18. fejezet

Az ajtó előtt álltam és azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el a történteket a többieknek.
-Naaaa? Mi történt MiHi és Kookie között?-tette fel elsőnek a kérdést Suga.
-Majd mindjárt mondom, csak még egy kicsit emésztenem kell azokat, amiket MiHi mondott.-ültem le Min mellé a földre.
-Ennyire durva?-csodálkozott tátott szájjal V.
-Háát, lehet csak nekem durva.-néztem rájuk.-Majd ha nektek elmondom a történteket, akkor utána valakinek kéne beszélnie Kookie-val, hogy kérjen bocsánatot MiHi-től.
-Majd én beszélek vele.-ajánlotta fel Jin.-Hisz én vagyok a legidősebb.
-Rendben.-helyeseltünk mindannyian.
-Szóval...-kezdtem bele.-MiHi felment beszélni Kookie-val és megtudta, hogy zavarja, hogy nen beszélnek. Megbeszélték, hogy nyugodtan odamehetnek egymáshoz beszélni. Ezután Kookie leteperte MiHi-t és elkezdte a pólóját feltolni. MiHi az ajtóhoz ment, de Kookie a falhoz tolta. Ennek következtében Kookie kapott egy pofont. És a többit meg láttátok.-fejeztem be.
Mindenki tátott szájjal ült és alig hitték el, hogy ez megtörtént.
-Most csak viccelsz ugye?-kérdezte Hopie.
-Sajnos nem.-ráztam meg a fejem.
-Na én akkor megyek is beszélni vele.-pattant fel Jin.

*Jin szemszögéből*

Szép lassan felmentem JungKook szobájához és közben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. Parancsoljak rá, hogy hívja fel MiHi-t? Vagy kedvesen beszéljem meg vele a történteket és akkor magától hívja fel? Fogalmam se volt, hogy melyik legyen. Bekopogtam az ajtón.
-Ki az?-hallottam meg JungKook hangját.
-Jin vagyok. Bemehetek?
-Gyere.-válaszolta.
Alig hittem el, hogy csak így simán beenged. Óvatosan benyitottam és odamentem hozzá.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Hát akkor nem kezdem az elejétől, hanem a lényegre térek. Hívd fel és kérj tőle bocsánatot.
-Mégis kitől?-kérdezte kíváncsian.
-Ne játszd a hülyét. Tudod jól, hogy MiHi-ről van szó.-néztem rá komolyan.
-Úgy se veszi fel a telefont.
-Miből gondolod? Meg se próbáltad.
-Fölösleges lenne.
Idegesen felálltam mellőle és megkerestem a telefonját. A kezébe nyomtam, de már úgy, hogy MiHi-t hívta.
-Most miért kellett ez?
-Csak kérj tőle bocsánatot.
Egyszercsak MiHi beleszólt a telefonba.

*JungKook szemszögéből*

Hallottam, ahogy MiHi beleszólt a telefonba.

-Igen? Mit akarsz?
-Szia. Csak...én csak azt akartam mondani...!
-Hallgatlak.
-Csak bocsánatot akartam kérni a mai viselkedésem miatt. Sajnálom!
-Ha azt hiszed, hogy ennyitől megenyhülök és úgy teszek, mintha semmi nem történt volna, akkor nagyon tévedsz!-válaszolt kicsit ingerülten MiHi és már készült letenni a telefont.
-Sejtettem, hogy nem fog könnyen megbocsájtani, épp ezért arra kérlek, hogy fél óra múlva találkozunk a parkba.
-Rendben.-egyezett bele.
-Akkor ott találkozunk. Szia.
-Szia.

Kicsit izgultam, hogy mi fog történni.
-Most örülsz? Találkozunk.
-Persze, hogy örülök. De ne szúrd el ha lehet.-mosolygott Jin.

