekem először. De nem tudom, hogy mikor merjem megtenni.-vallotta be félve.

-Ezt a kérdést pont jókor tetted fel, mert én is most estem át ezen a kérdésen. Ha úgy érzed, hogy készen állsz rá, akkor tedd meg. De ha még nem készültél fel rá, akkor fölösleges erőltetned.

-Rendben, köszi.-mosolygott rám, majd felment az emeletre.

Én még gyorsan megnéztem, hogy be van-e csukva az ajtó, majd felmentem megnézni Hyun-t, hogy alszik-e már. Mivel már 11 volt, ezért aludt. Nagy neheze rászántam magam arra, hogy alszok, mivel másnap suliba kellett mennem. Reggel amikor kikeltem az ágyból láttam, hogy a takaróm véres. Hirtelen nagyon megijedtem. Megnéztem a lábamat és láttam, hogy a combomon van egy elég nagy vágás. Fogalmam se volt, hogy mikor vágtam meg. Gyorsan kirohantam a fürdőbe egy törölközőért-már amennyire tudtam futni. Körbetekertem a combomon a törölközőt, majd elmentem Hyun-hoz, de nem volt a szobájába. Gondoltam, hogy a fiúk nem tudnának segíteni, ezért lementem Min apujához. A nappaliba összefutottam vele és rögtön leültetett a kanapéra, majd megkért, hogy tegyem fel a lábamat is és ne mozduljak. Egyre jobban éreztem, hogy fáj. Közben szörnyülködő tekintettel megérkezett a nővérem a vásárlásból. Hozott egy vizes törölközőt és a vágás körüli részt kivéve letörölte a lábamról a vért.

-Mi a szart csináltál a lábaddal Eun?-jött le a lépcsőn Hopie.

-Fogalmam sincsen. Reggel vettem csak észre.

A többiek is szépen sorjában megérkeztek és feltették ugyan azt a kérdést.-Eun, miit csináltál a lábaddal? Persze mindenkinek ugyan azt válaszoltam, hogy nem tudom. Min lehozta a fürdőből a fertőtlenítőt és a kötszert. Amikor elkezdte letakarítani a vért a vágásról elkezdtem ordítani. Fájdalmamban sírtam is. Hisz egy nyílt sebről volt szó. V nyugtatás képen leült mellém a földre és megfogta a kezem. Mivel a mai nap a suliba fontos volt, mert egy fellépésre gyakoroltunk és volt pár dolgozat is, így csak le lett fertőtlenítve a lába és bekötöttük. Gyorsan felöltöztem és felvettem a tornacipőmet. Gondoltam, hogy ilyen lábbal nem fogok magassarkúba menni. De azért magammal vittem, hátha kötelező abba lennem. A suliban próbáltam nem feltűnő lenni, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. De JiJi még ily is észrevette.

-Eun, mi van a lábaddal?

-Csak megvágtam valahogy a combom és most be van kötve.

-Biztos csak ennyi?-érdeklődött MiHi.

-Igen, biztos. Nem kell aggódnotok.

Amikor hazaértünk megebédeltünk és elmentünk a kórházba a lábam miatt. Megnézte az orvos és mivel elég mély és nagy volt a vágás, ezért össze kellett varrni. Elég ijesztő volt a tudat, hogy összevarrják a combom. Mivel nem állhattam rá a lábamra, ezért mankóval mentem ki a váróba a többiekhez. Elindultunk a kocsi felé, de én 10 lépéssel hátrébb voltam, mint a többiek. Mivel még nem szoktam hozzá, hogy mankóval kell járnom, ezért nem tudtam gyorsan menni. Még az is hozzájátszott, hogy fáradt voltam és majdnem állva elaludtam. Jimin odajött hozzám, felemelt és a kezében tartva kivitt a kocsihoz. Amikor hazaértünk mindenki evett, kivéve engem. Én a lépcsőkkel küzdöttem és a mankókkal. Negyed óra alatt fel is értem az emeletre. Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy hol vágtam meg a lábam, így kimentem az erkélyre. Akkor vettem észre, hogy a szék, amin este ültünk el volt törve. Megnéztem közelebbről és láttam, hogy véres volt. Ekkor döbbentem rá, hogy akkor éreztem egy csípő érzést, de nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Visszamentem a lakásba és benéztem Hyun-hoz.

-Szia. Lehet egy kérdésem?

-Szió hugi. Persze.

-De őszintén válaszolj.-szögeztem le.

-Rendben.-bólogatott.

-Jól érzed magad itt kint? Kijössz a fiúkkal? Nem érzed nagyon egyedül magad?

-Ez már három kérdés volt. Jól érzem itt magam. Nem érzem egyedül magam, hisz egy csomóan lakunk együtt. És a fiúkkal is kijövök. RapMon-nal sokat szoktunk beszélgetni, Jin pedig megtanít főzni. A többiekkel is kijövök.-mosolygott rá.

-Rendben, örülök neki. És tetszik neked RapMon.-kíváncsiskodtam.

-Hát, egy kicsit talán.-vallotta be szégyenlősen.

-Úúúúúú, az tök jó. Te is tetszel neki, de ezt nem tőlem tudod.

Még egy kicsit beszéltünk, majd elmentem fürdeni. Mikor bementem a szobámba láttam még a véres takarómat. „Féltem” a szobámban aludni, így inkább átmentem Hyun-hoz és nála aludtam.