16. fejezet

Másnap korán keltem. Felvettem egy melegítő gatyát, egy fehér alapon mintás pólót és szürke pulcsit. Vastag zoknit húztam a lábamra és bementem a fürdőbe fésülködni. Lementem a konyhába csinálni magamnak egy bögre kávét. Mikor már a menő B.A.P-s bögrémet fogtan a kezemben, akkor tűnt fel, hogy még senki nem kelt fel. Ránéztem az órára és fél 8 volt.
-Mi a franc?? Miért nem alszok én??-kérdeztem halkan magamtól.
Fogtam magam és kimentem a teraszra a kávémmal együtt és leültem a hintaágyba. Mivel "korán" volt így még hűvös volt egy kicsit, ezért betakaróztam. Bekapcsoltam a zenét a telómon és csak néztem ki a fejemből. Vártam, hogy teljen egy kicsit az idő, hátha valaki felkel. Már majdnem 10 óra volt, amikor fogtam magam és bementem a házba. Elmostam a bögrém és megnéztem Min-t, hogy fentvan-e. Természetesen még mindig aludt. A fiúkhoz inkább nem néztem be, ezért a legutolsó szobához mentem, ami a nővéremé volt. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és hallottam, hogy valakivel beszél. Már a hangjáról felismertem, hogy RapMon van bent nála. Így inkább fogtam magam becsuktam az ajtót és lementen a nappaliba. Már fél órája feküdtem a kanapén, amikor rájöttem, hogy mennyire unatkozok. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi az a dolog, amit mindig szívesen csinálok. Természetesen az éneklés az. Berohantam a stúdióba és becsuktam az ajtót. Keresgéltem a dalok között, hogy mit énekeljek, amikor találtam egy olyat, amit nem ismertem. Megnéztem a szöveget és nagyon megtetszett. A dal címe: Please don't-volt. (Az eredeti szám K.will- Please don't) Megtaláltam a hozzá tartozó zenét, így elkezdtem énekelni. Nagyon tetszett, így többször elénekeltem. Kb. 1 órát töltöttem BTS számok éneklésével, amikor megint a nappaliba mentem. Már majdnem dél volt, amikor fogtam magam és bementem a konyhába ebédet csinálni. Mikor kész voltam felmentem Min-hez, hogy felkeltsem. Lerántottam a fejéről a takarót és akkor vettem észre, hogy párnák voltak a takaró alá berakva. Hirtelen nagyon megijedtem, hogy hol van, ezért átrohantam Jimin szobájába, hogy ő fentvan-e. Nála is ugyan az volt, mint Min-nél. Mindenkinél csak a párnák voltak az ágyban. Bementem Hyun-hiz, hogy nála is az van-e, de szerencsére ő nem párnaként volt bent. RapMon-nal beszélgettek.
-Szia hugi. Mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva.
-Sziasztok. Hol vannak a többiek?
-Alszanak még gondolom.-mondta RapMon.
-Párna van a takaró alá berakva mindenkinél.-vágtam rá rögtön.
-Akkor fogalmam sincs, hogy hol lehetnek.-nézett rám RapMon.
-Oksi. Amúgy kész a kaja.
-Rendben, mindjárt megyünk.-mosolygott rám Hyun.
Lementem, hogy megterítsek hármunknak. Közben gondolkoztam, hogy hova mehettek.

*Hyun szemszögéből*

-Min, hol a francba vagytok már? Eun egy csomó ideje fent van és rájött, hogy nem alszotok, hanem elmentetek valahova. Siessetek haza és találjatok ki valamit, hogy hol voltatok.-hívtam fel idegesen Min-t.
-Most fogunk bekanyarodni a sarkon. Mindjárt otthon leszünk. És már van egy ötletem, hogy mit mondjak neki.
-Ajánlom is.-tettem le a telefonomat.
-Nyugi, nem fog rájönni, hogy a szülinapját intézték.-nyugtatgatott RapMon.
-Nem hülye. Tudja, hogy valamit szerveznek, amiről ő nem tud.
-De azt nem fogja megtudni, hogy mit szerveznek.
-Viszont ki lesz akadva, hogy mindenki halgat és hogy egy csomószor egyedül van. Senkivel nem fog beszélni.-mondtam neki.
-Úgy is mindjárt itt a szülinapja.-mosolygott RapMon, miközben megölelt.
Szép lassan lementünk a konyhába, hogy együnk. Szóltam Eun-nak, hogy a többiek is mindjárt itthon leszenk és ők is szeretnének enni. Amint ezt kimondtam már nyílt is az ajtó. Min jött be rajta a fiúkkal és Mr. Young-gal.
-Sziasztok!-ordították egyszerre.
-Hali-üdvözöltük őket mi is.