*Min szemszögéből*

-Na, mit sikerült intézned Kookie-val?
-Hát, felhívta és megbeszélték, hogy fél óra múlva találkoznak a parkban.-ült le a fotelba Jin.
-Ez komoly?-csodálkoztam.-Remélem nem fogja elszúrni.
-Én is remélem.-bólogatott Eun együttértően.
5 perc múlva Kookie rohant le a lépcsőn. Épp a cipőjét vette, amikor megszólalt.
-Ha lehet kérnem, akkor ne gyertek utánam. Egyedül is menni fog.
-Nem is terveztük, hogy utánad megyünk.-mondta Hopie.
-Én meg azt szeretném kérni, hogy ne szúrd el a beszélgetést. Tudom, hogy tetszik neked, épp ezért kérem.-mosolyogtam rá.
-Rendben. Majd jövök.
Ezzel ki is ment az ajtón. Izgultunk, hogy mi fog történni. Én kimentem a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Hallottam, hogy valaki utánan jött. Hátrafordultam és V volt az. Huncut mosollyal az arcán nekidőlt a falnak.
-Min mosolyogsz?-nevettem el magam.
-Pont Min-en.-nevetett ő is.
-Na de most komolyan?!
-Olyan szép vagy. És arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétállni kettesben.
-Ez egy remek ötlet.
Közelebb jött hozzám és óvatosan megcsókolt. Én erre a tettére úgy reagáltam, hogy a kezemet átkulcsoltam a nyakán és a lábaimat összefontam a derekán. Úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy majom.
-Te kis majmom.-mosolygott rám aranyosan.-Most szépen felviszlek a szobádba, hogy át tudjál öltözni és indulhassunk sétállni.
-El fogsz bírni?
-Persze.
Kimentünk- vagy inkább ő ment ki én meg csak lógtan- a nappaliba és mindenki szeme ránk szegeződött. V úgy tett, mintha ez teljesen természetes lenne és felvitt a lépcsőn. Bevitt a szobámba és készült volna letenni, de én nem engedten el. Ő erre fogta magát és az ágyra dőlt velem együtt. Fölém hajolt és elkezdett csókolgatni. Olyan régóta vártam, hogy ez megtörténjen velem, hogy nem akartam, hogy vége legyen. De V egyszercsak felpattantam és az ajtó felé indult.
-Gyorsan öltözz fel és lent találkozunk.
Miután kiment az ajtón, én visszadőltem az ágyra és szétterültem rajta. Nagy nehezen a szekrényemhez mentem és felöltöztem. Lesiettem a lépcsőn és felvettem a cipőmet.
-Te meg hova mész?-érdeklődött Eun.
-V-vel elmegyünk sétállni. Ti addig nehogy felgyújtsátok a házat.
-Mi aztán nem fogjuk. Miből gondolod, hogy felgyújtjuk?-nevetett Suga.
-Csak tudom, hogy képesek vagytok rá.
Közben V is lejött és nevetett rajtunk, hogy hogy veszekszünk. Kimentünk az ajtón és kíváncsian ránéztem.
-Mi az?-kérdezte V kedvesen.
-Hova megyünk?
-Elmehetnénk a patakhoz, ami nemmessze van innen.
-Arra a patakra gondolsz, ami 1 órányira van innen?
-Uhum.-mosolygott.-Vagy máshova akarsz menni?
-Nem, jó lesz a patak.
Elkezdtünk sétállni és közben V meg fogta a kezemet. Az ujjaink összekulcsolódtak. Közelebb húzódtam hozzá és a másik kezemmel szorosan átkaroltam. Amíg sétálltunk régi emlékeinkről beszélgettünk. Jökat nevettünk egy-egy emléken. Másfél óra múlva a patakhoz értünk. Elállt a szavam, olyan szép volt.
-Na, hogy tetszik?-érdeklődött V
-Gyönyörű. Ennél szebbet még talán soha nem láttam.-álltam mellette tátott szájjal.
-Én már láttam szebbet.
-Tényleg? És hol?
-Igen, tényleg. Nap mint nap látom és most is itt áll mellettem.
Amint ezeket a szavakat kimondta én fülig vörösödtem.
-Annyira édes vagy, amikor zavarba jössz.-mosolygott rám, miközbe óvatosan megfogta az arcomat.
-Te meg akkor vagy édes, amikor bókolsz nekem.-pusziltam meg a homlokát.
Jó érzés volt végre kettesben lenni vele. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak.

*JungKook szemszögéből*

Szinte futottam otthonról a parkba. Alig tudtam összeszedni a gondolataimat. Tudtam, hogy nagyon megbántottam MiHi-t, de nem tudtam hogy megmagyarázni neki a történteket. Már 10 perce mászkáltam fel-alá az egyik pad előtt, amikor meghallottam a hangját.
-Szia.
-Szia MiHi.
-Sétálljunk vagy üljünk le?-kérdezte.
-Inkább sétálljunk, mert most nem bírnék egy helyben ülni.
-Rendben.-indult el felém.
Egymás mellett sétáltunk egy ideig.
-Na jó inkább belekezdek.
-Hallgatlak.
-Szóval...Bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy letepertelek. Hidd el, nem akartam. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Én nem akartalak megbántani. Amióta a koncerten megcsókoltalak, arra vártam, hogy megint megtehessem. Folyton rád gondoltam. Mert én sze...sze..szeretlek!-felyeztem be mondandómat a nagy vallomással.
MiHi hirtelen megtorpant és egyenesen rám meredt könnyes szemekkel.
-Légyszi csak nehogy sírj.
-Nem fogok. Csak ledöbbentem.
-Akkor ülj le egy kicsit, mielőtt még elájulsz.
Gyorsan leült a padra és a fejét lehajtotta. 5 percen keresztül meredt maga elé. Féltem, hogy mit fog mondani. De leginkább a szeretlek részre.
-Ugye tudod, hogy amit most mondtál teljesen váratlanul ért?!-kérdezte halkan.
-Igen, tisztában vagyok vele. De muszály voltam elmondani, mert máshogy nem értetted volna meg a helyzetem. És már nem is tudtam magamban tartani. Tudnod kellett róla, hogy hogy érzek irántad.
-Akkor ha már te bevállottad az érzéseidet, akkor én is bevállom, hogy hogy érzek irántad.-kezdett belem.
-Ettől féltem.-ültem le mellé a padra.
-Nekem te vagy a kedvencem a BTS-ből és olyan boldog voltam, amikor megismertelek. De a koncerten a csókod teljesen megerősítette bennem azt az érzést, hogy én-kis szünetet tartott, mire folytatta.-Én szeretlek téged!
-Tényleg? Még a történtek ellenére is?
-Persze, hisz te vagy az UB-m.-mosolygott rám.
Örömömben felálltam a padról és felemeltem. Aztán szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam. 10 percig lehettünk így, amikor csörgött a telefonom. Nem akartam elengedni MiHi-t, de muszály volt felvennem a telefont.

-Helo. Nagy hogy haladsz?-szólt bele a telefonban Suga.
-Szia. Majd otthon megbeszéljük.-és gyorsan kinyomtam.

MiHi-vel elkezdtünk sétállni és közben megkérdeztem tőle:
-Holnap nem szeretnél átjönni hozzánk ünnepelni? Persze csak ha a szüleid beleeggyeznek és te is akarod.
-Szívesen, a szüleim úgyis mennek nagyimékhoz aztán meg barátokhoz.
-És te nem mész nagyidéghoz?-érdeklődtem.
-Apu nem engedi, hogy menjek. Nagymamám kórházba van és nem szeretnék, hogy úgy lássam.-szomorodott el egy kicsit.
-Ja, mindent értek. Na és most feljössz hozzánk?
-Most nem, majd holnap.
Mivel már az utcánkba voltunk elköszöntem tőle.
-Holnap találkozunk. Szia.-pusziltam meg.
-Rendben, szia. Szeretlek.-ölelt meg kedvesen.
Boldogan léptem be az ajtón és rögtön mindenki rám nézett. Én azt se tudtam, hogy mit csináljak, ezért leültem melléjük.
-Mit csináltatok, amíg nem voltam itthon?-kíváncsiskodtam.
-Az most nem fontos. Inkább mesélj, hogy mi volt veletek.-mondta J-Hope.
-Megbeszéltünk mindent és elmondtam neki, hogy szeretem.
-És ő mit válaszolt rát?-érdeklődött RapMon.
-Először teljesen ledöbbent, aztán meg ő is elmondta, hogy szeret.-vörösödtem el.
Mindenki elkezdett ugrálni örömében.
-Akkor üdv a barátnővel büszkélkedhetők társaságában!-zárta be vigyorogva az ajtót V.
Mindenki elkezdett ezen nevetni.
-Kösz. Amúgy holnap lehet átjön MiHi.
-Ki jön át holnap?-kérdezte Mr. Young.
-Mihi.-válaszoltam.
-Szia apu.-ugrott a nyakába Min.
Mivel már majdnem egy hete nem láttuk Mr. Young-ot, ezért érthető volt, hogy mindenki örült neki.

*Min szemszögéből*

-Eun gyere egy kicsit.-ordítottam le a szobámból.
-Máris.-hallottam Eun hangját.-Itt is vagyok.
-Holnap felkelsz velem korábban, hogy elkészüljünk mindennel?
-Attól függ, hogy mennyire korán.
-Arra gondoltam, hogy olyan 8 körül?!-néztem rá kíváncsian.
-Rendben. És mivel kell elkészülnünk?-kérdezte.
-Az ajándékokat be kell még csomagolni, sütit is kéne csinálnunk, elkéne menni fát venni, hogy fel lehessen díszíteni. Egyenlőre csak ennyi jut eszembe.
-De a fát csak a többiekkel díszíthetjük fel.-jelentette ki határozottan.-És még azt is hozzá kell rakni, hogy a fiúkat fel kell ébreszteni. Különben délig alszanak vagy tovább.
-Oké. Akkor reggel talizunk.-mosolyogtam rá, majd elmentem fürdeni.

*Eun szemszögéből*

Miután Min végzett a fürdéssel, én is elmentem fürdeni. Amikor végeztem felvettem a pizsamámat, majd a köntösömet. Gondoltam, hogy bemegyek elköszönni Jimin-től. Bekopogtam az ajtón és benyitottam hozzá.
-Ki az?-szólalt meg az ágyban fekve.
-Csak én vagyok. Jöttem elköszönni.-ültem le az ágya szélére.
-Csak elköszönni jöttél?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Te kis telhetetlen.-mosolyogtam rá.
Ő erre csak fogott én magához húzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Hosszú perceken keresztül feküdtünk így.
-Most már mennem kell aludni. Holnap találkozunk.-álltam volna fel, de ő nem engedte.
-Nem szeretnél itt aludni velem?-nézett rám boci szemekkel.
-Nem is tudom talán.
-A talán nekem biztos.-húzott vissza maga mellé.
Pár percig még azon gondolkoztam, hogy eddig miért nem aludtam itt vele, aztán őt ölelve elaludtam.

17. fejezet

Mikor felkeltem az ágyamban feküdtem. Fogalmam se volt arról, hogy hogy kerültem a szobámba. Gyorsan felöltöztem és felfogtam a hajam, majd elindultam a konyhába. Jin már fent volt és épp a reggelit készítette.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva, miközben nyújtózkodtam.
-Szia.-mosolygott vissza rám.
-Segítsek valamiben?
-Ha megterítesz, akkor azzal sokat segítesz.-nézett az asztalra.
-Rendben, már is.-gyorsan megterítettem, majd megcsináltam a kávémat.
-Mi történt a filmnézés után? Semmire nem emlékszem.-tettem fel a kérdést Jin-nek.
-Igazából te a film alatt elaludtál, szóval ezért nem rémlik semmi.-válaszolt kedvesen.
Elmesélte, hogy mi történt a film alatt, közben megittam a kávém. Mivel éhesek voltunk nem vártuk meg a többieket. Elkezdtünk szedni magunknak kaját, amikor valaki hátulról megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. Természetesen Jimin volt az. Megfordultam és egy csókot adtam neki. Leültem Jin mellé és folytattuk a beszélgetést. Jimin is leült mellénk és beszélgettünk.
-Hogy aludtál este?-kérdezte mosolyogva.
-Jól, csak azt nem tudom, hogy hogy kerültem fel a szobámba.-vallottam be.
-Hááát, azt hiszem én tudom.-nevettek Jin-nel.-A film alatt elaludtál a vállamon és amikor vége lett a filmnek megfogtalak és felvittelek.
-Komoly? Köszi.-öleltem meg egy puszi kíséretében.
Mikor befejeztük a reggelizést elmosogattam. Amikor végeztem hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan fölvettem és MiHi szólt bele.

-Szió. Mit csináltok ma?
-Szia. Igazából ezen még nem gondolkoztunk. Szerintem készülődünk holnapra.
-Nem lenne baj, ha átmennék ma hozzátok? Csak mert egyedül vagyok itthon és unatkozok.
-Nem, semmi baj. Szerintem a többieknek se baj.
-Oké, köszi. Fél óra és ott vagyok. Puszi.
-Rendben, várunk. Puszi.

A fiúk a nappaliba ültek 4-en. Jimin, Jin, V és Kookie. Leültem melléjük és rögtön jöttek a kérdések.
-Ki jön hozzánk? És mikor ér ide?-szólalt meg Kookie.
-MiHi egyedül van otthon és kérdezte, hogy átjöhet-e hozzánk. Én meg igent mondtam. Fél óra múlva érkezik.-válaszoltam neki.
-Fél óra???-döbbent le Kookie.
Én csak bólogattam, mire ő felpattantam és felrohant a szobájába.
-Hova rohan?-nézett nagy szemekkel V.
-Megy készülődni.-tippelgetett Jin.
-Mivel MiHi jön át, így gondolom összeszedi magát egy kicsit.-mosolyogtam.
-Ezt hogy érted?-néztek rám mindhárman nagy szemekkel.
-Jól játszátok a hülyét. Tetszik neki MiHi és így jól akar kinézni gondolom én.
-Honnan veszed, hogy tetszik neki?-kérdezősködött V.
-Te tényleg nem vetted észre? A koncerten mielőtt felmentünk volna a színpadra, megcsókolta MiHi-t.-világosította fel Jin.
-Most már mindenre emlékszem.-nevetett V.
-Megyek, felkeltem a többieket, hogy ők is elkészüljenek.-mondta Jimin.
Mi hárman elkezdtünk szakácskönyveket nézni, hogy holnapra mit süssünk-főzzünk. Egyszercsak hallottam, hogy csengettek. Kookie úgy rohant le a lépcsőn, mint akit kergetnek. Rögtön az ajtónál termett és beengedte MiHi-t.
-Nem vagy éhes?- érdeklődött kedvesen Kookie MiHi-nél.
-Nem, mielőtt átjöttem, már ettem.-mosolygott rá.
Amíg a többiek reggeliztek mi a nappaliban folytattuk a kajakeresést. MiHi elkezdett Jin-nel beszélgetni a főzésről. Közben a többiek csatlakoztak hozzánk és próbáltuk kitalálni, hogy aznap mit csináljunk. Kookie közben folyamatosan MiHi-t nézte, hogy milyen jól elbeszélget Jin-nel.
-Mi a baj?-kérdeztem meg.
-Semmi.
-Látom rajtad, hogy valami zavar. Mond el!-parancsoltam rá.
-Na jó.-vette rá magát.-Zavar, hogy MiHi nem beszél velem.
-Akkor menj oda hozzá és beszéljetek.
-De ő tovább beszélne Jin-nel engem meg leszarna.-mondta miközben fölállt a kanapéról. Idegességében fogta magát és felrohant a szobájába.
-Hova ment Kookie? Mi a baja?-érdeklődött MiHi.
-A szobájába ment. Zavarja, hogy nem foglalkozol vele.
-Csak ennyi a baja? Felmegyek és megbeszélem vele.-és már fent is volt az emeleten.

*MiHi szemszögéből*

Felrohantam az emeletre és odafutottam Kookie ajtajához. Már épp kopogtam volna, amikor hallottam, hogy bent szipog a szobájába. Nagyon megsajnáltam. Óvatosan benyitottam hozzá és láttam, hogy az ágya szélén ül, fejét a tenyerébe temetve. Szép lassan odamentem hozzá és legugoltam elé. Megfogtam a két kezét és próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak neki.
-Úgyse megyek le Eun. Hiába próbálsz majd rávenni.
-Nem Eun vagyok.-szólaltam meg, mire Kookie felemelte a fejét.
Nagy fekete szemeivel egyenesen rámnézett. A könnyei már nem folytak le az arcán. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Teljesen elmerültem a szemeiben.
-Mit keresel itt? Ott van Jin, akivel annyira jól elvagy.-zavart meg a hangja.
-Jöttelek megnézni. Izgultam, hogy mi van veled.
-Nem kell velem foglalkoznod. Nyugodtan visszamehetsz a többiekhez. Elleszek egyedül is.
-De én veled szeretnék lenni. Mond el, hogy mi a baj!
-Az, hogy nem szólsz hozzám. Amióta itt vagy nem is beszélgettünk.
-Ha csak ez a baj, akkor miért nem szóltál?
-Mert úgy belemerültél a beszélgetésbe Jin-nel, hogy inkább nem zavartam.-vallotta be.
-Végig azt vártam, hogy odagyere hozzánk.-mosolyogtam rá.
Felültem mellé az ágyra és a vállára dőltem. De ami ezután jött, arra egyáltalán nem számítottam. Kookie ledöntött az ágyra és fölém hajolt. Alig kaptam levegőt, úgy ledöbbentem. Hirtelen megcsókolt és elkezdte a pólómat feltolni. Gyorsan eltoltam magamtól és elkezdtem futni az ajtó felé. Kookie megragadta a kezemet és odatol a falhoz. Szenvedélyesen megcsókolt és folytatta azt, amit az ágyon elkezdett. Megijedtem, hogy mit akar. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért lekevertem neki egy nagy pofont. Kirohantam az ajtón és egyenesen a nappaliba mentem. Felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón. Fél perc múlva Kookie rohant ki utánam.
-MiHi ne menj haza. Bocsi, nem akartalak megbántani.
-Semmi baj.-kezdtem bele mondandómba sírva.-Legalább megtudtam, hogy csak erre kellek neked.
Fogtam magam és elfutottam.

*Eun szemszögéből*

Csak annyit láttam, hogy MiHi sírva rohan ki az ajtón, majd Kookie utána megy. 5 perc múlva egyedül jött be.
-Hol van MiHi? Mit csináltál vele?-támadtam le gyorsan.
-Hazament.-mondta gyorsan és elindult felfele a lépcsőn.
-Állj meg, még nem válaszoltál arra, hogy mit csináltál vele!-ordítottam rá.
-Semmi közötök hozzá. Vagy ha annyira tudni akarod, akkor hívd fel és kérdezd meg őt.
Mikor ezt befejezte berohant a szobájába és bevágta maga után az ajtót. Én fogtam magam és MiHi után rohantam, háta még valahol a közelben van. Már 10 perce futottam a környéken, amikor végre észrevettem.
-MiHi, mi történt? Gyere vissza hozzánk és akkor megbeszéljük.
-Nem akarok visszamenni. Nem vagyok rá kíváncsi.
-Akkor csak annyit mondj meg, hogy mit csinált és aztán hazaengedlek.-könyörögtem neki.
-Felmentem hozzá, hogy megkérdezzem mi baja van. Elmondta, hogy zavarja, hogy nem beszélek vele. Megnyugtattam, hogy én szívesen beszélek vele. Erre ő letepert és elkezdte a pólómat feltolni. Én gyorsan az ajtóhoz rohantam, de ő utánam jött és a falhoz tol. Megpofoztam, majd lerohantam.-hadarta el gyorsan, majd megölelt és hazament.
Én lesokkolódva álltam az utcán. Kis idő múlva hazamentem.

