14. fejezet

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Kerestem a telefonomat, hogy kikapcsoljam az ébresztést, de nem találtam. Mindenhol felkutattam a szobámban és végül az ágyam alatt találtam meg. Eléggé fáradt voltam még és alig bírtam nyitvatartani a szemem. Épp ezért lementem a konyhába, hogy igyak egy kávét. Amikor mentem le a lépcsőn hallottam, hogy valaki bent van a konyhába. Jin volt az. A fiúknak csinálta a reggelit.
-Jóreggelt.-üdvözöltem kedvesen miközben megcsináltam a kávémat.
-Jóreggelt.-mosolygott rám.-Nem kellene átöltöznöd?-kérdeztem, miközben a rám mutatott.
Tudni kell, hogy annyira fáradt voltam, hogy a pizsamámba mentem le.
-Majd mindjárt átöltözök, amint megcsináltam a kávémat. 2 perc múlva elindultam a szobám felé a bögrémmel együtt. Útközbe összefutottam Min-nel.
-Eun!!! Siessél kérlek, mert ma lesz a sulis fellépés és nem szeretnék elkésni.-sürgetett, miközbe a haját fésülte.
-Basszus, tényleg. Bocsiiii.-rohantam be a szobámba és magamra kaptam a ruhámat. Fél perc múlva már rohantam is a fürdőbe fogatmosni és fésülködni. Utána döbbentem rá arra, hogy már nem fáj a lábam. Nagyon megörültem ennek, mivel imádtam a sulis cipőmet. Elköszöntünk a fiúktól és már rohantunk is a suliba. A szokásos helyen összefutottunk MiHi-vel.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen.
-Szióóó.-köszöntünk vissza neki Min-nel egyszerre.
-Látom már jobban van a lábad Eun.-mosolygott.
-Igen, szerencsére már nem fáj.
-Szió JiJi.-üdvözöltem széles mosollyal az arcomon másik barátnőnket.
-Jóreggelt lányok. Ti is izgultok az előadás miatt?-kíváncsiskodott.
-Én nem annyira.-vonta meg a vállát MiHi.
Mi egyetértően megráztuk a fejünket Min-nel, hogy izgulunk egy kicsit. Mivel ez volt az első "fellépésünk" érthető volt. Az osztályterembe érve láttuk, hogy már mindenki bent van és készülődik a fél óra múlva kezdődő karácsonyi előadásra. Min is meghívta az apukáját, de ő sajnos nem ért rá, mert a fiúk utolsó koncertjét intézte. Vasárnap lesz az év utolsó BTS koncert. Már nagyon vártuk. A fiúk se tudtak eljönni, mert próbáltak, Hyun meg próbanapon volt, mint fodrásztanonc. Párszor elgyakoroltuk a dalokat, majd a színpadhoz mentünk. Amikor meghallottuk, hogy mi jövünk, mégjobban elkezdtünk izgulni. Felmentünk a színpadra és vagy 100 embert láttunk magunkal szembe. Amikor megláttam a szülőket, nagyszülőket, barátokat és tesókat a csillogó szemekkel kicsit jobban éreztem magam. Mindenkin látszott, hogy büszke a gyerekére, unokájára, barátjára. Ez boldogsággal és erővel töltött el. Mielőtt elkezdtünk volna énekelni megfogtam Min és MiHi kezét. Az előadásunk végén mindenki állva tapsolt nekünk. Nagyon jó volt látni, hogy ennyire tetszett nekik. Min teljesen feldobódott és kedvet kapott ahoz, hogy mégtöbbet énekeljen. Miközben mentünk hazafele ő nagyba énekelt az utcán. A végén én is beszálltam. Amikor a házhoz értünk láttuk, hogy nyílik az ajtó. Jin, JungKook és Jimin jött ki.
-Sziasztok lányok.-üdvözölt minket Jin.
-Sziasztok. Hova mentek?-kérdeztük egyszerre Min-nel.
-Már nincs sok kajánk, ezért megyünk vásárolni.
-Mi is mehetünk?-érdeklődödd Min.
-Persze, csak akkor siessetek.-mondta Kookie.
Gyorsan berohantunk a házba, ledobtuk a nappaliba a táskáinkat és felrohantunk átöltözni. 5 perc múlva már lent is voltunk a fiúknál. Megtudtuk, hogy nemmessze tőlünk van egy bevásárlóház. Nem is tudtuk Min-nel, hogy vásárlás közben ennyit lehet baromkodni. Beleültünk a bevásárló kocsiba és úgy toltuk egymást. Nagyon jól elvoltunk. Mikor hazaértünk én segítettem Jin-nek kipakolni a konyhában a kajákat. A többiek addig kiválasztottak egy filmet és szóltak a többieknek, hogy jöjjenek le. Miután Jin-nel kipakoltunk odamentünk a többiekhez a nappaliba. Elkeudtünk filmezni. Nagyon jól éreztük magunkat.