*Eun szemszögéből*

Nagy nehezen rávettem magam, hogy köszönjek nekik. Szép lassan elkezdtem enni. Közben a többiek bejöttek hozzánk, hogy ők is egyenek. Én nem voltam annyira vidám, mert már megint átvágtak és nem szóltak, hogy hova mennek vagyhogy egyáltalán elmennek.
-Mi a baj Eun?-kérdezte Min.
-Semmi!-válaszoltam rá, miközben fogtam magam és a tányérommal együtt kimentem a teraszra.

*Min szemszögéből*

-Mi baja van?-kérdeztem Hyun-t.
-Az, hogy nem szóltatok, hogy elmentek. Úgy érzi, hogy hülyének nézitek.-válaszolt.
-De ha meg elmondjuk neki az igazat, akkor nen lesz semmi meglepetés.-mondta V.
-Beszélek vele, hátha az segít egy kicsit.-indultam meg a terasz felé.
-Inkább most hagyd. Had legyen egyedül egy kicsit.-állított meg Hyun.
Nyugodtan megebédeltünk, utána meg kitaláltuk, hogy filmezünk egyet. Eun-t is behívtuk, de neki nem volt hozzá kedve. Elkezdtünk nézni egy filmet, ami közel 2 órás volt. Eun az alatt hol kint volt a kertben, hol pedig a stúdióban.
-Majd én beszélek vele!-pattant fel Jin hirtelen és Eun után ment a stúdióba.

*Jin szemszögéből*

Bekopogtam az ajtón, majd óvatosan bementem rajta. Eun nagy szemekkel, kíváncsian nézett rám.
-Beszélhetünk?-kérdeztem meg.
-Attól függ, hogy miről.
-Arról, hogy hova mentünk.
-Nem érdekel. Ha eddig kihagytatok belőle, akkor most se kell elmondani.
-Mr. Young-nak szeretnék egy "bulit" tartani. Meg szeretnénk köszönni neki, hogy mellettünk van és hogy a menedzserünk lett. Neked csak azért nem szóltunk, mert tudjuk, hogy fel tudsz pörögni és féltünk, hogy véletlen szólsz neki.-magyaráztam meg neki a dolgokat. Persze hazugságot, de ez még mindig jobb, minthogy ne szóljon hozzánk.
-Az igaz, hogy fel tudok pörögni és kikotyogok olyankor dolgokat. De legalább annyit mondhatnátok, hogy elmentek valahova és xy óra múlva jöttök.-válaszolta kicsit lenyugodva.
-Rendben, legközelebb szólunk róla.-mosolyogtam rá, majd kihúztam a többiekhez. Elmagyaráztam neki, hogy Min apujának szervezünk egy bulit és azért nem szóltunk neki róla, hogy nehogy kikotyogja. Mindenki nagy szemekkel figyelt az elején, hogy mit tettem, de amint a mondandóm végére értem mindenki megnyugodott.

*Eun szemszögéből*

-Akkor most már beszélsz velünk?-tette fel a kérdést Hopie.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Ennek annyira megörült, hogy odajött hozzám és megölelt. Kitaláltuk, hogy berakunk még egy filmet. Az egyik kanapére leültem és szinte rögtön leült mellém Jimin, nehogy valaki más legyen mellettem. Én csak mosolyogtam rajta. Az egész film alatt Jimin a derekamat átkarolta és úgy dőlt rám. Néha végignéztem a többieket, hogy ki hogy nézi a filmet. V Min ölébe dőlt be, Hyun RapMon vállára dőlt. Már fél órája tartott a film, amikor éreztem, hogy csukódik a szemem. Sikeresen elaludtam.