17. fejezet

Mikor felkeltem az ágyamban feküdtem. Fogalmam se volt arról, hogy hogy kerültem a szobámba. Gyorsan felöltöztem és felfogtam a hajam, majd elindultam a konyhába. Jin már fent volt és épp a reggelit készítette.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva, miközben nyújtózkodtam.
-Szia.-mosolygott vissza rám.
-Segítsek valamiben?
-Ha megterítesz, akkor azzal sokat segítesz.-nézett az asztalra.
-Rendben, már is.-gyorsan megterítettem, majd megcsináltam a kávémat.
-Mi történt a filmnézés után? Semmire nem emlékszem.-tettem fel a kérdést Jin-nek.
-Igazából te a film alatt elaludtál, szóval ezért nem rémlik semmi.-válaszolt kedvesen.
Elmesélte, hogy mi történt a film alatt, közben megittam a kávém. Mivel éhesek voltunk nem vártuk meg a többieket. Elkezdtünk szedni magunknak kaját, amikor valaki hátulról megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. Természetesen Jimin volt az. Megfordultam és egy csókot adtam neki. Leültem Jin mellé és folytattuk a beszélgetést. Jimin is leült mellénk és beszélgettünk.
-Hogy aludtál este?-kérdezte mosolyogva.
-Jól, csak azt nem tudom, hogy hogy kerültem fel a szobámba.-vallottam be.
-Hááát, azt hiszem én tudom.-nevettek Jin-nel.-A film alatt elaludtál a vállamon és amikor vége lett a filmnek megfogtalak és felvittelek.
-Komoly? Köszi.-öleltem meg egy puszi kíséretében.
Mikor befejeztük a reggelizést elmosogattam. Amikor végeztem hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan fölvettem és MiHi szólt bele.

-Szió. Mit csináltok ma?
-Szia. Igazából ezen még nem gondolkoztunk. Szerintem készülődünk holnapra.
-Nem lenne baj, ha átmennék ma hozzátok? Csak mert egyedül vagyok itthon és unatkozok.
-Nem, semmi baj. Szerintem a többieknek se baj.
-Oké, köszi. Fél óra és ott vagyok. Puszi.
-Rendben, várunk. Puszi.

A fiúk a nappaliba ültek 4-en. Jimin, Jin, V és Kookie. Leültem melléjük és rögtön jöttek a kérdések.
-Ki jön hozzánk? És mikor ér ide?-szólalt meg Kookie.
-MiHi egyedül van otthon és kérdezte, hogy átjöhet-e hozzánk. Én meg igent mondtam. Fél óra múlva érkezik.-válaszoltam neki.
-Fél óra???-döbbent le Kookie.
Én csak bólogattam, mire ő felpattantam és felrohant a szobájába.
-Hova rohan?-nézett nagy szemekkel V.
-Megy készülődni.-tippelgetett Jin.
-Mivel MiHi jön át, így gondolom összeszedi magát egy kicsit.-mosolyogtam.
-Ezt hogy érted?-néztek rám mindhárman nagy szemekkel.
-Jól játszátok a hülyét. Tetszik neki MiHi és így jól akar kinézni gondolom én.
-Honnan veszed, hogy tetszik neki?-kérdezősködött V.
-Te tényleg nem vetted észre? A koncerten mielőtt felmentünk volna a színpadra, megcsókolta MiHi-t.-világosította fel Jin.
-Most már mindenre emlékszem.-nevetett V.
-Megyek, felkeltem a többieket, hogy ők is elkészüljenek.-mondta Jimin.
Mi hárman elkezdtünk szakácskönyveket nézni, hogy holnapra mit süssünk-főzzünk. Egyszercsak hallottam, hogy csengettek. Kookie úgy rohant le a lépcsőn, mint akit kergetnek. Rögtön az ajtónál termett és beengedte MiHi-t.
-Nem vagy éhes?- érdeklődött kedvesen Kookie MiHi-nél.
-Nem, mielőtt átjöttem, már ettem.-mosolygott rá.
Amíg a többiek reggeliztek mi a nappaliban folytattuk a kajakeresést. MiHi elkezdett Jin-nel beszélgetni a főzésről. Közben a többiek csatlakoztak hozzánk és próbáltuk kitalálni, hogy aznap mit csináljunk. Kookie közben folyamatosan MiHi-t nézte, hogy milyen jól elbeszélget Jin-nel.
-Mi a baj?-kérdeztem meg.
-Semmi.
-Látom rajtad, hogy valami zavar. Mond el!-parancsoltam rá.
-Na jó.-vette rá magát.-Zavar, hogy MiHi nem beszél velem.
-Akkor menj oda hozzá és beszéljetek.
-De ő tovább beszélne Jin-nel engem meg leszarna.-mondta miközben fölállt a kanapéról. Idegességében fogta magát és felrohant a szobájába.
-Hova ment Kookie? Mi a baja?-érdeklődött MiHi.
-A szobájába ment. Zavarja, hogy nem foglalkozol vele.
-Csak ennyi a baja? Felmegyek és megbeszélem vele.-és már fent is volt az emeleten.

*MiHi szemszögéből*

Felrohantam az emeletre és odafutottam Kookie ajtajához. Már épp kopogtam volna, amikor hallottam, hogy bent szipog a szobájába. Nagyon megsajnáltam. Óvatosan benyitottam hozzá és láttam, hogy az ágya szélén ül, fejét a tenyerébe temetve. Szép lassan odamentem hozzá és legugoltam elé. Megfogtam a két kezét és próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak neki.
-Úgyse megyek le Eun. Hiába próbálsz majd rávenni.
-Nem Eun vagyok.-szólaltam meg, mire Kookie felemelte a fejét.
Nagy fekete szemeivel egyenesen rámnézett. A könnyei már nem folytak le az arcán. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Teljesen elmerültem a szemeiben.
-Mit keresel itt? Ott van Jin, akivel annyira jól elvagy.-zavart meg a hangja.
-Jöttelek megnézni. Izgultam, hogy mi van veled.
-Nem kell velem foglalkoznod. Nyugodtan visszamehetsz a többiekhez. Elleszek egyedül is.
-De én veled szeretnék lenni. Mond el, hogy mi a baj!
-Az, hogy nem szólsz hozzám. Amióta itt vagy nem is beszélgettünk.
-Ha csak ez a baj, akkor miért nem szóltál?
-Mert úgy belemerültél a beszélgetésbe Jin-nel, hogy inkább nem zavartam.-vallotta be.
-Végig azt vártam, hogy odagyere hozzánk.-mosolyogtam rá.
Felültem mellé az ágyra és a vállára dőltem. De ami ezután jött, arra egyáltalán nem számítottam. Kookie ledöntött az ágyra és fölém hajolt. Alig kaptam levegőt, úgy ledöbbentem. Hirtelen megcsókolt és elkezdte a pólómat feltolni. Gyorsan eltoltam magamtól és elkezdtem futni az ajtó felé. Kookie megragadta a kezemet és odatol a falhoz. Szenvedélyesen megcsókolt és folytatta azt, amit az ágyon elkezdett. Megijedtem, hogy mit akar. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért lekevertem neki egy nagy pofont. Kirohantam az ajtón és egyenesen a nappaliba mentem. Felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón. Fél perc múlva Kookie rohant ki utánam.
-MiHi ne menj haza. Bocsi, nem akartalak megbántani.
-Semmi baj.-kezdtem bele mondandómba sírva.-Legalább megtudtam, hogy csak erre kellek neked.
Fogtam magam és elfutottam.

*Eun szemszögéből*

Csak annyit láttam, hogy MiHi sírva rohan ki az ajtón, majd Kookie utána megy. 5 perc múlva egyedül jött be.
-Hol van MiHi? Mit csináltál vele?-támadtam le gyorsan.
-Hazament.-mondta gyorsan és elindult felfele a lépcsőn.
-Állj meg, még nem válaszoltál arra, hogy mit csináltál vele!-ordítottam rá.
-Semmi közötök hozzá. Vagy ha annyira tudni akarod, akkor hívd fel és kérdezd meg őt.
Mikor ezt befejezte berohant a szobájába és bevágta maga után az ajtót. Én fogtam magam és MiHi után rohantam, háta még valahol a közelben van. Már 10 perce futottam a környéken, amikor végre észrevettem.
-MiHi, mi történt? Gyere vissza hozzánk és akkor megbeszéljük.
-Nem akarok visszamenni. Nem vagyok rá kíváncsi.
-Akkor csak annyit mondj meg, hogy mit csinált és aztán hazaengedlek.-könyörögtem neki.
-Felmentem hozzá, hogy megkérdezzem mi baja van. Elmondta, hogy zavarja, hogy nem beszélek vele. Megnyugtattam, hogy én szívesen beszélek vele. Erre ő letepert és elkezdte a pólómat feltolni. Én gyorsan az ajtóhoz rohantam, de ő utánam jött és a falhoz tol. Megpofoztam, majd lerohantam.-hadarta el gyorsan, majd megölelt és hazament.
Én lesokkolódva álltam az utcán. Kis idő múlva hazamentem.