Hamar eltelt a hét, így gyorsan eljött a szombat. Reggel korán elmentek a fiúk a táncterembe. Min-nel addig ebédet főztünk, hogy mire hazajönnek tudjanak enni. Amikor végeztünk felhívtuk MiHi-t, hogy eljönne-e velünk vásárolni. Ugyanis pár nap múlva itt van a karácsony. Fél óra múlva tálálkoztunk a pláza előtt MiHi-vel. Kb. 3 órát töltöttünk ajándék vásárlással. Hárman cipeltünk 10 szatyrot tele ajándékokkal. Mire hazaértünk már otthon voltak a fiúk és mind a heten az asztalnál ültek és ebédeltek.
-Sziasztok fiúk.-köszöntünk nekik mindhárman egyszerre.
-Sziasztok.-köszöntek vissza.
-Hol voltatok?-kérdezte Hopie.
-Ajándékokat vettünk karácsonyra.-válaszolt Min.
-Had nézzük meg!!!-ordította Kookie miközbe felpattant az asztaltól.
-Majd pár nap múlva megnézhetitek, de nem most.-válaszoltam.
-És mit fogtok ma még csinálni?-kérdezte MiHi Min-től és tőlem
-Nem tudom. Ezen még nem gondolkoztunk.-válaszolta Min.
-Nekem van egy ötletem, de abban Eun nem vehet részét sajnos.-nézett rám szomorúan.
-Még ilyet.-néztem rám mosolyogva.-Akkor ti menjetek a dolgotokra én addig meg elleszek magamba.
-Fiúk, nektek is jönnötök kell.-mondta MiHi.
-Én megyek.-rohant oda MiHi mellé Kookie. Meg is ölelte gyorsan, mire MiHi csak arréb lökte magától. Mindenki nevetésben tört ki. Amíg ők elmentek én a szobámba ültem és hangosan zenét hallgattam. Elkezdtem rajzolni, mikor eszembe jutott, hogy nem csak a karácsony közeledik, hanem a szülinapom is. Méghozzá a 18-dik. Kb. fél óra múlva hallottam, ahogy kinyílt az ajtó. Kirohantam a szobámból megnézni, hogy ki jött meg. Hyun volt az.
-Szió. Hol vannak a többiek?-érdeklődött.
-Szió. Elmentek mindannyian, és velük van MiHi is.
-De azt nem tudod, hogy hol vannak pontosan?
-Nem. Miért?-kérdeztem kíváncsian.
-Csak mert RapMon írt, hogy menjek utánuk.
-Hívd fel és kérdezd meg hol vannak.-tanácsoltam neki.
-Rendben, akkor majd jövünk. Addig ne csinálj semmi baromságot.-kacsintott rám és kiment az ajtón.
-Remek, megint egyedül vagyok.-mondtam hangosan magamnak. Azt se tudtam, hogy mit csináljak. A legjobb ötletem is az volt, hogy a kanapén fekve zenét hallgatok és énekele közbe. Amikor ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő, rájöttem, hogy már lassan 3 órája egyedül vagyok. Hírtelen kinyílt az ajtó én meg rögtön felpattantam.
-Megjöttem.-ordította Min apuja.
-Csak én vahyok itthon.-bondtam neki bánatosan.-Mindannyian elmentek valahova.
-És te miért nem mentél velük?
-Mert MiHi azt mondta, hogy én nem mehetek.
-Mikor mentek el?-kíváncsiskodott.
-Lassan 3 órája.-mondtam, miközben visszadöltem a kanapéra.
Teljesen ledöbbent ezen. Gyorsan elővette a telefonját és felhívta Min-t.