16. fejezet

Másnap korán keltem. Felvettem egy melegítő gatyát, egy fehér alapon mintás pólót és szürke pulcsit. Vastag zoknit húztam a lábamra és bementem a fürdőbe fésülködni. Lementem a konyhába csinálni magamnak egy bögre kávét. Mikor már a menő B.A.P-s bögrémet fogtan a kezemben, akkor tűnt fel, hogy még senki nem kelt fel. Ránéztem az órára és fél 8 volt.
-Mi a franc?? Miért nem alszok én??-kérdeztem halkan magamtól.
Fogtam magam és kimentem a teraszra a kávémmal együtt és leültem a hintaágyba. Mivel "korán" volt így még hűvös volt egy kicsit, ezért betakaróztam. Bekapcsoltam a zenét a telómon és csak néztem ki a fejemből. Vártam, hogy teljen egy kicsit az idő, hátha valaki felkel. Már majdnem 10 óra volt, amikor fogtam magam és bementem a házba. Elmostam a bögrém és megnéztem Min-t, hogy fentvan-e. Természetesen még mindig aludt. A fiúkhoz inkább nem néztem be, ezért a legutolsó szobához mentem, ami a nővéremé volt. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és hallottam, hogy valakivel beszél. Már a hangjáról felismertem, hogy RapMon van bent nála. Így inkább fogtam magam becsuktam az ajtót és lementen a nappaliba. Már fél órája feküdtem a kanapén, amikor rájöttem, hogy mennyire unatkozok. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi az a dolog, amit mindig szívesen csinálok. Természetesen az éneklés az. Berohantam a stúdióba és becsuktam az ajtót. Keresgéltem a dalok között, hogy mit énekeljek, amikor találtam egy olyat, amit nem ismertem. Megnéztem a szöveget és nagyon megtetszett. A dal címe: Please don't-volt. (Az eredeti szám K.will- Please don't) Megtaláltam a hozzá tartozó zenét, így elkezdtem énekelni. Nagyon tetszett, így többször elénekeltem. Kb. 1 órát töltöttem BTS számok éneklésével, amikor megint a nappaliba mentem. Már majdnem dél volt, amikor fogtam magam és bementem a konyhába ebédet csinálni. Mikor kész voltam felmentem Min-hez, hogy felkeltsem. Lerántottam a fejéről a takarót és akkor vettem észre, hogy párnák voltak a takaró alá berakva. Hirtelen nagyon megijedtem, hogy hol van, ezért átrohantam Jimin szobájába, hogy ő fentvan-e. Nála is ugyan az volt, mint Min-nél. Mindenkinél csak a párnák voltak az ágyban. Bementem Hyun-hiz, hogy nála is az van-e, de szerencsére ő nem párnaként volt bent. RapMon-nal beszélgettek.
-Szia hugi. Mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva.
-Sziasztok. Hol vannak a többiek?
-Alszanak még gondolom.-mondta RapMon.
-Párna van a takaró alá berakva mindenkinél.-vágtam rá rögtön.
-Akkor fogalmam sincs, hogy hol lehetnek.-nézett rám RapMon.
-Oksi. Amúgy kész a kaja.
-Rendben, mindjárt megyünk.-mosolygott rám Hyun.
Lementem, hogy megterítsek hármunknak. Közben gondolkoztam, hogy hova mehettek.

*Hyun szemszögéből*

-Min, hol a francba vagytok már? Eun egy csomó ideje fent van és rájött, hogy nem alszotok, hanem elmentetek valahova. Siessetek haza és találjatok ki valamit, hogy hol voltatok.-hívtam fel idegesen Min-t.
-Most fogunk bekanyarodni a sarkon. Mindjárt otthon leszünk. És már van egy ötletem, hogy mit mondjak neki.
-Ajánlom is.-tettem le a telefonomat.
-Nyugi, nem fog rájönni, hogy a szülinapját intézték.-nyugtatgatott RapMon.
-Nem hülye. Tudja, hogy valamit szerveznek, amiről ő nem tud.
-De azt nem fogja megtudni, hogy mit szerveznek.
-Viszont ki lesz akadva, hogy mindenki halgat és hogy egy csomószor egyedül van. Senkivel nem fog beszélni.-mondtam neki.
-Úgy is mindjárt itt a szülinapja.-mosolygott RapMon, miközben megölelt.
Szép lassan lementünk a konyhába, hogy együnk. Szóltam Eun-nak, hogy a többiek is mindjárt itthon leszenk és ők is szeretnének enni. Amint ezt kimondtam már nyílt is az ajtó. Min jött be rajta a fiúkkal és Mr. Young-gal.
-Sziasztok!-ordították egyszerre.
-Hali-üdvözöltük őket mi is.

*Eun szemszögéből*

Nagy nehezen rávettem magam, hogy köszönjek nekik. Szép lassan elkezdtem enni. Közben a többiek bejöttek hozzánk, hogy ők is egyenek. Én nem voltam annyira vidám, mert már megint átvágtak és nem szóltak, hogy hova mennek vagyhogy egyáltalán elmennek.
-Mi a baj Eun?-kérdezte Min.
-Semmi!-válaszoltam rá, miközben fogtam magam és a tányérommal együtt kimentem a teraszra.

*Min szemszögéből*

-Mi baja van?-kérdeztem Hyun-t.
-Az, hogy nem szóltatok, hogy elmentek. Úgy érzi, hogy hülyének nézitek.-válaszolt.
-De ha meg elmondjuk neki az igazat, akkor nen lesz semmi meglepetés.-mondta V.
-Beszélek vele, hátha az segít egy kicsit.-indultam meg a terasz felé.
-Inkább most hagyd. Had legyen egyedül egy kicsit.-állított meg Hyun.
Nyugodtan megebédeltünk, utána meg kitaláltuk, hogy filmezünk egyet. Eun-t is behívtuk, de neki nem volt hozzá kedve. Elkezdtünk nézni egy filmet, ami közel 2 órás volt. Eun az alatt hol kint volt a kertben, hol pedig a stúdióban.
-Majd én beszélek vele!-pattant fel Jin hirtelen és Eun után ment a stúdióba.

*Jin szemszögéből*

Bekopogtam az ajtón, majd óvatosan bementem rajta. Eun nagy szemekkel, kíváncsian nézett rám.
-Beszélhetünk?-kérdeztem meg.
-Attól függ, hogy miről.
-Arról, hogy hova mentünk.
-Nem érdekel. Ha eddig kihagytatok belőle, akkor most se kell elmondani.
-Mr. Young-nak szeretnék egy "bulit" tartani. Meg szeretnénk köszönni neki, hogy mellettünk van és hogy a menedzserünk lett. Neked csak azért nem szóltunk, mert tudjuk, hogy fel tudsz pörögni és féltünk, hogy véletlen szólsz neki.-magyaráztam meg neki a dolgokat. Persze hazugságot, de ez még mindig jobb, minthogy ne szóljon hozzánk.
-Az igaz, hogy fel tudok pörögni és kikotyogok olyankor dolgokat. De legalább annyit mondhatnátok, hogy elmentek valahova és xy óra múlva jöttök.-válaszolta kicsit lenyugodva.
-Rendben, legközelebb szólunk róla.-mosolyogtam rá, majd kihúztam a többiekhez. Elmagyaráztam neki, hogy Min apujának szervezünk egy bulit és azért nem szóltunk neki róla, hogy nehogy kikotyogja. Mindenki nagy szemekkel figyelt az elején, hogy mit tettem, de amint a mondandóm végére értem mindenki megnyugodott.

*Eun szemszögéből*

-Akkor most már beszélsz velünk?-tette fel a kérdést Hopie.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Ennek annyira megörült, hogy odajött hozzám és megölelt. Kitaláltuk, hogy berakunk még egy filmet. Az egyik kanapére leültem és szinte rögtön leült mellém Jimin, nehogy valaki más legyen mellettem. Én csak mosolyogtam rajta. Az egész film alatt Jimin a derekamat átkarolta és úgy dőlt rám. Néha végignéztem a többieket, hogy ki hogy nézi a filmet. V Min ölébe dőlt be, Hyun RapMon vállára dőlt. Már fél órája tartott a film, amikor éreztem, hogy csukódik a szemem. Sikeresen elaludtam.