*Mr. Young szemszögéből*

Mikor megtudtam Eun-tól, hogy már 3 órája egyedül van és azt se tudja, hogy hol vannak a többiek, ledöbbentem. Első dolgom.volt felhívni a lányom. Csak csöngött-csöngött a telefon, mire felvette.
-Szia apu.-hallottam vidám hangját.
-Szis kislányom. Mégis hol vagytok ennyi ideig?-kérdeztem.
-Mindjárt otthon vagyunk. Csak Eun-nak nemsokára szülinapja van és azt szervezzük. De neki egy szót se.-parancsolt rám.
-Rendben, de siessetek. A fiúknak holnap koncert és ki kell pihenniük magukat.
-Oké. 5 perc és otthon vagyunk. Szetetlek.
-Én is szeretlek. Szia.-tettem le a telefont.
-Na??? Hol vannak?-kérdezte Eun.
-5 perc és itthon lesznek.-mosolyogtam rá, miközbeb a konyhába mentem enni.

*Min szemszögéből*

Épp azt beszéltük, hogy a buli helyszínére ki fogja elkísérni Eun-t, amikor megszólalt a telefonom.
-Apu az.-mondtam a többieknek.
Megbeszéltem vele, hogy Eun szülinapját szervezzük, és hogy neki ne mondjon semmit róla.
-Ugye nem mond semmit Eun-nak?-kíváncsiskodott RapMon.
-Remélhetőleg nem fog.-mondtam.-Viszont indulnunk kell, mert holnap koncertetek van és pihennetek kell. Mikor hazaértünk Eun a nappaliba feküdt és a TV-t nézte.
-Szia.-köszöntünk neki egyszerre 10-en.
Nem jött válasz tőle. Hyun felment a szobájába pihenni egy kicsit. Tudtam, hogy Eun dühös ránk, ezért nem faggadtam.
-Én megyek haza. Hétfőn találkozunk a suliba.-köszönt el MiHi.
-Rendben, szia.-köszöntem vissza.
A fiúk is kedvesen elköszöntek, majd bementek a konyhába enni és apuval beszélni.
-Szió.-ültem le Eun mellé.-Mi a baj?-bár tudtam, de azért megkérdeztem.
-Tudod te azt nagyon jól.
-Bocsi, hogy nem szóltunk, hogy hova megyünk. De nem szabad tudnod.-néztem rá boci szemekkel.
-De legalább annyit mondtatok volna, hogy meddig nem lesztek itthon. Vagy hogy helyileg hova mentek.
-De nem tudtuk, hogy meddig leszünk el.
-Halálra izgultam magam, hogy hol vagytok. Hyun is szó nélkül elrohant hozzátok.-mondta könnyes szemekkel.
-Bocsi, de tényleg nem mondhatok semmit.-öleltem át.
Pár percig így ültünk, de a fiúk ordítva jöttek be a szobába.
-Én elmegyek fürdeni. Reggel találkozunk.-köszönt el Eun.
-Rendben, szia.-köszöntem el tőle.
-Sziaaaaa.-ordították a fiúk utána.
-Mi a baja?-kérdezte Hopie.
-Hogy egyedül volt.-kamuztam nekik egy kicsit.
-Biztos, hogy csak ez volt a baja?-érdeklődőtt V.
-Az a baja, hogy nem mondtuk, hogy meddig leszünk el. Meg hogy nem szóltunk hova megyünk. És nagyon izgult, hogy mi van velünk.-hadartam el nekik.
-Szegény. Ne mondjuk el neki, hogy hol voltunk. Csak hogy kicsit jobb legyen neki.-mondta Suga.
-Inkább ne, mert rá fog jönni mindenre.-válaszolt Jin.

*Eun szemszögéből*

Amikor mentem fel a lépcsőn, hallottam, hogy még valamiről beszéltek lent Min-ék. Bementem a fürdőbe és elindítottam a zenét és max-ra feltettem a hangot. Beültem a kádba, amit teleengedtem meleg vízzel. Jó érzés volt ellazulni egy kicsit. Nem néztem, hogy mennyi időt vagyok bent. Egyszercsak kopogott valaki az ajtón.
-Igen?-kérdeztem.
-Eun, jól vagy?-hallottam Hopie hangját.
-Persze. Miért?
-Csak mert lassan 1 órája bent vagy.
-Jaaaa. Bocsi. Mindjárt végzek.-válaszoltam.
-Oké.
Gyorsan kimásztam az kádból, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, majd a köntösömet. Megmostam a fogam és kimentem a fürdőből.
-Kész vagyok, mehettek.-kopogtam be Hopie-hoz.
-Oké.-hallottam, ahogy kiordított a szobájából.
Gyorsan bementem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Már kezdtem álomba szenderedni, amikor hallottam a fiúk hangját. Valamilyen buliról beszéltek, de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam.